A popzene jóval fiatalabb művészeti ág, mint az irodalom, de hamar létrejött köztük az átjárás: zenekarok előszeretettel nevezik el magukat regényekről, inspirálódnak neves költők műveiből, és az irodalom is megteremtette a saját képzeletbeli zenekarait. Ebben a cikkben a legizgalmasabb zenekarokat keressük a teljesség igénye nélkül, amik csak irodalmi művekben léteznek, a szöveget olvasva mégis szinte halljuk a zenéjüket.

Az irodalomban megjelenő képzeletbeli zenekarok azért különösen izgalmasak, mert csak a szöveg segítségével tudjuk elképzelni a zenéjüket. Időnként persze születnek filmfeldolgozások, ahol muszáj őket valamilyen módon megjeleníteni. Ebben a cikkben nemcsak a legérdekesebb képzeletbeli zenekarokat tekintjük át, hanem megpróbáljuk azt is megfejteni, van-e esetleg valós ihletforrása a regénybeli zenéknek, és megpróbálták-e rekonstruálni a zenéjüket. A válogatás során csak magyarul is megjelent regényekre szorítkoztunk.

Nick Hornby együttesei

Nick Hornby irodalmi munkásságát teljesen áthatja a könnyűzene iránti rajongása, így nem meglepő, hogy regényeiben valóságos és fiktív zenekarok egyaránt szerepelnek. A valóban létező zenekarok időnként passzív módon a cselekményt is alakítják, ilyen például az Egy fiúról (About a Boy, 1998) azon jelenete, amiben a Nirvana-rajongó tinilány, Ellie teljesen összeomlik Kurt Cobain halálhírére. Hornby talán legismertebb regényének, a Pop, csajok, satöbbinek (High Fidelity, 1995) főszereplője egy lemezboltos, Rob, aki idővel dj-karrierbe kezd, sőt még egy független kiadót is elindít.

A legtöbben Rob egyik munkatársa, Barry [a filmváltozatban Jack Black – a szerk.] állandóan változó nevű zenekarára szoktak emlékezni. Az eredetileg Sonic Death Monkey nevű együttes frontembere például első koncertjüket is azzal kezdi, hogy zenekarukat többé már nem hívják így, sőt végül nem is Kathleen Turner Overdrive lett a nevük, hanem ma este kivételesen Barry Jive and the Uptown Five-ként fognak fellépni. A regény főszereplőjét, Robot is meglepi, hogy a nyugati zene alapjait megrengetni kívánó Barry egyáltalán nem valami borzasztó zenét prezentál, hanem meglepően kitűnő módon elénekli a Let’s Get It On című Marvin Gaye-slágert.

A Pop, csajok, satöbbi című regényben egyébként a Rob lemezkiadóját beindító, balhés tinédzserekből álló The Kinky Wizards is feltűnik, illetve egy szintén képzeletbeli énekesnő, Marie DeSalle is. Nick Hornby Meztelen Juliet (Juliet, Naked, 2009) című könyvében nem egy zenekart, hanem egy szólóénekes karakterét alkotta meg: a regény cselekménye szerint az egyik főszereplő, Tucker Crowe egy kultikus lemez (Juliet) elkészítése után eltűnik a nyilvánosság elől. Hornby Bob Dylan és Leonard Cohen lemezeit hozza fel referenciának, de jó pár internetes bejegyzést is olvashatunk Crowe rajongóitól. A regényben annyi minden kiderül az albumról, hogy a The Sharp Things nevű amerikai indie zenekar frontembere, Perry Serpa Wherefore Art Thou? című 2018-as lemezén meg is próbálta rekonstruálni a regényben szereplő albumot.