A támogatást kétféle módon lehetett igénybe venni: kamatmentes, azonnali működési hitelként, és vissza nem térítendő bértámogatásként. A vendéglátásban érdekelt Debreceni Campus Közhasznú Kht. is ennek a támogatásnak köszönhetően tarthatta meg munkavállalóit a pandémia idején. Erről beszélgettünk Miklósvölgyi Péter, ügyvezetővel.

Amikor 2020 márciusában leállt az élet és bezártak a vendéglátó egységek, egyik napról a másikra megváltozott az életünk, az alkalmazottak pedig elkezdtek más munkát keresni. Nálatok mi volt a tendencia, sokan elmentek tőletek?

Nem volt egyszerű az a pár hét. Arra emlékszem, hogy közölték, március 14-étől gyakorlatilag minden bezár. Nagyon bizonytalan volt mindenki, nem tudhattuk, hogy ez három hétig tart, vagy két évig marad fent. Beszéltem akkor egy járványügyi szakemberrel, aki azt mondta, hogy 2022-ben lesz vége, és most látva, hogy mi történik, igaza volt valamilyen szinten. Hiszen kisebb-nagyobb megszakításokkal tényleg több mint két éves folyamat volt, és reméljük, hogy ősszel már nem lesznek hasonló intézkedések.

Minket elsősorban a fesztiválszervezés miatt ismernek, de üzemi szintű vendéglátással, iskolai konyhákkal, büfékkel is foglalkozunk. Így amikor lezártak mindent 2020-ban, a kollégáink nagyon megijedtek, hogy mi fog történni. Fontos megemlíteni, hogy az országban, és Debrecenben is, a magánkézben lévő vendéglátós vállalkozók másnap felmondtak, szerintem 90 százalékban mindenkinek. Nyilván ez volt az egyik legnagyobb félelme mindenkinek, hogy mi fog velük történni. Mi azt tudtuk, hogy ha mindenkit elküldünk, akkor az nemcsak embertelen, hanem rossz döntés is. Ezért különböző dolgokat találtunk ki arra, hogy hogyan tudnánk őket megtartani, ebben a megtartásban segített rengeteget ez az Európai Uniós támogatás.

Hány munkahelyet tudtatok ezzel megmenteni?

Több mint százat, ami városi szinten is komoly szám. A pályázat nélkül, azt hiszem, nem lett volna választásunk. Ha kiszámoljuk, hogy közel egy éven keresztül élt a REACT-EU forrásból a GINOP támogatás, és ezt megszorozzuk a száz kolléga bérével, ez egy százmilliós nagyságrendű összeg. Bár viszonylag stabil a cég anyagi háttere, de százmilliókat támogatás nélkül nem tudtunk volna mozgósítani.

Említetted, hogy próbáltátok megtartani az embereket, ezt hogyan tudtátok kivitelezni? Illetve, amikor újra beindult az élet, kellett újakat felvenni azok helyére, akik mégis elmentek?

Szerencsére nem mentek el a dolgozóink. Mivel az ételkiszállítási üzletágunk elég komolyan megerősödött ez idő alatt, így tudtuk őket alkalmazni. Volt olyan, hogy mondjuk szakács vagy pultos kollégánk is ételfutár lett pár hétre vagy hónapra. De egyébként le a kalappal az egész csapat előtt! Mindenki olyan kihívásként kezelte a helyzetet, amin túl kell lennünk, és azt mondhatom, hogy közösen túl tudtunk jutni rajta.

Nagyon sok helyen probléma most a munkaerőhiány. Benneteket ez mennyiben érint?

Főleg nyáron, a vendéglátásban nagyon nagy a munkaerőhiány. De mivel megkaptuk az Európai Unió támogatását, ezért amikor a szektorban majdnem mindenhol elküldték a dolgozókat, mi meg tudtuk tartani a kollégáinkat. Ezért úgy érzem, hogy ez nekik is egy fontos bizalmi pont volt, hogy ez a cég várhatóan nem hoz olyan elhamarkodott döntéseket, mint amit sok más vállalkozó kénytelen volt meghozni. Talán épp ezért is, nem azt mondom, hogy nincsenek munkaerő problémáink, de alapvetően egy stabil társasággal tudunk együtt dolgozni és tudunk rájuk számítani.