Nagy lesz az IQ-koncentráció a MOM Kult színpadán péntek este: világhírű magyar fizikus-testvérpár lép színpadra. Nem tudományos témában: Szalay Sándor és András együttese, a Panta Rhei a hetvenes-nyolcvanas években döbbenetes újításokat vitt végbe a magyar popzenében, s most olyat hallhat tőlük a közönség, amit eddig csak egyszer, 45 évvel ezelőtt hallhatott. Ismerjék meg a Szalay-fivérek tényleg hihetetlen történetét.

Fizikusok és mindketten világhírűek a maguk területén. András, a fiatalabb már a nyolcvanas években olyan gitárszintetizátort alkotott, amellyel az egész világpiacra rávert minőségben, legutóbbi basszusszintetizátorát világsztárok vásárolják. Sándor pedig… Nos, bár a covidos években Karikó Katalin ismertségben megelőzte, túlzás nélkül az egyik legnagyobb idézettségű magyar tudós. Amerikában él, a Johns Hopkins Egyetem professzora, a galaxis keletkezésének nemzetközi hírű kutatója. És: 72 évesen elektromos gitárral a nyakában fog koncertezni április 22-én, most pénteken a MOM Kultban. Öccse meg basszusgitárral a nyakában. Családi rendezvény? Korántsem. Zenekaruk, a reaktivált Panta Rhei a hetvenes-nyolcvanas évek legendás együttese volt: itthon ők játszottak először Bartókot progresszív rockzenekari felállásban, ráadásul saját készítésű szintetizátoron. Az első magyar elektronikus poplemez is hozzájuk kötődik. Most a Bartók-feldolgozások mellett Grieg Peer Gynt szvitjét adják majd elő kórussal – úgy, ahogy az csak egyetlenegyszer, a hetvenes években hangzott el. A Szalay-fivérek elképesztő története következik.

Debrecenben születtek atomfizikus famíliába: édesapjuk, Szalay Sándor nem más, mint a magyar magkutatás megteremtője. Apjuk tudományos affinitását ráadásul a fiúk is örökölték, közbejött azonban valami, amire a családfő nem számított. Sándor 1963-ban cserediákként Svédországban töltött egy hónapot, s épp akkor játszott ott egy igen tehetségesnek mondott fiatal együttes. Bizonyos Beatles. Sándor pedig ott volt a koncertjükön. „Láttam rögtön, hogy ebben az új műfajban óriási, elemi erő lakozik. Amikor hazaértem, vettem is gyorsan egy hangszedős dobozgitárt. A matek-diákolimpián kapott díjamból aztán az első elektromosat” – meséli a Válasznak. Alighanem ő az egyetlen magyar muzsikus, aki nem a Radio Luxembourg hullámain keresztül, hanem közvetlenül inspirálódott a Beatles zenéjéből.

Amelynek hatására itthon osztályzenekart is alapítottak, Felkai Miklóssal is volt egy rövidéletű formációjuk, ám közben András is elkezdett építeni magának egy gitárt. Ő is zenélni kezdett. Amikor végül Matolcsy Kálmán billentyűssel összeálltak, akkor vetődött fel, hogy Bartókot is tudnának így játszani. Ahogy az Emerson, Lake and Palmer tette. Minthogy itthon szintetizátort nem lehetett kapni, kitalálták, hogyan működhet – és megépítették maguk. Máig működik a szerkezet. Ha ezt az akadályt a tudós koponyák megugrották is, a jogiakkal már nem volt ekkora szerencséjük. Nem tudtak olyan cselhez folyamodni, amilyenhez az Emerson, akik ügyesen túljártak a Bartók-örökös eszén: The Barbarian címmel jelentették meg az Allegro Barbaróból készült átiratukat. Külföldön ezt meg lehetett tenni, itthon, a Panta Rheinek nem. De ez későbbi történet, ennyire még ne szaladjunk előre!

A Szalay-fiúkból tehát fizikus lett, a tudományos előmenetel mellett viszont a zene is beindult, aminek apjuk nem örült felhőtlenül. „Édesanyánk ugyan kivágta a rólunk szóló cikkeket, amikor a Panta Rhei sikereket kezdett aratni, de apánk arra volt hajlandó csak, hogy megnézze Ki mit tud?-os produkciónkat, amelyet a tévé közvetített 1977-ben. Nem rajongott a műfajért.”

Pedig van kapcsolat a két terület között Sándor szerint. „Amikor stúdióban dolgozom zenén, az olyan, mint amikor tudományos cikket írok. Az egyik hangsáv jön a másikra, formálódik, akár a képletek. Addig masszírozom azokat is, ameddig szépek nem lesznek. Mint egy jó refrén. Hasonlít egymáshoz a két terület akkor is, ha más-más agyfélteke szabályozza.”

