Hív téged bárki Márknak, vagy annyira rád ragadt a G.w.M., hogy a Márkot elfelejtjük és kikopott?

Nagyon érdekes, mert többnyire az volt, hogy G.w.M., G.w.M., G.w.M. és már nagyon elkopott a Márk, tényleg csak szűk családon belül hívtak így. Viszont a kis botrányunk óta újra használgatják a Márkot.

Elsősorban a barátaid, vagy akár újságírók is hívnak fel úgy, hogy Márknak szólítanak?

A rajongóimnál is belefutok ebbe, hogy azt mondja, hogy Márk, Márk, csináljunk egy fotót. Először oda se néztem, hogy Márk, utána esett le, hogy ja, tényleg, most már Márkoznak is.

A G.w.M. minek a rövidítése? 

Ez abszolút egy gyerekkori hülyeség volt. Szóval az volt, hogy kitaláltam azt, hogy Gino West Marky. Ugye a Gino az csak úgy tetszett, a W, az onnan jött, hogy a West Coast életstílus, illetve a zenei stílus. Az M úgy adta magát, hogy Márk, Marky. De aztán amikor komolyabban elkezdtem foglalkozni vele, akkor már inkább úgy voltam vele, hogy maradjon meg emblematikusan az, hogy G.w.M.

Ha jól tudom, a karriered elején L.L. Junior-ral és Curtis-szel is kapcsolatba kerültél. 

Curtis követte az én kis munkásságomat, aztán ahogy teltek-múltak az idők, egyszer csak belebonyolódtunk egy beszélgetésbe. Mondjuk, hogy a következő lemez Curtis Production-ként jönne ki. L.L. Juniorral pedig útközben kiderült, hogy rokoni szálak fűznek össze minket.

Ha jól tudom, nagyon korán elköltöztél otthonról. Már akkor az volt a kiút, hogy a zenében találod meg magad, vagy pedig ilyen izgő-mozgó gyerek voltál, akinek valahogy be kellett, hogy jöjjön a zene az életébe?

Ez nagyon komplex és összetett. Édesanyámnak családi oldaláról mindenki zenész. Zenész roma mindenki, én hat évig hegedültem, és ezt sokan nem tudják.

Komolyzenei szinten vagy mulatós?

Komoly klasszikust tanultam. Igazából a zene mindig körülvett. A nagypapám, a nagybátyám, az összes rokonom, aki létezett anyai oldalról, szóval ez kikerülhetetlen volt. Aztán apám részéről, aki egyéves korom óta nevelt engem, ott mindenki csibészebb volt, én pedig ezt a kettőt ötvöztem, amiből pontosan a rap zene lett.

Ciki volt klasszikusan hegedülni csibészként?

Nem feltétlen az. Inkább az volt, hogy ami nekem bejött, az nagyon a rap vonal volt, amikor megláttam az első 50cent fellépést az MTV Awardson, az olyan hatással volt rám még a tévé előtt is, mint hogyha ott lettem volna, és kimentem, kirohantam az anyámhoz, és mondtam, hogy én nigger vagyok, én feka vagyok, de persze mondták, hogy nem vagy az. De elmondom, az vagyok, és én rapper leszek. Na jó, menj be a szobába, mert rávágok a fenekedre. Szóval ezt így kell elképzelni. Aztán most itt ülünk, és interjút készítünk. Mint egy időutazás.

Balhés rapper gyerek voltál? Vagy inkább az, aki a zenében kiéli magát, és akkor le is nyugodott.

Igen, én balhés, meg nagy pofájú srác voltam, de inkább azt mondanám, hogy nagyon erős az igazságérzetem, például, hogyha végig nézek egy vitát, vagy bármi hasonlót, és megfulladok, hogyha nem annak adnak igazat, akinek igaza van.

Ugye kétfelé szokták venni a rappereket, a kertvárosi gazdag gyerek és a telepi, akit az utca nevel, amiről szoktak énekelni, de akkor te inkább az a fajta vagy.

Ezt döntse el a nézőközönség, vagyis döntsd el te, hogy mi van rám írva. Ennyi. Nyilván nem a gazdagréti srác vagyok.

Bár hozzáteszem, hogy az interjú pillanatában épp a legdrágább kerület stúdiójában ülünk.

Igen, most itt vagyunk nálam, a kis production-ömben, de nem itt kezdtem, azóta már sok idő telt el.

Ha már az időelterelésről beszélünk, nekem hónapokkal ezelőtt jött egy telefon, hogy képzeld, Kulcsár Edinának új barátja van, G.w.M., és kéne nekem ismerni? Nem igazán ugrott be, de motoszkált bennem, hogy rákeressek. Az én hibám, hogy nem ismertelek, vagy az igazi áttörés, a nagy mainstream népszerűség most jött?

