Csonka András: Viszont harminc éve végeztem a főiskolán, az is idén van, vagyis kerek, az még ennek az évnek a hozadéka. Látod érdekes, erre nem is gondoltam egyébként, hogy ez az év mennyi jubileumot tartogat. Ilyenekről szeretek megemlékezni, mert az a lényeg, hogy élünk és remélhetőleg egészségesek vagyunk. Érdemes kicsit visszapörgetni az idő kerekét és ezeket felidézni. A harmadik lemezem pont Valentin napon jelent meg. Az én verzióm 20 éves, maga a dal, pedig az 45. '75-ben az Eurovíziós Fesztivált nyerte meg egy holland együttes. Egyébként tavaly találkoztam Getty Kaspers-szel, aki az eredeti előadója a dalnak. A Teach-In együttesnek volt az énekesnője, ami aztán feloszlott, úgyhogy ő már csak szólóban szokott eurovíziós rendezvényeken fellépni. Nagyon izgalmas volt és nagyon boldog voltam, mert azért mégis csak ő vitte ezt a dalt sikerre. El is mondta nekem, hogy 160 feldolgozás készült ebből, amiből én csak egy vagyok, de így is nagyon boldog és büszke voltam azért, hogy ő ismerte az én verziómat.

Na de menjünk egy kicsit vissza az időben. Említetted, vagy beszéltünk arról, hogy '85-'86, bekerültél a színműre. Mi történt akkor, hogy rögtön el is vittek?

Abban az időben úgy volt még, hogy aki felvételt nyert főiskolára, egyetemre, akkor ő előfelvételisként ment el. Tehát nem másfél évre kellett katonának menni, hanem 11 hónapra. Már kimondani is borzalmas volt ezt nekem. Aztán nyilván elmentem és ez elég kacifántos volt. Egy hónap a kiképzés, aztán beosztanak ide-oda. Valamit azért mégis megpróbáltam, hogy esetleg a C kategóriám miatt, amit kiizzadtam magamból, hátha találnak majd valami apróságot, ami miatt esetleg fel tudok kerülni Pestre. Mert Zalaegerszegről oda kellett mennünk. Nem sikerült. Mindent megcsináltam, takarítottam a kórházban is mégis visszaküldtek. Annyira kiborultam ettől, hogy lementem újra a gyengélkedőre és felküldtek a pszichiátriára. Onnan leszereltek végül is idő előtt. Nagyjából olyan öt hónapot voltam a seregnél, bőven elég is volt. Utána le tudtam tenni a jogosítványomat, mindaddig, amíg nem kezdődött a főiskola '86 őszén, mert addig azért volt még egy kis időm. Akkor még ez volt. Persze, ma már aki fölvétel nyer, az nem tudja miről beszélek, mert ma már hála Istennek ez nincsen. '86-ban kezdtünk ugye prózai szakon Szinetár Miklós osztályában és majd '90-ben végeztem.

Ahogy elvégezted, nagyjából jött is a Família Kft?

Igen.

Úgy tudom, hogy előtte azért volt egy szerződésed, talán a Vidámszínpadnál.

Igen így van, a Vidám Színpadnál. Egy televíziós műsorban együtt dolgoztam Bodrogi Gyulával és ő hívott engem. Pár hónap után elkezdődött az évad '90 szeptemberében, és teljesen villámcsapás szerűen jött ez a lehetőség. A kollegám Dózsa Zoli, aki játszotta ezt a szerepet a próbadásokban (volt három próbaadás a Famíliából) nem lehetett tudni azt, hogy elfogadja-e a televízió. Elfogadták, és kiderült, hogy (akkor ő főiskolás volt) nem engedi a főiskola és nem tudja ezért elvállalni. Egy pár évvel ezelőtt megtudtam, hogy nem is ő volt az, akit felkértek először, hanem Faragó Topi kollegámmat Faragó Topi, aki az Angyalbőrben-ben nagy sikert aratott már, őt is fölkérték erre a szerepre, a Famíliába. Le akart menni vidékre, mert főszerepeket ajánlottak neki, úgyhogy az ő döntésén múlt az, hogy én bekerültem ebbe az egészbe. Milyen érdekes, hogy az ember élete mennyire változik meg egy kollegája döntésén. Bekerültem a Famíliába, és ez egy nyolc éves csodálatos mámorító időszak volt. Majd felbontottam a színházi szerződésemet, ami nagyon merész vállalkozás volt egy főiskolát frissen végzett fiataltól. Ehhez kellett egy olyan mentor, mint Bodrogi Gyula, az igazgató. Ő azt mondta, hogy ezt a lehetőséget nem lehet kihagyni, nyugodtan vállaljam el és számíthatok rá, és tényleg így volt. Minden évben kaptam tőle egy szép szerepet, ami miatt nagyon hálás vagyok neki. 

Mi motivált? Az, hogy elindultál a sztárság útján?

