Úgy érzed, hogy akár főállású asszisztensnek is szerződhetnél az általános iskolásod mellé? Ráadásul nem elég, hogy ez a „munkakör” minden idődet és energiádat felemészti, az értékelések mégsem túl fényesek? Frusztráló, kiégető szélmalomharc.

De miért csinálod?

Azért, mert jó anya szeretnél lenni.

Gondos szülő, aki mindent megtesz azért, hogy a gyermekéből sikeres és boldog felnőtt legyen. Ehhez pedig kiváló eredmények kellenek. A szép bizonyítvány útlevét, egy neves középiskolába, ahonnan már csak egy ugrás a tuti diploma, amivel egy életre biztosítható a gyermekünk egészséges, értett, kiegyensúlyozott, sikeres felnőtt élete.

Áhhhhhhhh……dehogy!!

Ha jobban belegondolsz Te is pontosan tudod, hogy ez egyáltalán nem így működik!

Nézz körül a környezetedben! Nézd meg a saját életedet! Tényleg azt az életet éled, amit anno az iskolai környezet előre vetített Neked? Ha általánosban kitűnő voltál, akkor most feltehetően maradéktalanul boldog, kiegyensúlyozott, sikeres és gazdag vagy. Ha pedig hármas voltál hatodikban fizikából, akkor most egy szörpöt sem tudsz megkotyvasztani és boldogtalanul, középszerűen tengeted, átlagos életedet.

Mennyi köze van a jelenlegi státuszodnak az általános iskolából hozott tudásodhoz?

A lexikális ismereteknek vélhetően alig. Az ellenőrződdel azonban, mégis csomagoltál a tarisznyádba valamit, amit a mai napig a válladon viszel.

Mi lehet ez?

Az érdemjegyek súlya!

A hosszú éveken keresztül szerezett jegyek ugyanis nem csak arra figyelmeztetnek, hogy egy adott szempontrendszer szerint milyen szintű a lexikális tudásod.

Sokkal mélyebb nyomot hagyhatnak benned, mint amire eredetileg hivatottak!

Képesek az egész személyiségedet meghatározni. Ha túl nagy figyelmet szánsz rá, ha túlértékeled, akkor a fizika, matematika, nyelvtan kettes rászed, félrevezet. Nem csak a tudásodat, hanem Téged is jellemez.

Pl.: Aki kitűnő tanuló az jó gyerek. Akinek rosszak a jegyei, büntetést érdemel!

A jegyek, szorongóvá, frusztrálttá, teljesítménykényszeressé, önbizalomhiányossá, lemondóvá, motiválatlanná tehetnek. Hibás vagy fals eredményeket mutathatnak arról, hogy milyen egy gyermek igazi képessége, milyen a személyisége, miben igazán jó és miben igényelne még fejlesztést.

Akkor mégis mit tudsz tenni?

Értsd meg és fogadd el: Az iskolában kapott érdemjegyeket a helyükön kell kezelni! Csupán tendenciát mutathatnak, felhívhatják a figyelmet arra, hogy milyen beállítottságú a gyermek, vagy hogy mely területeken van szükség a fejlesztésre. Visszacsatolás lehet arról, hogy hogyan dolgozik a gyermek az elvárások nyomása alatt, esetleg önállóan vagy szülői segítséggel. Információt adnak arról, hogy mihez van affinitása a gyermekünknek és mihez nincsen.

De pusztán csak a lexikális tudásért (pillanatnyi teljesítményt, szubjektíven értékelve) kapott érdemjegyeknek semmi közük nincs az életben elért későbbi sikerekhez és eredményekhez. A jegyek nem adnak hiteles képet a gyermek tudásáról, képességeiről, de a gyengeségeiről sem.

Tudod, hogy valójában mi az, ami számít?

Az alábbi területek határozzák meg a felnőttek sikerességet!

- a feltétel nélküli szeretet

- a korlátok, amelyek a biztonságot adják

- a kellő szabadság, ahol az autonómia fejlődik

- a feladatok, amelyek az adott életkorhoz igazítottak és biztosítják a sikerélményt és a motivációt.

Éppen ezért engedd meg, hogy legyen hármas, legyen kettes! Engedd el, annak a frusztrációját, hogy a jegyeken múlik minden! Ne hagyd, hogy a jegyek tartsák rettegésben a családot! Itt is érvényes az a közhelyes alapszabály, hogy a jó éppen elég! Néha pedig belefér, egy közepes, de akár egy elégtelen is.

Én vállalom!  A Tied milyen volt? És ma?