MegMinden
2021-11-24

Könyv

(kortarsonline.hu)

Vizek, városok, szerelmek

Ha egy könyvet befejezve azonnal újraolvasnánk azt, nagy eséllyel az utolsó oldalakon olyan információkat kaptunk, amelyek új, más élménnyel dúsították az addigiakat. Az még ritkább, hogy a tartalomjegyzék böngészése során arra a felismerésre jutunk, hogy „nahát, ezek szerint voltak fejezetek is?”.

Dunajcsik Mátyás Víziváros című regényéhez mintha utólag kapna útbaigazítást, egyfajta térképet az olvasó – feltéve, hogy az olvasást nem a köszönetnyilvánítás, a tartalomjegyzék és az esetleges függelékek fellapozásával kezdi. Most azonban, tekintettel a Márai-féle intelemre az újraolvasásról („Nem elég olvasni. Újraolvasni – az összes tanácsadók szerint – fontosabb.”), maradjunk az elsőtől az utolsó oldalakig tartó haladási iránynál és a fejezeteknél, különösen is az azok címével kapcsolatos felfedezésnél. Az egyes részek ugyanis más, meghatározó magyar és világirodalmi művek címét kapták meg.

Éppen ezért egészen más a kötet végi tartalomjegyzéket böngészve elgondolkodni a Víziváros szövegének sokszorosan beágyazott jellegén, mint az első lapokat átfutva. Azt ugyanis, hogy a regényben meghatározó szerepe lesz az intertextualitásnak, már a kezdő oldal is sejteti: bekezdések nélkül sorjáznak az idézetek Ottlik Gézától kezdve Thomas Mannon és Simon Mártonon át John Miltonig. Ezek, megteremtve a kontextust, már jeleznek egyfajta olvasási irányt – sőt még valamit, amire a befogadás során az olvasó majd rácsodálkozhat. Nevezetesen, hogy az idegen nyelvű szövegbetétekhez sem láb-, sem végjegyzetben nem tartozik fordítás. A nyelvváltás és az ide-oda lapozás okozta kizökkenés így elkerülhető, még ha a megfelelő nyelvtudás hiánya némi bizonytalansággal is járhat. A Víziváros paratextusait azonban a tartalomjegyzék teszi teljessé, ami olyan útjelzőként szolgál, amely kétirányú, oda-vissza működik.

Az ott felsorolt Bodor Ádám-, Ottlik Géza-, Szerb Antal- vagy Nádas Péter-művek ugyanis egyfelől újabb értelmezési lehetőségekkel gazdagítják az adott szövegrészeket, másfelől az adott fejezetek ugyancsak kezelhetők az említett művek egy-egy értelmezési lehetőségeként. Ugyanakkor az intertextualitás egyben az egyik megnyilvánulási formája annak a rétegzettségnek is, amely a regény szervezőereje térben, időben, cselekményben egyaránt – hiszen a Víziváros is olyan, mint „egy szokásos budapesti történet, ahol minden történet alatt ott rejtőzik egy másik, sőt talán egy harmadik és negyedik is”.

Az eredeti írást itt találja.

Üzenet

Dokumentumfilm Pilinszky Jánosról

DEmedia.hu

Szerző
Hasonló cikkek