Azt lehetett tudni, hogy miről szólt abban az időben a televízió. Akkor azért még egy televízió volt és egy igazán sikeres műsort, amit négy-ötmillió ember nézett. Nem úgy, mint ma. Úgyhogy igen, már akkor lehetet tudni a Szomszédokról, hogy milyen sikeres lesz. Én nem szégyelltem soha. Igazából a színészethez hozzátartozott az is, hogy szerettem volna, hogy megismerjenek. Ez volt a vágyam és ez nem ciki, én azt gondolom. Abban az időben, amikor én gyerek voltam, akkor volt egy divat. A kártyanaptárak cserélgetése iskolában. Azokon, nagy többségén magyar színészek fotói voltak és pontosan tudtuk, hogy kik azok. Próbálj ma egy ilyen játékot játszani a fiatalokkal, hogy ők kit tartanak egyáltalán színésznek. Mindig is megbecsültem ezt a helyzetet, ami aztán kialakult így a Família miatt. Aztán jöttek az olyan feladatok, amivel hála Istennek a Piciségen kívül azért valamennyire a nevemet is megismerték.

Egy friss fotón Esztergályos Cecíliával, a Família Kft Szép Károlynéjával "Ágicával"

Miután véget ért a Família, akkor egyből vittek tovább a színházak vagy azért volt egy kis félsz, hogy hát előtte is jött az ajánlat, egyből ott hagytad a színházat?

Nem, a Famíliához szabadúszóknak kellett lennünk, ugye ezért kell felbontanom a szerződést, mert a Família nem volt hajlandó egyeztetni a színházakkal. Én epizódszereplő voltam, vagyis nem voltam benne minden részben. Volt, hogy három-négy hétig nem is forgattam. Ezért volt időm színházakban dolgozni, és a Vidám Színpad mellett aztán jöttek mások is. Amikor véget ért a Família, akkor nem kerültem egy vákuumba, hanem ott voltak a színházak. Nem volt légüres tér, hanem folytattam a színházi karrieremet, és ez folyamatosan a Família mellett is működött. Én voltam az egyetlen talán az egész csapatból. Akik a család tagjai voltak, azok állandóan forgattak, nem volt idő. Nem is engedték ki őket, engem meg igen.

Akkoriban egyébként a sztárság meghozott egy biztos anyagi bázist is? Kompenzált a televízió ilyen szinten?

Anyagiakról ne beszéljünk talán. Még mindig csak azt gondolom ez a szerelem része. Amit az emberek gondoltak, hogy mennyit keresünk, annak csak a töredékét kaptuk meg. Volt egy olyan lehetőség is ezek mellett az életemben, amit kamatoztatni tudtam. '97-ben egy nagyon nagyszabású, (mondhatom a nevét, mert már nincsen) a Westel reklámkampány arca voltam másfél évig. Azért ez egy nagyon jó dolog volt. Persze ott is nem a teljes összeg jutott hozzám. Voltak jutalékok, de ezt inkább hagyjuk is. Azt nem merném kijelenti, hogy a színészet a jólétnek a záloga, anyagi szinten. Bár én egyedül élek, nem kell igazából eltartanom senkit. Ez nem egy egyszerű történet, pláne most a COVID idején. Azt tudom mondani, az emberek sokkal többet gondolnak mögé, mint amennyi valójában van. Nem akarok panaszkodni, mert mindenkinek megvan a maga baja ezzel a helyzettel. Úgyhogy hogy én 31 éves koromban tudtam elköltözni otthonról. Hogyha nagyon jól kerestem volna, akkor nyilván ez hamarabb megtörténik. Ezt is úgy tudtam megtenni, hogy a szüleim segítettek. Igazából az anyagiakat, tényleg hagyjuk.

Ha jól tudom, prózai színészként végeztél, de mégis elmentél a musicalek és a zene irányába is.

Igen, ez már a Famíliában elindult. Ugye én prózai szakon végeztem és a Família-beli kollegáim például Xantus Barbara, vagy Juhász Illés ők a Gór-Nagy Mária Tanodából kerültek a sorozatba. Akkor a tanoda készült egy vizsgaelőadásra, a Greese című musical bemutatására. Szurdi Miki, aki a főrendezője volt a Famíliának plusz tanította is őket, kérdezte tőlem, hogy nem-e lenne kedvem csatlakozni hozzájuk. Mondom dehogynem. Színház és pláne Greese. Imádtam a filmet. A főszerepet is meg egy showman figurát is eljátszottam különböző szereposztásokban. Ez volt az első zenei karakterem. A Famíliában énekelgettünk Xantus Barbarával, voltak olyan dalok, amik kifejezetten nekünk készültek. Ott kezdtünk el duettezni, duettezgetni, tehát ezek voltak az első zenés megmozdulásaim. Aztán utána fellobbant egy gyerekkori álmom, hogy legyen egy lemezem, mert nagyon szerettem a színészet mellett a popzenét is. Úgyhogy '97-ben ez a vágyam is teljesült. Ami egy nem várt álombeteljesülés volt, mert az olyan siker volt hála Istennek, amire nem számítottam. Színészként jelent meg egy poplemezem, ami a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek zenéjét tartalmazta és azoknak a feldolgozásait. Az ifj. Malek Miklósnak köszönhetően lett ilyen sikeres, mert ő dolgozta föl és hangszerelte át. Az Állj meg kislány volt az első dal, amit énekeltem. Kb negyvenezer példányban elkelt két hónap alatt. Azért ez egy nagyon nagydolog volt egy színésztől. Ezután folytatódott és így lett négy lemezem. Voltak olyan időszakok, amikor nem is játszottam olyan szerepet, amiben ne kellett volna énekelni. Ez érdekes, hogy így kicsit áthangszerelődött az életem, de nem bánom, mert a musical mindig is nagyon kedvelt műfajom volt nekem is. Rengeteg musical CD-m is van, legalább kétszáz darab. Amikor eljutottam Londonba, akkor természetesen faltam én is a musical előadásokat és kétségbe voltam esve, hogy úristen, mennyivel jobbak és miket tudnak, amit mi nem. Úgyhogy ez így alakult.

