Vajon lehetséges-e trópusi hangulatok között élni Pesterzsébeten? Amikor nem karalábé, répa és sütőtök nő a kertben, hanem hegyi papajafák, óriáslevelű banánfák erdejében telik az idő. A zenei menedzselést szüneteltető pandémia miatt az egzotikus növények szükségszerűen, szerencsésen felfuttatott kereskedelme hozott megélhetést Maróti Dánielnek és családjának. És most eljött a fejtörés ideje: hogyan tovább?

Az őserdei hangulatú ösvény egyik oldalán az Andok csúcsáról származó hegyi pa­pa­jafák, guavák, maracuja, avokádó, mindenféle elefántfülfajták. A jávai kék banánok erdejében citromillatú verbénák, kaviárcitromfák.

A szumátrai banán, a burmai desszertbanán és krémalma mellett csokoládépuding-ízű termést hozó növény és egy „hollandus pipája” nevű tünemény is illatozik. Trópusi paradicsomfa, pisztáciák és megannyi orchidea még, és egy lassan növő sivatagi rózsa.
A szél meglibbenti a banánfák hatalmas leveleit, majd elhalkul a susogás.

Maróti Dániel édesapja magyartanár volt, aki osztályfőnökként a fiát és lányát is elvitte az osztálykirándulásokra, így történhetett meg az, hogy a gyermekekkel Tiszasas településen egy neves kaktuszgyűjtőt is felkerestek. Dánielre, az akkor tíz-egynéhány éves fiúgyermekre óriási hatással volt mindez, és a panellakásuk erkélyén rögvest kaktuszok gyűjtésébe kezdett.

– Két évvel később, nyolcadikosként lapozgattam a pályaválasztási tanácsadót, mert akkor az még úgy ment, majd kertészeti szakközépiskolába jelentkeztem dísznövénykertésznek. Nagyon érdekeltek a növények, sok tanulmányi versenyre is eljutottam.

*

Igen ám, de zenélt is, s közben társaival megalakították a Műszaki Hiba nevű alternatív rockbandájukat, és azon agyaltak, hogyan tudnának többet fellépni. Rájöttek, hogy úgy lehetne ezt megvalósítani, ha koncertet szerveznének ismertebb előadóknak, és ők lennének az előzenekar.

– Én voltam a szövegíró, Sepsik Bence barátom pedig a zeneszerző. Az első ilyen koncertet Dévényi Ádámnak szerveztük egy pici kis kávézóban, 1996-ban. A kaposvári Csiki Gergely Színházban dolgozott zenei rendezőként, és egy szál gitáros esteket tartott, így felkerestük, és mi lettünk az előzenekara. Dévényi írta az Adj helyet magad mellett, a Közeli helyeken című dalokat is.

És beindult ez a tevékenység, akár egy lavina. Egyre nagyobb klubokba szerveztek fellépést, többek között a Pál Utcai Fiúknak, a Sziáminak. Budapesten, az 1500 személy befogadására alkalmas Almássy Téri Szabadidőközpont akkor igazi „kulthely” volt, és elég erősen bedolgozták magukat a szervezők közé, idővel hétről hétre vittek oda fellépőt.

A magyar zenekarok mellett elsőként például ők hívták meg Magyaror­szágra a Boban Marković Orkestárt, és ezen a Quimbyvel közös koncerten állítólag a Nagykörútig állt a sor.

– A legnagyobb elismerést akkor kaptam, mikor a jegyárus néni azt mondta: már nem úgy vesznek belépőt az emberek, hogy megkérdik, mi van ma este, hanem azt mondják: Kezit csókolom! Kérek két jegyet! Mi lesz ma este?

A szlogenjük 2001-ben a Világ Eleje volt, de mivel nem jött be a jóslat, és nem lett világvége, beraktak egy betűt, így VilágVeleje lett. A főváros mellett vidéki koncerteket is szerveztek, zenekarokat menedzseltek. Talán érthető, hogy bár Maróti Dániel a középiskolát jó eredménnyel végezte el, és később kertészmérnök szakra járt a főiskolán, de a kertészet félre lett téve.

Azért változatlanul érdekelték a trópusi gyümölcstermő növények, és a panellakásban, az erkélyen továbbra is minden négyzetcentiméteren növények voltak. Megrendelésre banánfákkal kereskedett, de csak hobbiszinten.