A Marsot sokáig kihűlt, belül élettelen égitestnek hitték, de egyre több adat utal arra, hogy a vörös bolygó belsejében még ma is maradt forró magma, amely földrengéseket és vulkánkitöréseket produkál.

Megdöbbentette a kutatókat a marsi rengések nagy száma

Amióta a NASA a 2018-as InSight misszió keretében leküldte a SEIS szeizmométert a Mars felszínére, az ETH Zürich (Svájc) szeizmológusai és geofizikusai több mint 1300 marsi rengés jeleit regisztrálták.

A KUTATÓK ÚJRA ÉS ÚJRA KISEBB-NAGYOBB RENGÉSEKET ÉSZLELNEK,

és e rengések előfordulási helyének és spektrális jellegzetességeinek részletes elemzése érdekes meglepetést tartogatott a számukra.

A rengések epicentruma következetesen a Cerberus-árkok közelébe lokalizálható, és abból, ahogy ezen a hasadékok – ún. grabenek – sokaságával tarkított területen sorra földrengések pattannak ki, arra lehet következtetni,

HOGY A VULKANIZMUS MA IS AKTÍV SZEREPET JÁTSZIK A MARS FELSZÍNÉNEK ALAKÍTÁSÁBAN.

Az ETH Zürich által koordinált nemzetközi kutatócsoport több mint 20 közelmúltbeli rengéscsoportot elemzett, amelyek mind a Cerberus-árkok graben-rendszere környékéről eredtek.

A szeizmikus adatok elemzéséből a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy az alacsony frekvenciájú rengések egy meleg forrást sejtetnek, és ez a mintázat magyarázható lenne a mai napig jelen lévő olvadt lávával, például mélységi magmával, illetve a hozzá köthető vulkanikus aktivitással.

Porlerakódások is bizonyítják a vulkáni aktivizmust

A kutatók megállapították, hogy a rengések leginkább a Cerberus-árkok legbelső területeit érintik. A szeizmológiai megfigyelések és az ugyanezen területről készült felszíni felvételek összevetésével azt is észrevették, hogy sötétebb porlerakódások nemcsak az uralkodó széliránynak megfelelően,

HANEM A CERBERUS-ÁRKOK PALÁSTRÉGIÓJA KÖRÜL MINDEN IRÁNYBAN KITERJEDNEK.  

„A por sötétebb árnyalata a közelmúltban – talán az utóbbi 50 ezer évben, vagyis geológiai értelemben egész frissen – lezajlott vulkáni aktivitásról tanúskodik" – magyarázza Simon Staehler, a Nature folyóiratban megjelent közlemény első szerzője, aki az ETH Zürich Geofizikai Intézetében a Domenico Giardini professzor vezette szeizmológiai és geodinamikai csoport tudományos főmunkatársa. A Föld testvérbolygóinak megfigyelése koránt sem egyszerű feladat.

A Mars az egyetlen olyan bolygó a sajátunkon kívül, amelynek a felszínére vizsgálóberendezéseket – marsjárókat, szondákat, illetve most már drónokat is – juttattunk, és ezektől adatokat tudunk fogadni. Az összes többi felfedező tevékenység a bolygók körül keringő űrszondák készítette képekre korlátozódik.

„Az InSight misszió által leküldött SEIS a legérzékenyebb szeizmográf, amit valaha is egy másik bolygón üzembe helyeztünk – mondta el Giardini.

– Lehetőséget nyújt a geofizikusoknak és szeizmológusoknak arra, hogy a pillanatnyi állapotot tükröző adatokkal dolgozzanak, s így kiderítsék, mi zajlik éppen most a Mars felszínén és a bolygó belsejében." A professzor hangsúlyozta: a szeizmológiai adatok és a műholdképek egymást erősítő információi alapján megbízhatóbb tudományos következtetéseket lehet levonni.

Itt található a Naprendszer legmagasabb vulkánja is

Legközelebbi bolygószomszédunk, a Mars fontos tanulságokkal szolgál a Földön zajló hasonló geológiai folyamatokra nézve. A Mars mindmáig az egyetlen ismert bolygó, amelynek vasból, nikkelből és kénből áll a magja, s ez a mag valaha feltehetőleg mágneses mezőt vont a bolygó köré.