Hát figyelj! Igazából az, hogy te például nem ismertél, vagy volt olyan, aki nem ismert, azzal semmi probléma nincs. Egyébként én is meglepődtem, hogy voltak olyan emberek, akik nem ismertek, minden nagyképűség nélkül, mert amikor a számlálóimat nézem, vagy akár egy koprodukciómat, ott ilyen harmincmilliós megtekintések vannak. Vagy lehet, hogy csak elment melletted egy kocsi, és szólt benne a zene. Szóval lehet, hogy tudtad, csak mint G.w.M., azt nem tudtad hova tenni. Amikor utánam néztél, nem volt olyan dal, ami ismerős volt?

Én csak a személyiségedre kerestem rá, hogy futottam-e már bele korábban. Valamelyik nap pont azt mondtam Edinának, hogy a ti zenei világotok nagyjából elhatárolódik a bulvármédiától. De attól függetlenül hozzátok a milliós nézettségeket, meg kattintásokat.

Igen, de ez pontosan olyan, hogy nem a bulvárról szól, csak matek, amit nem lehet kikerülni. Ez olyan matematikai adat, amivel rendelkezek, vagy statisztika, amin több generáció felnőtt már. 25 évesen azon kapom magam sokszor, hogy 28 éves ember odaáll elém, hogy rajtad nőttem fel, mert befutottam tizenöt évesen a zenei világodba. Jó, persze, mindenki vágyik a sikerre, és akarja azt, hogy pénz legyen ebből, de én soha nem azért zenéltem. Amikor nem fizettek, akkor is ugyanígy zenéltem, és ugyanolyan lelkes voltam, persze, más körülmények voltak, de ez nem azért mainstream, mert mainstreamet szeretnék csinálni, nem azért lett 30 millió egy dal, hanem azért, mert nekem az tetszett, én azt megcsináltam, aztán annyian megnézték. Abszolút nem a bulvár felé volt orientálva.

A jelenbe térve, mit szólsz ehhez az elképesztő népszerűséghez, amit most kapsz a média által, hogy napi négy-öt cikk megjelenik. Ezt a telepi rapper gyerek hogyan éli meg?

​Egyrészről nem akarok álszent lenni, persze, nagyon jó dolog, de az egómon nem tud mit simogatni, mert az alapjáraton is rendben van. Ha a hip-hop-ról beszélünk, ahhoz kell egy ego. Tudatosan kerültem ki, de mindig voltak felkéréseim, de én pont az voltam, aki fellépni, zenélni szeretne és szeretne magánéletet mellé. Már az is zavart sokszor, amikor a gyermekemmel játszóházban voltam, vagy bárhol, és folyamatosan fotózkodtak, meg ilyenek. Lassan megtanulok élni a naponta öt cikk-kel.

Most már bármit posztolsz, az már külön hírt ér, akkor is, ha nem Edinával posztolsz.

Igen, igen. Ezek a dolgok eddig is voltak, csak nyilván nem ennyi cikk volt. Szerintem ennyi cikk senkiről nem volt még soha az országban, mint rólam vagy Edináról most. Ez azért nagyon durva volt. Ezt többen is mondták, hogy ekkora PR még nem volt, vagy nem is tudom, hogy fogalmazzak, ekkora sajtóbotrány.

A régi rajongóid ehhez mit szólnak? Kapsz visszajelzést?

Ezt két részlegre tudnám bontani, az egyik része nagyon örül, a másik az, hogy olyan dolgokat állítanak rólam, ami lehetetlen. El sem hiszem, most például ez a cikk járja, hogy én azt mondtam, hogy az exem százezer forintból oldja meg az életét. Hát ilyet én nem mondok. Szóval, hogy ez a bulvár téma nagyon durva. Az egyik része örül, és okos, és felfogja azt, hogy ez az egész nem rajtam múlik, nem én generálom. A másik része az egy kicsit naivabb, beleolvasgat és elhiszi, hogy minden úgy van, ahogy az újság írja.

Téged megmosolyogtat egyébként, ha olvasol magadról egy olyan hírt, aminek az igazság a közelébe sem jár?

Igen, egyébként meg nem tudom komolyan venni. Nem, nem, tényleg nem tudom komolyan venni. Nincs rá energia. Nem akarok erre energiát fordítani, de túloznék, ha azt mondanám, hogy pazarolni, hanem inkább belefektetem másba azt az energiát, minthogy dühöngjek egymagamban.

Ez a fajta médianyomás nem volt ijesztő az elején?

