MegMinden
2022-02-06

Kaméliás hölgy

(csokonaiszinhaz.hu)

Rendhagyó módon tartotta meg színházunk a Sardar Tagirovsky rendezésében színpadra állított Kaméliás hölgy, avagy a kegyvesztettek tündöklése című produkció bemutatóját.

A társulat az eredetileg 4,5 óra hosszú darab helyett egy 1,5 órás ízelítőt tart az előadásból, mely kivonat-jellege ellenére is igazi színházi élménnyel, átlényegült alakításokkal ajándékozza meg a közönséget. A főhősnőt, Marguarite Gautier-t alakító Horváth Juliannával beszélgettük.

Privát személyiséged egyik „védjegye” egyfajta egészséges humor. Hogyan sikerül az egyéniségeddel belebújni a kaméliás hölgy romantikus, szenvedélyes, szenvedő figurájába?

Horváth Julianna: Próbálok nem szenvedni és nem romantikus lenni, ez a célkitűzés. Nem hiszem, hogy a szenvedés lenne a kulcsa a figurának. Úgy találom inkább, hogy Marguerite-ben sok a küzdés és az életre való törekvés, ez a mozgatórugója. Boldog akar lenni és élni akar, épp úgy, ahogy a növények a beton alól is kikúsznak és a Nap felé törekednek. Ő is a sötétből a fény felé akar csírázni.

A tragédiájának vagy elbukásának az oka tehát kizárólag a körülmények számlájára írható?

Nem mondanám, hogy teljes kudarc az övé! Sikere van a küzdésben, bár tény, hogy a története nem lesz kifejezett sikertörténet. De mégis partra evickél! Nehéz nem romantikusan beszélni a történetéről, mert a sikere alatt azt értem, hogy ugyan meghal, de a halála előtt pont sikerül életre kelnie. Meg tudja nyitni a szívét valakinek, ami addig nem történt meg vele, képes lesz ő is szeretni.  Ezt nevezem annak, hogy életre kel.

Csak ne szólna közbe az a csúnya pénz…

A próbákon sokat beszéltünk a történetnek erről a vetületéről. Én úgy látom, és ez nem csak a 19. századra érvényes, hogy az, hogy az emberi viszonyok rendszerébe bekerült ez a közvetítőeszköz, a pénz, legyen bár formailag papír, kavics, kagyló vagy akármi, eltávolította egymástól az embereket. Olyan távolságot okoz közöttünk, mintha csak kesztyűben tudnánk simogatni egymást. Pedig meggyőződésem, hogy úgyis meg tudnánk élni a világban, hogy nincs pénz.

A regényben, még mielőtt Dumas belekezdene a történet elmesélésébe, egy szakaszt annak szentel, hogy apológiát írjon a kurtizánoknak. Szükségét érzi tehát, hogy már az elején felmentse a hősnőjét. Neked is kellett efféle „belépő”, mielőtt foglalkozni kezdtél a szereppel, kellett keresned magadban, hogy fel tudod-e erkölcsileg menteni, vagy evidens volt számodra, hogy ő pozitív szereplő?

Nem könnyű kérdés. Nem mondanám semmiképp, hogy Marguarite megvetendő vagy elítélendő. Semmi olyat nem találok a viselkedésében, amit megvetnék, és ez nem csak azért van, mert empátiával olvastam, törekedve arra, hogy megértsem, mit miért csinál. Az lenne elítélendő, hogy prostituált? Hogy elhagyja a szerelmét a végén, bármi legyen is rá az ok? Ezeket sem találom alantas, aljas, gonosz dolgoknak.  Nem kellett magamban mentegetni őt, inkább megérteni és megérezni a szenvedélyességét, az impulzivitását és ezt megkeresni magamban, aki talán nem vagyok ennyire szélsőséges, aki picit józanabb és gyávább vagyok. Igen, őt bátrabbnak találom, mint saját magamat.

Szerinted jól visszhangzó történet ez ma?

Ahogy a kockának hat oldala van, ennek a történetnek is legalább van ennyi. Egyik oldala, ami a pénz szerepéről szól, ma is éppúgy megélhető. De sok minden mást is lehet kötni a mai, 21. századi életünkhöz, párhuzamba lehet hozni a színházi működéssel, művészléttel, a társasági élettel, hogy hogyan figyelünk vagy nem figyelünk egymásra ebben az anyagias világban. Nekem a legfontosabb ebben a történetben, ami talán minden században érvényes, az a remény, amit tartalmaz. Valami remény sugárzik nekem ebből a történetből, hogy van jó és van tisztaság, szeretet, önfeláldozás, tiszta szerelem ebben a világban. Van és ugyanolyan érvényesen létezik, mint a pénz vagy bármi más dolog.

Az eredeti írást itt találja.

Környezettudatos babalátogatás

Magabiztos győzelemmel zárta az alapszakaszt a DEAC

DEmedia.hu

Szerző
Hasonló cikkek