Átjáróház, lekésett határidők, ablakon kidobott dollármilliók: a Guns N’ Roses Chinese Democracy című albumának furcsa története.

Kevés olyan nagylemez van a világon, aminek megjelenését akkora várakozás előzte volna meg, mint a Guns 'N' Roses több mint 10 évig készülő Chinese Democracy című korongjáét. A banda utolsó saját dalokat tartalmazó anyaga az 1991-ben megjelent Use Your Illusion című kétrészes alkotás volt, amit két évvel később a nagyrészt punk és glam rock feldolgozásokat rejtő The Spaghetti Incident? című album követett.

Bár a Guns népszerűségének látszólag nem ártott az addigra a kortársaikat padlóra küldő, és az egész rockvilágot fenekestől felforgató seattle-i grunge hullám beáramlása, a bandán belüli ellentétek azonban a kilencvenes évek közepére odáig feszültek, hogy 1997-re szinte a teljes tagság magára hagyta a meglehetősen nehezen kezelhető ember hírében álló Axl Rose-t,aki új zenészekkel kezdett neki a soron következő G'N'R anyag munkálatainak.

A lemez a keresztségben végül a Chinese Democracy munkacímet kapta, a banda kiadója, a Geffen pedig 1 millió dolláros anyagi segítséggel támogatta az album létrejöttét és újabb 1 milliót ajánlottak fel Rose-nak, ha 1999. március 1-ig leszállítja nekik az anyagot. Axl és új társai ekkorra állítólag már több mint 30 számot rögzítettek, ám a tagok, illetve a producerek cserélgetése és vándorlása, valamint a főhős folytonos elégedetlensége és maximalizmusa miatt az album dalait folyamatosan újra és újra felvették, megjelenésének dátumát pedig sorra elhalasztották.