Emir Kusturica filmrendező, forgatókönyvíró, producer, színész, zenész, író, műsorvezető és alkalmi tűzoltó (utóbbiba idén nyáron volt kénytelen belekóstolni, amikor óriási tűz ütött ki a Mokra Gora hegységen, ahol az általa létrehozott etnofalu, Drvengrad is található). És hogy mi hajtja mindenben? A kíváncsiság. „A tudósok szerint az ember huszonhárom kromoszómát kap az anyjától és huszonhármat az apjától. A kérdés az, ő maga mit ad hozzá ehhez a mixhez. Min múlik, hogy valakiből focista, tudós vagy modell lesz? Ez az, ami varázslatos az életben – az egy csoda” – mondta egy korábbi interjúban, amelyben mesélt arról is, hogy az önkifejezés mennyire fontos számára, ehhez pedig különböző csatornákat keres. Ilyen a zene is, ami több évtizede része az életének.

A nyolcvanas évek Jugoszláviájának pezsgő zenei életében szinte gombamód nőttek ki az újabb és újabb zenekarok. A Zabranjeno Pušenje (azaz: Tilos a dohányzás) nevű garázsbandát 1980-ban hozta létre néhány szarajevói gimnazista, akik mind egy utcában éltek. A zenekar kezdetben az akkoriban szárba szökkenő szarajevói klubélet egyik állandó szereplője volt, majd egyre nagyobb és nagyobb magasságokba emelkedett. A New primitives szubkulturális mozgalom tagjaiként első lemezüket 1984-ben jelentette meg a Jugoton – az egyetlen olyan lemezkiadó, amelynek elég bátorsága volt ahhoz, hogy ezt a provokatív, az ex-Jugoszlávia fiatal generációjának energiáit és vágyait magába sűrítő zenei anyagot kihozza. De hogy jön a képbe a világhírű filmrendező, Emir Kusturica?