Kércz Viktor és Makra Ákos még elég fiatal, vagy talán őrült ahhoz, hogy nekivágjon télen egy nyolcnapos kéktúrának úgy, hogy az éjszakákat is a szabad ég alatt töltsék. Mindketten két éve kezdtek el komolyabban túrázni, a vadkempingezést is ekkortól kóstolgatják, és mára már ez lett számukra az alap, ha többnapos útra indulnak. Kérdésemre, hogy miért szeretik a túrázás e formáját, a válasz egyértelműen az, hogy egyfajta szabadságérzetet ad. Mivel magam is töltöttem már éjszakát szabad ég alatt, ezzel teljesen együtt tudok érezni, viszont azt már kevésbé tudom elképzelni, hogy mínuszokban, jeges szélben, hóban is kipróbáljam. Pedig nincs ebben semmi őrültség, hisz ahogy mondják, „csak” fel kell készülni rá rendesen mind felszerelésben, mind tudásban. És nem szégyen a már tapasztaltabbaktól a jó tanácsokat megfogadni.

Az Everesten meg a sarkvidékeken is alszanak emberek, ahhoz képest ez piskóta volt.

– mondja Viktor mostani túrájukról, Ákos pedig a Viktor által emlegetett túrákhoz képest egy átlagos kedd esti sétának titulálta, de a most következő beszámolóból ki fog derülni, hogy azért jóval keményebb volt ez, csak az idő képes ilyen szépészeti beavatkozásokra, ha élményekről van szó.

Viktor napi beszámolóin keresztül haladunk majd, közben a két srácnak feltett kérdéseimre adott válaszokból sok praktikus dolgot tudunk meg a téli túrázásról és vadkempingezésről, és természetesen arról is, hogyan élték meg ezt az egészet.

Viktor egy éve, januárban vágott bele a kéktúra teljesítésébe, eddig 30 nap alatt 1000 km-t tett meg 3-9 napos szakaszokban. Ákos most harmadik alkalommal csatlakozott hozzá, és nem kellett sokat kérlelni, bár Viktor egyedül is nekivágott volna, azért örült a túratársnak, amely bizony egy-egy nehéz pillanatban jól is jött.

A folytatásban a túra teljes leírása: ITT.

Fotó: Makra Ákos