A Hobo Blues Band ikonikus alakjaként írta be magát a magyar blues-, illetve rocktörténelembe, de művészeti szakképző iskola alapítója és igazgatója is volt Póka Egon, nem mellesleg pedig egy alázatos, szerény, született zseni.

Mester és tanítványa

A Tankcsapda frontembere, Lukács Laci mentorként tekintett a basszusgitárosra,

tiszteletének egy apró szeleteként az együttes legutóbbi fellépésük során egy dalt a zenész emlékének ajánlott. – Gyermekkoromban, zenei karrierem korai időszakában számomra ő volt „a basszusgitáros”. Az a fickó, akit fazonválasztásban (hogy milyen gitárt veszek a kezembe), játékmódban maximálisan követtem. Akkoriban még nem dolgozott pedagógusként, ennek ellenére akarva-akaratlanul ő volt az én tanárom. Az összes olyan figurát, amit ebben a blues-rock műfajban csinált, igyekeztem eltanulni. Imádtam azt a fajta hangzást, hangulatot, amit ő keltett a zenéjével. Az egyik csúcsteljesítményét, a Vadászatot Tátrai Tiborral nyilván nem is követhette volna el, ha nem ennyire kiváló zenész.

Azt gondolom, ha valaki a zenében egy kicsit is otthon van, pontosan tudja: amikor Egon megfogott egyetlen hangot, csak egyet, azonnal tudtuk, „basszus, ez tuti Póka Egon a basszusgitáron”.

A zenészek egymás között csak úgy említették, a kezében volt a hang. Bármit megfogott, ha megszólalt, rögtön rá lehetett ismerni a stílusára. Ezt világszinten is kevés zenész tudja produkálni. Ezért is hatalmas veszteség az ő halála – hangsúlyozta Lukács Laci, aki, ahogy fogalmaz, kölyökkorától kezdve rajongott Póka játékáért, és követte, amit csinált.