Érdekes, hogy bár több mint egy évtizede léteznek netes társkeresők, az okostelefonok elterjedéséig senkiben sem merült fel annak kutatása, hogy vajon milyen hatása lehet a partnerszerző oldalaknak a nemi betegségek terjedésére. Persze annak idején még ezek is főleg a komolyabb kapcsolatokért készültek: meg kellett adni érdeklődési kört, leírást magunkról, és elképzelt jövendőbelinkről stb. Ma meg elég a nem, kor és egy fénykép, és kezdődhet a jobbra-balra húzogatás.

Az ennyire leegyszerűsített, és főleg felszínes alapokon nyugvó ismerkedés azt is megengedi, hogy partnert ne megfontolt, hanem ösztönös döntések alapján válasszunk, és mivel órákat, néha napokat kell várnunk a másik oldal visszajelzésére, addig több száz ösztönös választásunk is lehet. Aztán várjuk a csodát, és általában el is jön: a partnerjelöltek fele, harmada pozitívan jelez vissza, csakhogy felmerül a kérdés, melyikükkel kezdjük? Innen már csak egy lépés, hogy kialakuljon egy szokás a gyakori partnercserére, ahogy az is, hogy ha ösztönszerűen választottunk, akkor kizárólag az ösztönök kielégítéséig mélyítsük a kapcsolatot.