Az ember társas lény, legtöbben valamilyen kapcsolatban élünk, aktív életünk jelentős részében van mellettünk egy másik ember, aki párunk, társunk, szerelmünk, feleségünk, egyszóval a kapcsolt részünk.

Az emberek, ha párban, azaz egy társsal – barát, társ, élettárs vagy házastárs – mennek el valahova, legyen az egy ebéd, egy délutáni séta, egy ünnepélyes alkalom, elvárható lenne, hogy azonos szinten öltözködjenek. Egyesek, az azonos stílust említik, ami félreérthető, hiszen egymástól nagyon távol eső stílusokban is tud helyesen és egymáshoz passzolóan öltözködni nő és férfi. Az azonos szintű megjelenés az elvárható és ideális, ilyenkor az öltözet kombinációja, összhatása, ha tetszik komolysága vagy könnyedsége egymáshoz illeszkedő, egymást kiegészítő.

Ezt nevezzük egymáshoz öltözésnek.

Ilyenkor nő és férfi öltözete harmonikusan simul egymáshoz, azonban nem azzal, hogy azonos színek, minták vagy formai jegyek jelennek meg benne, az ilyent egymásba öltözésnek tartom, ami igen furcsa helyzeteket tud teremteni. Erre jó példa, amikor esti megjelenésnél a hölgy ruhájának színével megegyező nyakkendőt vagy díszzsebkendőt visel a férfi. Ez kicsit engem a Quelle katalógusuk er und sie rovatára emlékeztet, ahol egy egykori nyugatnémet áruház-katalógus ugyanazon darabokat ajánlotta a két nemnek. Nem az lenne tehát a kívánatos, hogy a zöld pólós férfi mellett zöld szoknyát viseljen a párja, vagy, hogy csíkos inghez, csíkos bermudát, amiről szó van, az a szint azonossága. Néhány éve a Balatonon töltöttem két egymást követő hétvégét, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy miközben a nők az esti vacsorákhoz, sétákhoz és italozáshoz gyakran csinosan, odafigyelően és igényesen felöltöznek, addig az őket kísérő, illetve mellettük flip-flop papucsban lépegető férfiak ezt nem követik.

A nyári estéken ez az össze nem illeszkedő ruházkodás különösen feltűnő, hiszen a városi öltözködés esetén nehezebb ennyire a másik ellen öltözködni.

Színes és fehér „kis ruhák”, farmer, capri nadrágos és inges összeállítások, színes beach együttesek, lapos, magas és még magasabb lábbelik, mellettük pedig fáradt szinű pólós, bő piacozó gatyát, illetve szűk „balettes” verziót hordó – nem viselő! -, leginkább papucsos férfiak. Ezek a férfiak a párjuk ellen öltözködnek, hiszen a nők megadják a tiszteletet kísérőjüknek és a környezetüknek, sok férfi pedig- hál Istennek vannak kivételek! – úgy van felöltözve, hogy közben levetkőzve van, pizza futárnak, motoros küldöncnek, vagy éttermi beszerzőnek.

A férfiak ezzel egyfelől önmagukat értékelik le, másfelől azt is mutatják, hogy nem figyelnek a nőre, aki velük van.

A nyári ruhát viselő nő mellé fehér vagy színes hosszú nadrágos, könnyed mokaszint vagy vászoncipőt, frissen mosott pólót vagy felgyűrt ujjas inget viselő férfi illik. Ha bermudában van, akkor az legyen normál szabású térdig vagy kevéssel a felett végződő. Az ing, nadrág felett viselése a nyári melegben és a beach hangulatban teljesen normális, de arra érdemes figyelni, hogy erre csak a rövidebb testrészes ingek alkalmasak, a hosszú testtel szabott „városi” darabok, sokszor hatnak tunikának, hiszen bőven a fenék alá érve viccessé teszik a megjelenést.

Hölgyeim, hassanak a férfiakra, magyarázzák el nekik, hogy az öltözködés nem kényszer, hanem lehet öröm is. Megtisztelhetik vele a nőt, önmagukat és mindenki mást a környezetükben. Hiszek benne, hogy a stílus örömet szerez!