• gyenge köd1℃ Debrecen
  • Vanda
  • Benzin:  377Ft
  • Dízel:  396Ft
Közel ötven oldalas interjút készített a Bokor fivérekkel Rozsonits Tamás újságíró. A hiánypótló beszélgetésekből olyan titkokat is megtudni, hogy Vikidál Gyula majdnem beszállt a legendás debreceni csapatba. Ízelítőnek itt egy rövid részlet Bokor Attilával a csapat dobosával. A teljes interjú a poptortenetiemlekpont.hu oldalon található.

BOKOR ATTILA

Bokor Attila 1957-ben született Debrecenben, szülei harmadik gyermekeként. „Véleményem szerint fontos, hogy vidéken nőttünk fel. Nyilván a gyerekkorára mindenki pozitívan gondol vissza, Debrecen meg már akkor is nagyon jó kisugárzású város volt. Nagyon fontos, hogy egyetemi város, így adott volt egy közeg, ami folyamatosan mozgott és járt a rengeteg rendezvényre. Másrészt szokták mondani, hogy Debrecen Magyarország Liverpoolja, hiszen a városban olyan szintű könnyűzenei élet zajlott.” Két bátyjával, Gyulával és Tiborral alapították első, családi együtteseket, később DOTE néven a Debreceni Orvostudományi Egyetem zenekara voltak, majd 1975-ben felvették a Color nevet. A következő évben trükkös körülmények között jutottak el Orosházára, ahol a „Ki mit tud?” televíziós tehetségkutató területi döntőjét rendezték: „Az eredményhirdetéskor a zsűri elnöke azt mondta, hogy megmérkőzött itt sok zenekar, tudnak Aranydiplomát osztani, de van egy csapat, aki Gyémántdiplomát érdemel, ez pedig nem más, mint a Color. Ez még csak a kelet-magyarországi válogató volt, onnan mentünk az országosra Győrbe, ott az Ikarusz zuhanását játszottuk, majd Budapestre a Rottenbiller utcai válogatóra, ott is az Ikaruszt nyomtuk, így kerültünk be a Ki mit tud? sodrásába. Azért az hozzátartozik, hogy minden Ki mit tud?-os felvétel előtt mi napi nyolc órát próbával töltöttünk. Az utolsó hangot az utolsó rezdülésig kidolgoztuk, semmit nem bíztuk a véletlenre, amennyi munkát csak bírtunk, azt belefektettük.” A befektetett munka megtérült: a Color nyerte a versenyt zenekari kategóriában. Még abban az évben a Magyar Televízió Metronóm ’77 című táncdalfesztiválján a zenekarok versenyében második helyezést értek el.

„A Color igazi titka: hittünk abban, hogy elérünk valamit! Az, ami a Ki mit tud?-on velünk történt, és volt egy durranása, ahogy a Metronómnak is, az nagyon sokat lendített a szekerünkön. Emlékszem, amikor hazajöttem Amerikából, teljesen véletlenül találkoztam Pataky Attilával, meglátott, átölelt és ez volt az első mondata: »Attila! Emlékszel, milyen nehéz volt?« Ez az érzés neki is beégett az agyába. Ők a hármas, mi a négyes utat ismertük milliméterre, ők a Borsod, mi meg a Hajdú expressz fülkéit koptattuk rendszeresen.”

Az 1977-es sikereknek köszönhetően a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat szinte elhalmozta a zenekart munkával: felvették Szűcs Judit első nagylemezét, össze akarták hozni őket Koncz Zsuzsával, szintén egy közös lemezre, külföldi turnékon Katona Klárit kísérték és vele is szóba került egy közös lemez. Az első Color album pedig úgy jelent meg 1978-ban, hogy a Lemezgyár teljesen más jellegű anyagot várt tőlük. Erdős doktor szó szerint ezt mondta: „Hát mit csinál itt ez a Császáh kéhem szépen? Én azt hittem, lesz majd nyolc dahab Csepeg a csendes eső!” A Color jellegzetességét a három eltérő énekhang és a kidolgozott vokálok nagyban meghatározták: „megosztottuk egymás között, ki melyik dalokat vállalja: én a magasakat, Gyula a mélyebb fekvésűeket, Tibi pedig az összes többit. Az még plusz szerencse, hogy habár különböző fekvésű a hangunk, de a hangszínünk, mivel testvérek vagyunk, nagyon hasonlít egymásra. Ettől, amikor vokált énekeltünk, összecsengett a hangunk, mintha egy hang szólna.”

1981-ben még felvette a Color második nagylemezét a testvéreivel, majd feleségével elhagyta az országot.

„Úgy terveztük eredetileg, hogy együtt lépünk le. A sors fintora, hogy én kaptam útlevelet, a testvéreim meg nem. Nagyon készültem már el innen, nem volt lelkierőm maradni. Nem is tudom mivel magyarázni, volt egy lendület, ami elvitte az embert.” Franciaországban új értelmet nyert az élete: beszippantotta a filmművészet világa: „Az akkori feleségemet elkísértem egy forgatásra. Godard asszisztense kért, hogy üljek be én is. Mondtam neki: hagyjon engem békén, én rockzenész vagyok! De addig erősködött, hogy Godard egyszer csak azt mondta, hogy engem is akar.”

Kis idő múlva az Egyesült Államokba költözött. „New Yorkban egy évig jártam a Columbia Egyetemre, Milos Forman keze alatt.” Később Los Angelesben folytatta filmes felsőfokú tanulmányait:

„azért mentem a UCLA-re, mert Coppola oda járt, ami számomra meghatározó.”

1992 óta újra Magyarországon él és alkot.

„A mai napig vallom, hogy a nézettség a minőségben van. Úgy gondolom, történelmi filmeket is fontos készíteni, hogy megismerjük a magyarság múltját. Lényeges, hogy készüljenek televíziós sorozatok is, mert a világban ez ma a trend, televíziós sorozatokban dolgozzák fel a történelmet. Fontos, hogy bizonyos múltbeli dolgok a helyükre kerüljenek. Megmutatni, hogy ez a kis ország próbált olyan dolgokat véghezvinni, amit a többiek nem.”

http://poptortenetiemlekpont.hu/elet-es-karrierinterjuk?fbclid=IwAR1fpT-YgN04lcqWUA4fYdyNK4RXJ7SFxluf9waKZ3JCaPHbyvb4ugyP0Q8

Súlyos balesetet okozott egy férfi Berettyóújfalunál, a rendőrök befejezték az ügy vizsgálatát.

Vereséggel zárta az évet a DEAC

DEmedia.hu

Szerző
Hasonló cikkek