Kevesen ismerik Latzin Norbert nevét. Pontosabban báró von Latzinét, aki a magyar könnyűzene egyik megkerülhetetlen, ám méltatlanul elfeledett alakja, pedig az 1970-es évek elején a Bergendy-együttes tagjaként az egyik legjelentősebb és legsikeresebb szerzőpárost alkották Demjén Ferenccel. Azon túl, hogy generációjának zseniális dalszerzője volt, tragikus sorsa a Kádár-kor tipikus életút-torzója, példája annak, hogy a legtehetségesebb emberek is elveszhettek a legvidámabb barakkban.

A nemesi származású Latzin 1946. május 16-án látta meg a napvilágot Budapesten. Zenei zsenijére hamar felfigyeltek, már tizenkét évesen felvették a Zeneakadémiára. A különleges tehetségek között tanult, ott, ahol az egy évtizeddel később szintén csodagyereknek tartott Kocsis Zoltán, azonban Latzin hamarosan letért a komolyzenei pályáról.