Messze nem hobbizenélgetésről volt szó a Szalay-testvérek esetében – nagylemezük is készülhetett a nyolcvanas évek elején – persze az akkori popcézár, Erdős Péter iránymutatása szerint. Az ő ötlete volt, hogy vegyék be énekesként Laár Andrást, akivel el is készítették a Panta Rhei lemezt – csakhogy addigra András már a KFT megalapításával volt elfoglalva. Mire a lemez megjelent, ki is lépett a bandából, koncertezni sem tudtak az anyaggal. Dolgoztak viszont Bódy Gáborral, reklámfilmjéhez is készítettek zenét, s az első számitógépes animációt is vele készítették Magyarországon. Sőt, az első teljesen eletronikus magyar lemez is a Szalay-testvérekhez köthető: az 1983-mas P.R. Computer. Igaz, Presser Gábor Electromantic lemeze korábban volt, de András sokat dolgozott annak a lemeznek a szintetizátorszólamain is – Presser kérte meg rá. A P.R. Computerre is azért nyílt lehetőségük, mert megcsinálták Benkő László Lexikon, aztán Mihály Tamás Szintetizátor-varázs című lemezét. Plusz egy Omega-lemezt. A maguk építette Muzix81 mikrokomputeres rendszerrel vették fel a szintetizátorszólamokat, Kóbor Jánosnak pedig annyira tetszett a munkájuk, hogy azt mondta: csináljanak magunknak is egy lemezt nyugodtan a stúdióban. Kiadja. Így is lett. A P.R Computerből elfogyott százezer, de főleg Jugoszláviában és az NDK-ban. Annak idején itthon nem kavart nagy port, most viszont kultikus kiadványnak számít az elektronikus zenében.

Az első korongjukkal nem volt még ekkora szerencséjük sem: az örökös követelésére az utolsó példányig bezúzták a Bartók-lemezüket a hetvenes évek végén, még mielőtt az a boltokba került volna. A Panta Rhei története a nyolcvanas évekkel aztán úgy látszott, véget is ér: Sándor Amerikában telepedett le és lett világhírű kutató, András egy darabig Németországban élt és vált világszerte elismert hangszerfejlesztővé – aztán eljött a 2015-ös év. Akkor járt le a bűvös hetven év, a Bartók-örökösök attól fogva már nem korlátozhatják, hogy előadják és felvegyék a zeneszerző kompozícióit. Ekkor került szóba a testvérpár beszélgetéseiben, hogy meg is kellene tenni. 2017-ben a Rockmúzeum rendezvényén álltak össze újra először, 2018-ban pedig Debrecenben és Budapesten, az A38-on is adtak egy-egy koncertet. A gitárfanatikusok kedvéért megemlítjük, hogy Sándor kezében akkor Paul Reed Smith John Mayer számára készített, Silver Sky nevű gitárjának prototípusa volt. Sándor üzleti és baráti kapcsolatot is ápol a világ leghíresebb elektromosgitár-tervezőjével, hát nála landolt az azóta világszerte hódító gitár első próbapéldánya.

A koncertek nagyon jól sikerültek négy éve, adtak volna többet is, de jött a covid és meghiúsította a terveket – így történt, hogy a Baltimore-ból érkező Sándornak most déjavu-érzése lehetett. Amikor Ferihegyen négy éve leszállt, akkor is április volt, plakáterdő és választások. Ugyanolyan eredménnyel, mint most. Ebbe most nem megyünk bele, pedig a Szalay-fiúkkal egyébként napestig beszélgethetnénk neutrínókról, hullámokról, meg tudománypolitikáról is – tényleg értenek ezekhez. Most azonban a koncertjük a nagy durranás. Nem csupán a négy évvel ezelőtti bulik megismétlése következik ugyanis. Ezúttal el tudják játszani például Grieg Peer Gynt szvitjét, úgy ráadásul, ahogy az csak egyszer, 1977-ben hangzott el. Kórussal. Hogy erre eddig nem volt lehetőség, annak egyszerű oka van: a kórusátirat annak idején Victor Máté munkáját dicsérte, ám amikor András néhány éve felhívta, hogy megvan-e még az a kotta, nemleges választ kapott. A hetvenes években egyszer játszott darab kottája? Nyilván nincs meg, rengeteg idő telt el, s akkoriban még papírra írták a kottát, nem fájlokba. „Egyszer csak megcsörrent a telefonom. Victor Máté volt. Hogy rendezgette a dolgokat a pincéjében és kezébe akadt az a kóruskotta. Kell-e még. Persze, hogy kellett!” – meséli András, hogyan volt segítségükre a véletlen.

Péntek este a Rotunda Énekegyüttes segítségével tehát felcsendül a Peer Gynt progrock-verziója – 45 év után először és a történelemben is csupán másodszorra. Aki tehát ott lesz a Mom Kultban, a magyar popzenetörténet egyik legkülönlegesebb formációját hallgathatja majd – miközben négyzetméterarányosan rekordközeli IQ-szintet is figyelhet majd a színpadon.