Médiapiac
2021-01-22

Interjú Pál István Szalonnával

Moldvától Gyimesig, Kárpátaljától a Felvidékig tesz zenei utazást, és persze az anyaország muzsikáját is bemutatja a Szalonna és bandája hamarosan megjelenő, 15 éves jubileumi albumán, emellett egy fotóalbummal is készül a zenekar. A Liszt Ferenc-díjas Pál István Szalonnával a népzene univerzalitásáról, a táncházmozgalom intézményesüléséről, valamint arról beszélgetett a 061.hu, hogy miért áll közel egymáshoz a klasszikus és a népzene.

Épp egy új lemezen dolgozol, mit kell tudnunk róla?
A Szalonna és bandája 2020-ban ünnepelte 15 éves jubileumát, ennek apropóján készítettünk egy lemezt, a pandémia miatt viszont minden megcsúszott kicsit. Az új lemezen azok a dalok szerepelnek, amelyek a kedvenceink lettek az elmúlt években, emellett egy fotóalbumot is kihozunk azokból a képekből, amelyek a zenekarról készültek az elmúlt két és fél évben. Az album – amelyet a múlt évben már följátszottuk – épp keverés alatt van, reményeink szerint heteken belül megjelenik. Ez lényegében egy teljes Kárpát-medencei antológia, hiszen Moldvától Gyimesig, Kárpátaljától a Felvidékig teszünk zenei utazást, és a lemez az anyaország muzsikáit is bemutatja.

A karanténban sem tétlenkedtél, elkészítettél például egy gyereklemezt. Milyen új színeket hozott elő belőled ez a furcsa időszak?
Egy új világ nyílt ki, hiszen a negyven esztendő alatt nem nagyon volt olyan, hogy hetekig otthon üljek a házban, és miután már átpakoltam egyik oldalról a másikra mindent, aztán onnan vissza, tényleg mindent megcsináltam, akkor rájöttem, hogy muzsika nélkül ez nem megy…Online oktatásra jelentkezett hozzám néhány diák, másrészt valóban elkészítettem egy gyereklemezt: a keresztlányom felénekelt néhány gyerekdalt, amelyeket aztán meghangszereltem. De pozitív hozadéka is volt a karanténnak: évek óta nem volt időm arra, hogy leüljek olvasni, most végre sikerült. Másrészt az egészségemre is jobban oda tudtam figyelni, minden nap el tudtam menni sétálni. Ezekre nem szokott idő jutni a mindennapos rohanásban. De azért már visszavágyom a rendes életbe.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Úgy fogalmaztál korábban, hogy ahogy haladsz a korral, egyre közelebb kerülsz a klasszikus zenéhez, sőt a Szalonna és bandájával a klasszikus nagyzenekarokkal való együtt muzsikálást tűzted ki célul. Nem is áll annyira távol egymástól ez a két műfaj?
Azok az előadók, akik nagyon magas szinten művelik a klasszikus zenét – hogy a közvetlen baráti körömből mondjak példát, Kelemen Barnabás, Kokas Katalin, vagy Baráti Kristóf – úgy játszanak klasszikus zenét, mint egy hagyományőrző mester népzenét. Anyanyelvi szinten beszélik ezt a nyelvet, nem azt érzed rajtuk, hogy ez valamilyen kottaszagú muzsika, hanem azt, hogy játszanak a hangokkal olyan keretek között, amilyenek között mi is.

Sokan mondják, hogy mi, népzenészek szabadon muzsikálunk és azt játsszuk, amit épp a kedvünk tart, de ez nem így van! Nagyon is pontos szabályrendszer szerint muzsikálunk, hiszen minden tájegységnek megvannak azok a stiláris elemei, amelyekből merítünk, s amelyekből megformázzuk a saját hangunkat, de mindig egy szabályrendszer mentén.

Ezt látom a legnagyobb klasszikus zenészeknél is, így tudunk zenei párbeszédbe kerülni velük. Októberben volt szerencsénk együtt játszani a milanói Scala zenekarával és Shlomo Mintz-cel, ami fantasztikus élmény volt, hiszen egy világsztár hegedűművészről beszélünk. Ugyanúgy megtaláltuk a közös hangot akár a Bartók-duókban, akár a Bartók román népi táncokban, ami tényleg csodálatos.

Az is kérdés, hogy a két eltérő játékmód, vagy technika – a nyers népi és a klasszikus – hogyan tud szimbiózisba kerülni.
Nagyon szépen egymáshoz tud simulni a kettő. A megművelt klasszikus zenei játék egy mostani állapot, hiszen minden egyes korszaknak megvannak a játékmódjai, így a klasszikus zenének is. Nem úgy hegedülnek egy Bachot, ahogyan egy Mozartot, vagy egy Vivaldit. A klasszikus zenében is mindig van egy-egy felbukkanó zenekar, amelyik azt mondja, hogy Vivaldit lehet egy kicsit népiesebben játszani, kicsit jobban megnyomni. Nos, mi ezeket az átmeneteket igyekszünk megkeresni. De a Bartók román népi táncokat is el lehet játszani klasszikus módon úgy, hogy a népzene ritmikája, vonásai is megjelenjenek benne.

Fotó: Horváth Péter Gyula

A Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetőjeként második otthonoddá vált a Hagyományok Háza. Egy olyan intézmény, ami egy, a ’70-es években, 80-100 fős klubból elinduló, alulról szerveződő mozgalomnak, a táncházmozgalomnak adott intézményes keretet. Mit gondolsz, milyen irányba vitte ez az intézményesülés a mozgalmat, egyáltalán a népzenét, a néptáncot?
Szerintem nagyon jó otthona lett a táncházmozgalomnak, hiszen a Hagyományok Háza egyik fő célja a mai napig az, hogy intézményes keretek között, de a mozgalom civil jellegét szem előtt tartva működjön.

Az intejú tovább is van: ITT.

Ketten haltak meg egy autóbalesetben Jászberény közelében

300 millió eurós alap a holland rendezvényszervezőknek

DEmedia.hu

Szerző
Hasonló cikkek