Olyan mély vízbe senki nem esett, mint én. Nem is tudom, hogy erre mit lehet mondani, de mindent a javamra fordítok.

Mit szóltak amúgy a gyerekek ahhoz, hogy apu hirtelen mindenhol ott van?

Ők azért abból a szférából vannak, amiből az apjuk. Szóval, hogy azelőtt is az volt, hogy apu mindenhol ott van, de ezt ők még nem úgy élik meg, hál' Istennek.

Azok a zenésztársaid, akik tudták, hogy ki vagy, meglovagolják ezt a népszerűséghullámot, hogy Márk, csináljunk valami közöset?

Nem, nem lett több a nézettségem ettől. Legalábbis ezt látom a statisztikákon, hogy abszolút nem ment fel. Itt maga a PR ment fel. Nem lett több a bevételem, vagy bármi hasonló, nem profitáltam belőle.

Az influenszerkedés is hozzá tud csapódni.

Én nem vagyok influenszer, én egy rapper vagyok, meg énekes, meg producer.

Az ember ezt nem tudja lefejteni, vagy pozitív értelemben véve kihasználni?

Nem vagyok pénzorientált. Én azt csinálom, amit szeretek, amihez nincs kedvem, arra nem tud rávenni senki. Szóval ilyen önös csávó vagyok, és ha most azt mondanád, hogy tegyek ki egy cumisüveget, és kapok érte havonta 50 millió forintot, nem raknám ki. Viszont, hogyha tudom, hogy nemes célt fog szolgálni, és olyan cumisüveget kapnak a hátrányos helyzetű gyerekek, akkor viszont kirakom. Így működöm, ilyen vagyok.

Csináltatok Edinával egy közös dalt. Elvárás, hogy azt elő kell adni együtt? Jönnek úgy a megrendelések, hogy hozd már el légyszi?

Nem, nem. De hát ki sem jött még ez a közös dal. Nincs az, hogy direkt meglovagoljuk ezt, hanem csak próbálunk a magánéletünkben boldognak lenni és kizárni ezt az egészet, amennyire lehet. Egyébként meg tök érdekes, mert hogyha azt a bulvár cuccot elkülönítjük, akkor viszont a fizikális, az igazi életben a behatások annyira pozitívak, hogy el sem hinnéd.

Az emberek részéről?

Igen, a koncertemen meglátják, és ugyanúgy érte is tombol a közönség.

Kihez mennek oda először szelfizni?

Mind a kettőnkhöz. Én akárhol voltam, bármikor, mindig velem fotózkodtak hamarabb. Mert a zene az pont olyan dolog, hogy mindenkit elér. Aki ennek függője, ott másfajta rajongás van. Ott nem az van, hogy odakommentelnek, hogy hülye gyerek, hanem oda az kommentel, aki szeret, aki követ, aki érdeklődik, aki várja a következő dalt. Teljesen más a rajongás, ezt beszéltük is Edinával, hogy egyébként meg hiába ugyanaz a vége a két dimenziónak, mégis, egyébként teljesen más.

Mered őt engedni a közönségbe?

Nem. Szeretem a szeretteimet biztonságban tudni, mindig ilyen voltam, és erre különösen figyelek.

Említetted, hogy a dalotok csak később fog kijönni, de egyet már csináltál, amit ő énekel, azt együtt csináltátok.

Az az ő dala.

Be kell venni már a repertoárba? Mondjuk a fesztiválszezonban, nyáron már meg fogjuk hallani?

Ha lesz alkalma rá, hogy elénekelje, akkor persze.

Mit szóltál egyébként ahhoz, hogy a zeneiséget ő is be szeretné tenni a karrier életútjába, tulajdonképpen a te segítségeddel?

Én tökre örültem neki. Tökre tehetséges. Van érzéke hozzá. Szerintem nagyon jól áll neki ez a pop, ez a mainstream vonal. Nem volt akadálya.

Milyen a jövőképed? Koprodukció emberekkel, vagy csak folytatod az eddigi utat?

Ugyanaz, ami eddig volt. Menjen a turné, készítem az új dalokat, illetve most készülök a nagyzenekaros koncertekre, szóval a próbáim már útban vannak. A covid előtt már megtöltöttük a Barba Negrát, szóval voltak nagyon jó teljesítmények, aztán azt az utat szeretném folytatni.

Ha valamelyik fiad ezt az utat választaná, akkor zöld utat adnál neki?

Igen. Egy fiam van még egyelőre, és egy lányom, de persze nagyon szívesen. Hogyne támogatnám. Legalább a hibáimból tanulna, és még jobban és gördülékenyebben lehetne csinálni ezt az életet.