Szlovákiát is sújtotta az idei aszály. Ezért érdemes feleleveníteni, hogy már több évtizede vita folyik, miképp szervezzék újra a vízgazdálkodását. Az 1980-as években a kelet-szlovákiai Alföldön egyes kutatók közzétették, hogy az ott folyó vízügyi fejlesztésbe fektetett pénz megtérülése meghaladja a 170 évet, a Szlovák Tudományos Akadémia ki is rúgta őket.

A rendszerváltás után a szóban forgó kutatás szerzőit továbbra is lesajnálták az akadémikusok, így megalapították az Emberek és Víz civil szervezetet. Első látványos sikerüket a Lőcse feletti Tarca folyóért folyó küzdelemben érték el, amikor Kék Alternatíva címmel javaslatot készítettek a Csendes-patak mellé tervezett 60 méter magas gát helyén.

A helyiek ellenállása legyőzte a vízügyi betonlobbit – amelynek az árvízvédelem volt a fő indoka. A Kék Alternatíva módszere az volt, hogy természetközeli, kisebb beavatkozásokkal orvosolják a problémákat.

Több olcsó és természetes anyagból készített kis gátat állítottak a lokálisan le­zúduló árvizek útjába. Segítve ezzel a víz beszivárgását az erdei talajba, amely később megtisztulva megjelent a forrásoknál. A kiszáradt patakmeder zölddé változott.

Az eredményt figyelik, s míg Szlovákia más tájai szárazsággal küszködnek, itt sikerült megtartani az esővizet, dús a zöld, sőt 1997 óta folyamatosan csordogál a víz is. Tevékenységükre a nemzetközi közvélemény is felfigyelt, és vezetőjük, Michal Kravčík – Szlovákiában elsőként – megkapta a Goldman környezetvédelmi díjat.