A férfiak szinglik azért, mert a nőknek túl magasak az elvárásaik.

A 21. század egyik nagy sikere, hogy mára már a negatív felhangú „hajadon”, „vénlány” és „vénkisasszony” szavak helyett a sokkal pozitívabb, emancipáltabb „szingli” szó él a köztudatban az olyan nőket illetően, akiknek nincs párjuk. Nem érzik úgy, hogy egyedülállóként kevesebbek lennének, hogy a boldogságukhoz feltétlenül szükség lenne egy társra. Vanessa Torre középkorú újságírónő nemrég a következő jelenetnek volt tanúja egy bárban, ahova ebédelni tért be.

„A sarkon ültem egy idősebb nő mellett, aki épp megitta a borát. A másik oldalamon két, a 20-as éveik végén járó lány ült. Amikor a pohár boromat elém tették, láttam, hogy egy férfi átvág az éttermen, és az egyik lánnyal kezd beszélgetni.

Öt perc alatt a következőket tudhattuk meg róla: 45 éves; azt hazudta a pincéreknek, hogy a kutyája úgynevezett segítő állat, csak hogy behozhassa; előző éjszaka bulizni volt és jól berúgott; ma pedig túl másnapos volt ahhoz, hogy lemenjen a folyóhoz, ezért inkább folytatta az iszogatást. Szeretné, ha a lányok átmennének hozzá az apartmanjába egy medencés bulira. Azt hitte, már délután 5 óra van, pedig még csak 2 volt.”

„Nem hiszem, hogy nagyon mellélőnék – vonja le a következtetését Vanessa –, ha azt mondom, egy hazug, alkoholista férfi, aki a lányoknak akár az apjuk is lehetne, de még rendes otthona sincs, nem igazán a 28 éves lányok álma. Mondjuk ugyanez igaz a 38, a 48 és az 58 éves nőkre is. Vagy az akárhány évesekre.

Amikor a lányok a tudomására hozták, hogy semmiképp nem tudja meggyőzni őket, lelépett. Azért a biztonság kedvéért előbb leírta a telefonszámát egy darab papírra, bár annyira be volt rúgva, hogy ez is csak másodjára sikerült neki. Amint eltűnt, a lányokhoz fordultam, és elmondtam nekik, hogy nagyjából annyi éves vagyok, mint az a férfi. Ilyen férfiak tartoznak a választékomba. Na, EZÉRT vagyok én szingli. És ők is ezért szinglik.”