Ma este 1000. alkalommal gördül fel a függöny a Vígszínházban, feltárva egy ócska padláson rejlő mesebeli világ rejtelmeit. Az ősbemutató helyszínén A padlás már megélt egy ezredfordulót, 33 évet, túl van az egymilliomodik nézőjén, eljutott a világ távoli tájaira is a 999. stream-ünnepen. A darab szövegkönyvét Sztevanovity Dusán és Horváth Péter, dalszövegeit Sztevanovity Dusán, zenéjét Presser Gábor írta. A Marton László rendezésében bemutatott előadás 13 karakterének bőrébe az eltelt több mint három évtized során közel 100 színész bújt, de nemcsak a színpadon váltották egymást a generációk, hanem a nézőtéren is.

Minden idők egyik legsikeresebb magyar zenés színpadi művét 1988. január 29-én mutatták be a Vígszínházban. „A padlás az én hitvallásom. Választ keres örök kérdésekre: miért vagyunk itt, egyedül vagyunk-e az univerzumban, mi lesz velünk, amikor meghalunk és így tovább” – mesélte Sztevanovity Dusán, aki egy álmatlan éjszakán, a padláson lévő otthoni dolgozószobájában papírra vetett egy négy oldalas szinopszist. Nem sokkal később a zsennyei alkotótóházban, ahova Presser Gáborral egy lemez munkálatai miatt utaztak le, egy esős napon letette a zeneszerző elé a darab szinopszisát, aki elolvasta, majd zongorához ült, és – ha az emlékek nem csalnak – megszületett a Fényév távolság című dal, és egy sor, melyet azóta is generációk énekelnek: „Lehet számtalan hely, ami szebb és jobb a mi Földünknél.”