„Nekem a parasport jelent mindent. Általa kiteljesedtem, megmutathatom, hogy ki vagyok. A versenyzéssel kiállok a sorstársaimért, ami még nagyobb célt tűz elém, hiszen így másoknak is segíthetek. Remélem, amit teszek, az túlmutat magán a sporton.” A 22 éves Ekler Luca szavai ezek, aki 10 esztendősen egy stroke-tól a bal oldalára lebénult, ma pedig már világ- és Európa-bajnok paraatlétaként. A távolugrás és a 400 méteres síkfutás világcsúcstartójaként az első paralimpiájára készül. Tokióban három számban indul, miközben a szívünket már előre megnyerte. Hazatérve az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson is részt vesz az ünnepség önkéntes hírnökeként.

Göröngyös út a „repülésig”

Van, hogy szinte kifut a világból és rekordot repeszt, meg olyan is, hogy ugrás közben úgy érzi: repül. Pedig nem indult könnyen a története. Ekler Luca sportos nagycsaládba született, a nagyszülei közül hárman is testnevelő tanárok voltak (egy pedig közgazdász), a szülei mérnökök. Három öccse, Bendegúz, Zsombor és Botond vízilabdáznak. Ő maga tízéves koráig versenyszerűen teniszezett, ám akkor egy edzésen váratlanul rosszul lett, és bekövetkezett a baj, amely után másfél hónapot kellett kórházban töltenie. Szerencsére a mozgásfunkciói a rehabilitáció során helyreálltak, a küzdelmes időszakot maga mögött hagyva már csak néhány maradványtünet nehezíti a mindennapjait. – „Van, hogy nem tudok két poharat egyszerre elvinni a kezemben, vagy nehezebben fogom össze a hajam, illetve kötöm be a cipőfűzőm. Ha rossz kedvem van, ez nyilván bosszantó, de ma már nevetni is tudok rajta – mondja. – A rossz emlékek is a részemmé váltak, sok minden szép váltotta fel őket, a cserébe kapott élmények megerősítettek. Egy percig nem volt kérdés számomra, hogy felépülök és újra sportolni fogok, ehhez az optimizmushoz persze kellett a családom és a barátaim támogatása is.”

Egy év után kezdhette újra a sportolást, és több másik sportág kipróbálása után kötött ki – édesapja ötlete alapján – az atlétikapályán. Eleinte az épek mezőnyében versenyezve mindig érzett egy kis hátrányt, ahogy ő fogalmaz, mintha lett volna egy titka, amiről a többiek nem tudnak. 2017-ben aztán látta a parasportoló Biacsi-ikreket a világbajnokságon futni, ezt követően ment el a szükséges vizsgálatokra, amelyek után – tekintettel a központi idegrendszeri sérülésére – ő is parasportoló besorolást kapott (T38-as kategóriában, amely az enyhébb sérüléssel bíró versenyzőket foglalja magában). Közben távolugróként az épek korosztályos, U23-as válogatottjába is bekerült, a hátrányt ott is sikerült leküzdenie. Jelenleg is integráltan edz és versenyez köztük is, mert a parasportolóknak évente csak egy hazai versenye van, és a nemzetközi szintű felkészüléshez több megmérettetés kell.