Herskovits Iván hosszú időn keresztül a Magyar Rádió zenei szerkesztője volt. Nevéhez több életműsorozat és ritka felvételeket bemutató rádióműsor fűződik, érdemei a magyar könnyűzene teljesebb megismertetésében elévülhetetlenek. Egy ideje Hollandiában él, de ma is foglalkozik a magyar rock történetével. Interjúnk apropóját készülő könyve adta, amely Barta Tamásról fog szólni.

Mikor és hogyan fedezted fel magadnak Barta Tamás?

1978 és 1979 fordulóján történt, de egy kicsit visszább kell mennem az időben. 1977-ben „hallottam először igazán szólni az ezüstös hat húrt” – hogy az LGT-t idézzem. A hangszer Bencsik Sándoré, a P. Mobil gitárosáé volt. Az első interjúmat a P. Mobillal készitettem és ezután jó kapcsolatba kerültem a zenekarral, főleg Bencsikkel. A zenekar keddenként játszott az Ifiparkban, és már 1978-ban történt, hogy a színpad mögötti sufniszerű öltözőjében az egyik estén a koncert előtt gitárosokról beszélgetett néhány tag. Bencsik Sándor, Kékesi Bajnok László és Mareczky István volt jelen. Valaki felvetette a kérdést, hogy „ki a legjobb magyar gitáros”?  Bencsik Cziránku Sándort tartotta a legjobbnak, de Mareczky a hátam mögül bemondta, hogy „A Barta”. Ez olyan volt, mintha valaki vállbabökött volna. Megragadt bennem. Nemcsak a vélemény, hanem az is, hogy valaki még 1978-ban is Bartát tartja a legjobb gitárosnak. Tizenhét éves voltam ekkor, és Barta már négy éve eltűnt a magyar színpadokról, rádióból, tv-ből és a lemezboltokból. Négy év ebben az életkorban hosszú időnek számít, és az, hogy Barta elment, régi eseménynek tűnt. Persze korábban is ismertem és szerettem a Bartás LGT-lemezeket, de sosem figyeltem tudatosan Bartára. Csak tetszett a zene, tetszettek a dalok.

Mi volt a véleményed az 1978-as LGT-ről, arról, ahol a zenekar akkor tartott?

1978 őszén jelent meg a Mindenki című lemez, és az volt az egyik legfontosabb benyomásom, hogy szinte teljesen eltűnt az LGT-ből a gitár. Hol van ezen a gitár? Ez volt az alapvető érzésem ezzel kapcsolatban. Csak az 1985-ös LGT-könyvből tudtam meg, hogy az album legnagyobb részét Presser–Solti duettként vették fel. Egyébként nézd meg a Nem adom fel videóját. Karácsony János csörgődobon játszik rajta. Az a Karácsony János, akit az első Generál-lemezen az olyan felvételeken hallhatsz gitározni, mint a Tűzmadár és a Tűzben égő fények.