Lindsay Kriger pszichológus szerint az exek közti barátság lényegében egy olyan plátói kapcsolat, melyben a felek megpróbálják figyelmen kívül hagyni a régi érzéseiket, ám ez sokszor a lehetetlennel határos, és csak balul sül el. Ennek több oka is van.

Az normális, hogy szakítás után nem akar valaki teljesen eltűnni a volt párja életéből, viszont sok esetben a barátság igénye akkor erősödik fel, amikor az egyik fél titokban még reménykedik valamilyen folytatásban. Ez valahol érthető is, hiszen az érzések nem múlnak el egyik pillanatról a másikra.

Sokszor azonban nincs is efféle tudatos szándék a baráti viszony ápolása mögött, egyszerűen azt remélik az emberek, hogy így kevésbé lesz drasztikus az elválás, azaz könnyebb lesz az átmenet az „új életbe”. De ennek épp az ellenkezője igaz.

Az expartner társasága a múltat idézi, és így különösen nehéz a jövő felé elmozdulni, vagyis ismerkedni, új kapcsolatba kezdeni. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, előbb némi magányra lenne szükség, amikor a szakítás után az ember reflektál az előző kapcsolatára, és hozzászokik a gondolathoz, hogy most új fejezet kezdődik.