A világhírű görög művész, Theodórosz Terzopulosz rendezésében mutattatták be Euripidész Bakkhánsnők című tragédiáját nagy sikerrel a Nemzeti Színházban, tavasszal. A görög mester, érzékeken alapuló sajátos színpadi formanyelvét teljes odaadással öltötték magukra a színészek, a kifejező színpadi elemekkel összhangban, tökéletes egész született a görög klasszikusból.

Dionüszosz, a bor és mámor istene érkezését köszönti a világ, kultusza diadalmasan terjed, mindenütt ünnepeket ülnek tiszteletére. Szégyenszemre azonban éppen anyja szülőföldjén, Thébában nem ismerik el istenségét.

DIONÜSZOSZ EMBERI ALAKOT ÖLTVE, ISTEN VOLTÁT TITKOLVA JELENIK MEG THÉBÁBAN, ÉS BOSSZÚT ÁLLVA RAJTUK, ŐRJÖNGŐ BAKKHÁNSNŐKKÉ VÁLTOZTATJA A VÁROS ELŐKELŐ ASSZONYAIT.

Az időszámításunk előtti 5. században élt Euripidésznek egyik utolsó műve a Bakkhánsnők, amelyet a szerző halála után mutattak be az athéni drámaversenyen saját fia előadásában.

A TRAGÉDIÁT A KORTÁRSAK ÉS AZ UTÓKOR EGYARÁNT EURIPIDÉSZ EGYIK LEGKIVÁLÓBB MŰVÉNEK TEKITETTÉK.
Később számos vitatott értelmezés és feldolgozás készült belőle, ám egyértelműen a klasszikus görög kor egyik legismertebb alkotása: a görög tragédia forrását jelentő Dionüszosz-kultusz egyetlen színpadi emléke.

A VILÁGSZÍNHÁZ EGYIK NAGY MESTERE, A GÖRÖG THEODOROS TERZOPOULOS NÉGY ÉVTIZEDES MUNKÁSSÁGÁT A BAKKHÁNSNŐKKEL KEZDTE.

Terzopoulos rendezéseiben arra hívja fel a figyelmünket, hogy mennyire fontos a test, a természetes hang és arra, hogyan használjuk az érzékeinket.