A rendszerváltás előtt megjelent magyar rocktörténeti kötetek szinte mind legendásak, Bakos István Gitárhősök ‒ nimbusz nélkül című könyve azonban egészen ritka darab. Évekbe telt, mire egy példánya a kezembe került.

A nyolcvanas években óriási dömping indult el a hazai könnyűzene különböző szegmenseit feldolgozó könyvek piacán, 1991-ben aztán erős cezúra vonható ‒ attól fogva jó ideig nem jelent meg szinte semmi. Benne lehet ebben a gazdasági mélyrepülés, mely természetesen érintette a zenekarokat, de velük párhuzamosan a rocktörténetírás történetét is. Azt sem zárom ki, hogy az ebben a pár évben megjelent új rockzenei lapok ‒ például a Garázs vagy a Metallica Hungarica ‒ árával és tartalmi sokszínűségével volt nehéz versenyeznie egy vaskosabb kiadványnak.

Az 1990-ben megjelent Gitárhősök ‒ nimbusz nélkül a korszak egyik ritka darabja, mely vélhetően a fenti okok miatt tulajdonképpen nem is tekinthető könyvnek, pontosabb, ha füzetnek hívjuk. Az is jellemző a korra, hogy bár a szerző további tematikus kiadványok elkészítését tervezte ‒ tőle tudom, hogy dobosokkal, billentyűsökkel és basszistákkal is szívesen beszélgetett volna ‒, de ez végül nem jött össze.