Huszonhárom esztendő leforgása alatt most harmadjára látott napvilágot digitális korongon – korábban, a negyvenéves jubileum alkalmából pedig dupla vinilen – a P. Mobil „első nagylemeze”. A hanglemezgyár által annak idején „elsikkasztott”, egyébként méltán népszerű koncertfelvételt a GrundRecords kiadó ezúttal digitálisan feljavított hangminőséggel – a CD mellett a hetvenes-nyolcvanas évek népszerű hanghordozóján, kazettán – tette elérhetővé a nagyközönség számára.

„Bár másfél éves szerkesztési erőfeszítések eredményeképpen a jó muzsikusokból álló P. Mobiltól most kiadásra alkalmas szövegeket kaptunk, ez az értékelésben nem játszhat döntő szerepet, amíg a koncertjeiken azokat a szövegeiket éneklik, amelyeket mi kiadásra alkalmatlannak ítéltünk” 

– szólt a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat „A Vállalat és a rock” címmel, 1979 júliusában kelt határozata, amelyet maga Bors Jenő igazgató látott el kézjegyével. E többszörösen bővített mondat nem csupán az akkori kultúrhatalom, azon belül a monopolista hanglemezgyár rockzenéhez való viszonyulásáról, de eléggé el nem ítélhető módszereiről is árulkodik.
A Schuster Lóránt, Vikidál Gyula, Bencsik Sándor, Cserháti István, Kékesi „Bajnok” László, Mareczky István összeállítású Örökmozgó csapat énekhangban, hangszeres kvalitásaiban, kivétel nélkül veretes szerzeményeivel nem csupán Magyarország élvonalában, de – megkockáztatom – európai szinten is megállta a helyét. Ilyen módon a fent idézett és Schuster Lóránt által megőrzött dokumentum tanúsága szerint is a zenekar – legalább másfél éve – megérett a nagylemezre.

Ennek, no meg a lemezgyár illetékesei­hez beadott demófelvételek vitathatatlan tartalmi-művészi minőségének (akár egyes szövegrészletek változtatásába is belemenve) tudatában vágtak bele az 1978. október 26-i Láng Művelődési Központbeli koncertbe, amelyet a Magyar Rádió is rögzített. Arról már legkevésbé sem a zenekar tehet, hogy a koncertfelvétel anyagát tartalmazó, Erdős Péterék által megígért album mindössze egyetlen, abból kiválasztott kislemezre (Forma I./Utolsó cigaretta) olvadt. És még ennek is örülhettek…

El lehet játszani a gondolattal, vajon a P. Mobil Vikidál-korszakának (leszámítva a bemutatkozó, valamint az említett kislemezt) marad-e egyáltalán valamiféle lenyomata, ha gondos kezek nem őrzik meg ezt a rendkívül értékes, élő felvételt? Kiváltképp annak fényében, hogy e felállásból a zenekar két meghatározó muzsikusa már jó ideje nincs az élők sorában… Ha Bencsik nem is, de Cserháti legalább megélhette még a Hungaroton által 1998-ban, Az első nagylemez ’78 címmel CD-n és kazettán megjelentett koncertanyagot, amelynek újrakiadása (RNR Média), két bónusz számmal felturbózva, tizenegy évvel később került a boltokba. Majd a negyvenéves jubileumra a GrundRecords kiadó jóvoltából már egy dupla nagylemez (LP) dukált vadonatúj borítóval – a fotón ezúttal a felvételen doboló Mareczkyvel.
2022-ben aztán a GrundRecords gondolt egyet, és ezúttal CD-n, illetve hangkazettán (!) mindenféle apropó nélkül ismét közkinccsé tette a hányatott sorsú felvételt. Méghozzá digitálisan feljavított hanggal. 

És itt érdemes megállni egy pillanatra: adott egy 1978-ban, a kor technikai követelményeinek megfelelő, magnetofonszalagra rögzített koncertfelvétel, amelynek hangsávjaiba utólag már nem lehet belenyúlni. Szerencsére a keverési arányok a masteren nagyjából rendben voltak (a basszus kissé elöl, amíg a szólógitár valamelyest hátrébb szólal meg, de hát kit érdekel), a digitális technika XXI. századi fejlődésének köszönhetően a hangminőségen azonban jócskán lehetett húzni. Rozgonyi Péter hangmérnök rendesen ki is használta a rendelkezésére álló mozgásteret, és bátran kijelenthető: nagyot alkotott. Szükség is van rá, hiszen a huszonhárom esztendő leforgása alatt megjelent kiadványok legalább három, de lehet, hogy négy új felnövekvő korosztályt is megismertettek a hetvenes évek végén fősodorban lubickoló klasszikus rockzenével.

 A mostani, felújított hangzású album kihívása, hogy az úgynevezett Y generációs, illetve attól felfelé számított – digitális technikához szokott – korcsoport füle igencsak kényes a tiszta és kifogástalan hangminőségre.
S hogyan emelte a tétet a kiadó? Az emlegetett, talán másodvirágzásának kezdetén a sorára váró hangkazettás formátum mellett a digipack borítós CD-t nyolcoldalas, fotóritkaságokkal telített (közöttük a hanglemezgyári határozat másolata!) kiadványt színes információs füzet (booklet) teszi teljessé. És akkor a tizennégy, emblematikus rockklasszikussá érett P. Mobil-nótáról, benne az öttételes, szívet melengető Honfoglalás szvitről még szót sem ejtettünk.