Volna itt egy új dal. Vagy régi? Nem. Azok mi vagyunk. Ma úgy vagyunk, hogy így vagyunk. Foci EB ide, covid járvány oda, élünk, túlélünk, bizakodunk.

Meg kellett tanulnunk hozzászokni egy totál fejreállt világhoz, és vigyázni arra, hogy ne pörögjünk rá minden idiótaságra, amit a fake news és a social média produkálnak.

Ezt a dalt egy osztálytalálkozó ihlette. Ilyenkor az ember rácsodálkozik egykori osztálytársaira és az idő múlására, amin nem szomorkodni, hanem röhögni kell. Meg azon is, hogy igazából mennyire nem változunk az idő múlásának ellenére, és régi, sulis kamaszságaink mennyire könnyen előhívhatók pár korsó sör társaságában.

Ahogy mondani szoktuk, "csak a ráncainkat veszíthetjük". Aztán, hogy felnőttként is hiszünk-e még fiatal korunk értékeiben, vagy már rég felköptünk, és látványosan alá álltunk? Erre akkor tuduk válaszolni, ha a szokásos " mi van veled?" kérdésre egy kicsit hosszabb választ igyekszünk adni - ez a dal ezt teszi. Amúgy meg, nyugi, lazulós-slágeres-nyárias! Ajánlom tehát magamat: Vagyok, aki voltam rég. 

GP