Miklóska Lajos a hazai rockélet fontos figurája. Basszusgitárosként, szerzőként, énekesként több legendás formációt erősített pályafutása során, elég csak a Radics Bélával és Demjén Ferenccel közös Sakk-Mattot említeni, vagy a Syriust és a Beatricét, de a Jézus Krisztus Szupersztár rockopera magyar nyelvű bemutatásában is fontos szerepe volt a hetvenes évek elején. „Apu” manapság a zenei élettől visszavonulva él, de a nagy sikerű, „Hogyha hallom én, minden az enyém” címmel hirdetett koncerttörténeteket közlő pályázatunk kapcsán szívesen osztotta meg velünk az emlékeit.

Gyerekkorodban mikor jött el a pillanat, amikor elkezdtél zenékre figyelni, illetve milyen zenék ragadtak akkoriban magukkal?

Arra emlékszem, hogy a Marx téri (ma: Nyugati tér – a szerk.) lakásunk fürdőszobájában énekelgetek. Főleg népdalokat, amiket a rádióban hallottam. Kiskoromban operaénekesnek készültem amúgy. Énekeltem mindenütt. Fáramászás közben vagy egy siófoki nyaralásunk alkalmával az üdülősoron. Még az utcán is megálltak az emberek, és kérdezgették: ki énekel? Tetszett nekik, amit előadtam. Akkor már tanultam zongorázni is, azt hatéves koromban kezdtem el.

Gyakorlatilag, te a zenélésből éltél középiskolás korod óta.

Igen, tulajdonképpen így volt.

Ahogy én látom a pályafutásod elejét, elmondható, hogy underground körökben mozogtál, inkább a külvárosi létben, a periférián tevékenykedtél. Itt utalnunk kell a Radics Bélával közös zenekaraidra, az volt a kezdet.

Igen, az egyik osztálytársam szólt, hogy Béla basszusgitárost keres. Én akkor már – a hatévnyi zongorázás után – tanultam a gitározást is, másfél-két éve nyúzhattam a hangszert, mikor 1965-ben jött ez a lehetőség. Büszkén mondom, már akkor elég jól tudtam improvizálni! Emlékszem, lementünk az angyalföldi kultúrházba, ott volt a meghallgatásom. Ez a hely egyébként most is megvan, József Attila Művelődési Ház a neve, annak a pincéjében próbáltak akkoriban Béláék.

Shadows-t meg Ventures-t hallgattunk, és Radics mondta, hogy „kapjam le” az egyik nóta basszusát. Le is szedtem ott helyben, hallás alapján, és mindjárt játszottuk is azt a dalt. Jól sikerült, megfeleltem, így egyből bekerültem a bandába.

Radicsék mennyivel voltak idősebbek nálad?

Béla két évvel, ő 1946-os születésű, én pedig 1948-as vagyok. Ez a meghallgatás a második gimnáziumi évem nyári szünetében történt. Nagy meleg volt, a próbán rövidnadrágban jelentem meg, ők meg frankón fel voltak öltözve.

Akkor amúgy az Atlantis No. 2-be vettek be. Béla nem sokkal ez előtt jött el a Neményi-féle Atlantisból, és megcsinálta ezt az másikat. Aztán, amikor elkezdődött ősszel az iskola, kikerültem a zenekarból, de hamar fel is oszlott ez a csapat. Másodszor 1968 végén keresett meg Radics.

Az már a Sakk-Matt, ugye?

Igen, pontosan.