Amikor egy újságíró megkérdezte Milos Formant, hogy mit szól a sok negatív kritikához és miként értékeli, hogy a mozi eddig csak négymillió dollár bevételt hozott, az Oscar-díjas filmrendező a következőt mondta: „Uram, ez a film most még túl korai a nosztalgiához, és túl késő az aktualitáshoz…” Igaza lett. A Hairről beszélt.

Zseniális alkotás a Száll a kakukk fészkére, Jack Nicholson lebilincselő alakítást nyújt benne. Imádnivaló az abszurd és fanyar humor, az a tökéletes szociológiai tanulmány, amelyet a Tűz van, babám!-nak köszönhetünk. Mégis, a Hair-t emlegetik legtöbbször Milos Formannal kapcsolatban.

Sokakat kellett győzködnie azért, hogy 1979-ben az amerikai mozik bemutathassák ezt az örökkévalónak szánt filmet. Merthogy a Hair története igencsak visszanyúlik a hatvanas évek elejére. A dátum 1964, amikor Gerome Ragni és James Rado, valahol New Yorkban találkozott egy bárban, és barátságot kötött. Életre szóló barátságot. A két fiatalember akkoriban kisebb színházakban és klubokban dolgozott. Különleges környék volt az, távol a Broadwaytól, teli s tele hajléktalanokkal, a vietnami háború ellen lázadó, hosszú hajú fiatalokkal. Vagy ahogy akkoriban kezdték el mondani: hippikkel!

Ragni és Rado alighanem egymásra néztek és azt mondták, ebből valamit meg kell örökítenünk. Ebből az életérzésből, ebből a helyzetből, ebből a feltűnő lázadásból. Az első pillanatban eldőlt, hogy musical készül majd, így aztán felvették a kapcsolatot Galt MacDermot, Grammy-díjas zeneszerzővel. A hatvanas évek közepén jártunk és már megvolt a cselekmény váza, és kezdett összeállni az egész gyönyörűséges történet. A serény munkának az lett az eredménye, hogy 1967-ben James Rado eljátszotta az egyik főszerepet a Hair első színpadi bemutatóján.

S most egy büszke mondat következik: merthogy a folytatáshoz kellettünk mi, magyarok is. Tudniillik Papp József, vagy ahogy az új világban hívták, Joseph Papp, színházi producer, aki némi töprengés és rábeszélés után beajánlotta, sőt, bevitte az épp felújítás alatt lévő Public Theaterbe a darabot, amely igencsak felkorbácsolta a kedélyeket. Merthogy a Hair, ki ne tudná, polgárpukkasztó mű, kábítószerrel, háborúellenességgel, meztelenséggel. A Hair 1967-ben debütált. Majd esztendő múltán, vagyis 1968-ban már a Broadway-n is műsorra tűzték. Nem mindenki rajongott érte. Az is előfordult, hogy a turnéra induló művészeket szidták, becsmérelték, majdnem tettlegességre is sor került, sőt, Massachusettsben bombatámadással fenyegették a színházat, ha bemutatják a Hairt. De még erre is rátettek egy lapáttal: 1970-ben betiltották a darabot, ám a legfelső bíróság eltörölte ezt.

Milos Forman a Broadway-n látta először. Attól a pillanattó kezdve arra készült, hogy filmre viszi a történetet. Jó sokáig kellett várnia erre. De aztán összeállt minden, a stáb, a színészek. Akik azt gondolták, hogy majd a film követi a színpadi változatot, azok tévedtek. Sem a történet, sem a főhősök nem voltak ugyanolyanok, mint a Broadway-n. Kevesen tudják, de először George Lucasnak ajánlották fel, hogy kezdjen valamit a Hair-rel, csakhogy ő végül nem vállalta. Így aztán a cseh rendező látott munkához, méghozzá óriási lelkesedéssel, és hihetetlen körülmények között. Néhány filmbéli dal jeleneteit például a washingtoni Lincoln emlékműnél vették fel, közel húszezer statiszta közreműködésével. Egy másik tömegjelenetet a New York-i Central Parkban forgattak, ott közel tízezren voltak a hatás kedvéért. A tökéletes hatás kedvéért.

Milos Forman később egy interjúban elmondta, hogy jóval a film forgatásának megkezdése előtt megpróbálta hazájában, Prágában is színpadra vinni a Hair-t, csakhogy 1968-ban a szocialista országok tankjai bevonultak Csehszlovákiába, így szóba sem jöhetett az amerikai hippi-mozgalom bemutatása a vasfüggönyön belül. A Hair-t valami megmagyarázhatatlan módon 1980 januárjában mutatták be Magyarországon. Egy esztendővel az amerikai premier után! S hogy milyen hatással volt a magyar fiatalokra? Nos, 1980 messze legnézettebb, legnépszerűbb filmje volt a Hair.

A Milos Forman-moziban még John Savage, Treat Williams, – aki akkor lett az év színész-felfedezettje -, és Beverly d’Angelo vitte a prímet. Szerencsére mindhárman élnek, Treat Williams például decemberben ünnepelte 70. születésnapját, John Savage és Beverly d’Angelo 72 esztendős.

A Hair megunhatatlan. Hosszú hajjal, fiatalos lendülettel, álmodozva… Csak az a kár, hogy a főszereplőkkel együtt mi is idősebbek lettünk negyvenvalahány évvel…