A Viking 1 leszállóegység 46 évvel ezelőtt érkezett a Mars felszínére, hogy megvizsgálja a bolygót. Egy olyan területre ereszkedett le, amelyről úgy gondolták, hogy egy kiáramlási csatorna. Most egy kutatócsoport úgy véli, hogy bizonyítékot találtak egy ősi megacunamira, amely évmilliárdokkal ezelőtt söpört végig a bolygón, kevesebb mint 965 kilométerre a Viking leszállási helyétől.

A NASA 1975-ben két űrszondát indított a Marsra a Viking-programban, hogy az egységek méréseket végezzenek. Legutóbb november 30-án olyan közel jött a Mars a Földhöz, hogy távcsővel is látni lehetett, ez legközelebb tíz év múlva ismétlődhet meg.

A Scientific Reports című tudományos folyóiratban megjelent új tanulmányban a kutatócsoport egy 109,4 kilométer széles aszteroidabecsapódás után hagyott krátert azonosított a Mars északi síkságán, amely gyanújuk szerint egy aszteroida becsapódásának maradványa a bolygó ősi múltjából.

A szimuláció egyértelműen azt mutatja, hogy a cunami hatalmas volt, körülbelül 250 méteres kezdeti magassággal, és rendkívül örvénylő

– mondta Alexis Rodriguez, a Bolygótudományi Intézet kutatója és a tanulmány vezető szerzője.

Tanulmányozták a Mars felszínének térképeit, és találtak egy nagy krátert, amelyet most Pohlnak neveztek el. A Pohl helyzete alapján a kráter körülbelül 3,4 milliárd éves, nem sokkal azután keletkezett, hogy a Földön megjelentek az általunk ismert első életjelek – írja a Gizmodo.

Kiszámolták, milyen erősen csapódott be az aszteroida

A kutatócsoport modelljei szerint az aszteroida becsapódása olyan intenzív lehetett, hogy a tengerfenékről származó anyag elmozdulhatott és a víz törmelékáradataiba vegyült. A kráter mérete alapján a kutatócsoport úgy véli, hogy a becsapódó aszteroida 3 vagy 9,6 kilométer széles lehetett, attól függően, hogy mekkora talajellenállással találkozott az aszteroida. A becsapódás 500 ezer és 13 millió megatonna közötti TNT-energiát szabadíthatott fel (a szovjet Cár-bomba hatóereje 50 millió tonna vagy 57 megatonna TNT-nek felelt meg).

Egy leszállóhelyet javasolnak a tudósok, hogy részletesen megvizsgálják a lerakódásokat, és megértsük az óceán fejlődését és lehetséges lakhatóságát. A terület részletes geológiai feltérképezésével kezdenék, hogy rekonstruálják a rétegtani felépítést. Ezután numerikus modellezéssel és analóg vizsgálatokkal kell összekapcsolniuk a felszínmódosítás történetét konkrét folyamatokkal, beleértve a lehetséges iszapvulkánok és gleccserek domborzati formáinak azonosítását.

Még eltarthat egy ideig, amíg egy új Mars-leszállóegység felszáll a földre. A NASA fő fókuszpontja a bolygók közül a Vénusz lesz. A DAVINCI+ és a Veritas küldetés keretében az évtizedfordulón két űrszondát küldenek a Naptól számított második bolygóra. Marsra leszálló űrszondát nem terveznek a jövőben. A NASA a költségvetésére hivatkozva törli és halasztja a küldetéseket, így nem tudni, hogy pontosan mikor fordulhat az ügynökség figyelme a Pohl-kráter felé.