Érzelemmentes pszichopatából szentimentális visszavonult ügynökké vált: hosszú utat tett meg James Bond, mióta Daniel Craig magára vette a 007-es öltönyét, az elmúlt tizenöt évben készült Bond-filmek pedig amellett, hogy sorra megdöntötték a sorozat korábbi tabuit, egyben konzerválták is a brit ügynök macsókarakterét.

A James Bond-sorozat egyebek mellett annak köszönheti több mint hatvanéves népszerűségét, hogy mindig kaméleonként alkalmazkodik az új trendekhez, miközben saját karakteres vonásait folyamatosan megőrzi. Amikor a hidegháború izgatta a közéletet, a brit ügynök a vörösökkel szállt harcba (Oroszországból szeretettel), amikor az Alien- és a Star Wars-filmek hatására a sci-fi műfaja vált népszerűvé,

Bond az űrben szállt szembe a terroristákkal (Holdkelte), a nyolcvanas években a Die Hard és a Halálos fegyver fosztotta ki a kasszákat, a franchies az említett amerikai akciófilmek divatját lovagolta meg (Halálos rémületben, James Bond, a magányos ügynök), amikor pedig az internet térnyerése révén a tömegmédia szerepe még lényegesebbé vált, az aktuális főgonosz is ennek átvételén mesterkedett (A holnap markában). A kétezres évek a realista megközelítés és a popkulturális hősök eredettörténetének a bemutatása jött a divatba, élen Christopher Nolan Batman-filmjeivel, így a sorozaton a kezdetek óta munkálkodó Broccoli családnak sem kellett több.

DANIEL CRAIG SZEMÉLYÉBEN EGY OLYAN BONDOT TÁRTAK A VILÁG ELÉ, AMELY A KORÁBBIAKNÁL KÖZELEBB ÁLL A IAN FLEMING ÁLTAL MEGALKOTOTT KARAKTERHEZ, AZAZ AHHOZ HASONLÓ, MINT AHOGYAN EGY ÁTVERÉSBŐL, GYILKOLÁSBÓL ÉLŐ ÜGYNÖKÖT A VALÓSÁGBAN IS ELKÉPZELNÉNK: BUNKÓ, KÍMÉLETLEN, HIDEGVÉRŰ, SUNYI ÉS BRUTÁLIS.

Az ortodox rajongók egy része persze teljesen érthető módon szisszent fel Craig debütálásakor: ez a világ már távol áll Roger Moore naiv bájjal meghintett filmjeitől. Bár tegyük hozzá: Daniel Craig nagyon jó színész, művészfilmekben és színpadon is sikeres volt korábban, játszott többek között Koltai Lajos Sorstalanságában is.