(Facebook)
A mozi 1912 decemberében nyitotta meg kapuit a filmkedvelők előtt, a Két férfi és Az ezres bankó című filmekkel.
Az épületet először 1939-ben modernizálták, majd ezt követően még háromszor esett át kisebb-nagyobb ráncfelvarráson.
Napjainkban a régi vetítőgépek csattogása, a filmszalag pörgésének hangja már csak távoli emlék, a kopott mozivásznak lekerültek a termekből, de dicsfényüket, aurájukat magába itták a mozi falai. A méltóságos emlékeket féltőn őrzi a filmrajongók templomának minden zeg-zuga. A modernizálások, az elengedhetetlen digitális technológia uralkodása ellenére, a popcorn illat nosztalgikus hangulatában elveszve visszacsöppenhetünk a régi idők mozihangulatába, és egy pár órára megérezhetjük, milyen is volt régen egy klasszikus mozi.
Mert az Apolló ma is az, ami: egy klasszikus mozi! Maga az idő járja a folyosókat, termeket, a filmszínházban az évszázados vendégek, filmalkotók és rajongók szelleme megérinti a betévedő látogatót. Ott, ahol a vetítőgép fénye betölti a látóterünket, hazaérkezünk. Otthon vagyunk.
Ugyan eltelt 110 év, de az Apolló mozi által képviselt értékek töretlenül megmaradtak, és folyamatosan azon dolgozunk, hogy ez a jövőben is így legyen.
Csakúgy, mint rég, a debreceni art mozi napjainkban is kedvelt színfolt a helyi- és regionális kulturális életben, több száz, több ezer premierrel, díszbemutatóval és közönségtalálkozóval a hátunk mögött. Nem mondhatunk mást, mint, hogy köszönjük!
Köszönjük elődeinknek, köszönjük mindenkinek, aki velünk volt, van és lesz, köszönjük - elsősorban a nézőinknek - hogy 110 éve itt vagytok!
Osszátok meg velünk a poszt alatt, hogy nektek mit jelent az Apolló mozi! Mi volt a kedvenc pillanatotok, élményetek a 110 éves épület falai között?
Az eredeti írást itt találja.