Majd jött a Ding Dong, ami egészen a második helyig felment a MAHASZ toplistáján, ha jól emlékszem.

Igen, de már az első lemezem is. A Ding Dong a harmadik lemezen volt. Ez egy külföldi dal. Ez azért volt érdekes, mert a legtöbb ember nem tudta, hogy ez egy feldolgozás. Új dalként gondoltak rá, hogy micsoda baromság, milyen hülye ez a cím és emiatt egy furcsa hangulat körülötte. Fábry Sándor elég sokat tett azért, hogy ez a dal ismertté váljon, mert szerette ezt cikizni. Így lett ilyen népszerű és tényleg nagyon nagy sláger. Tulajdonképpen a rádiók természetesen soha nem játszották hivatalosan, legfeljebb vidéken kívánságműsorokban. Hivatalosan viszont nem játszotta egyik sem.

Pont ahogy mondod, ugye a mai napig cikizgetik. De ha azt nézzük, azért időről időre előjön. Mondjuk televíziós showműsorokban is.

Mindig, a Sztárban Sztárban már háromszor volt. Varga Viktor, a Curtis. Nem is tudom ki volt, ja, még Peter Sramek is. Tehát minden Sztárban Sztár évadban előkerülök szinte. Szerintem engem karakterként nehéz utánozni, mert annyira nincsen jellegzetes hangszínem. Itt inkább a dalt, azt életérzést lehet egy picit cikizni. Ugye mindig a piros öltönnyel jönnek. Mert a klipben piros öltönyben voltam. Plusz a lemezborítón is. Amit többet nem is vettem fel, csak ezekre az alkalmakra. Imádom, hogy ezt előhozzák. Ez egy óriási találat volt ez a dal. Örülök, hogy erőszakoskodtam és rátaláltam, mert ezt szerettem volna. Bárcsak találnék még egy ilyen dalt, aminek ekkora hatása van. Boldogan dolgoztatnám fel újra az Ifj. Malek Miklóssal.

Ugye aztán abbahagytad a zenekészítést. Majd jöttek a színházak és a televízió?

Nem, ezek végig ott voltak az életemben. Ha nem színészként, akkor voltak a zenész műsorok, akár a Dáridó, akár a Sláger TV, akár a mindenféle ilyen különböző zenés program. Vagy volt ugye műsorvezetés is, amit ne felejtsünk el. A televízió mindig ott volt az életemben. Ugye 11 évig vezettem az RTL Reggeli műsorát, majd a Szombat esti láz szériát, amit előtte meg is nyertünk Keleti Andreával. (Február 1-től Pici a Life TV Ébredj velünk c. reggeli műsorának egyik műsorvezetője.- a szerk.)  Ez is televíziós, sőt, az egyik legnagyobb sikerem volt. Az én életemből soha nem maradt ki semmi, csak különböző hangsúlyok változtak és ezt nyilván nem lehet egyforma intenzitással vinni. Azért ha lenne munkakönyvem, akkor a színészet lenne beírva, mert végül is arról van papírom. A főiskola elvégzése után a diplomával hivatalosan, mégis csak színész vagyok. Aki azt gondolja, hogy az élete túl rövid ahhoz, hogy elhessegesse az álmait, amit szeretett volna megvalósítani. Miért kéne? Lehet, hogy ezzel a színészi megítélésemet kicsit gyengítem bizonyos emberek szemében, de a közönséghez viszont eljutottam így is, mert kapcsolatban tudok velük maradni. Azt gondolom, hogy sokan szeretik ezt a fajta sokszínűséget. Amit próbálok megvalósítani az életemben, úgyhogy én amennyire lehet, ezt szeretném fenntartani.

Most hogy eljutottál már elég rég a musical fellegvárába. Szerepeltél a Madáchban, az Operettben is ugye. Mostanában hol láthatunk, eltekintve a COVID-helyzettől?

Hát igen, most sehol, mert ugye nincs semmi. De eléggé változik a helyzet persze, mert a színházban, egyrészt vannak darabok, amik kifutnak. Vannak olyanok is, amik tulajdonosváltáson mennek át és akkor leveszik a darabot, amiben benne voltunk. Ez azért elég komplikált. A legnagyobb bázis most a Játékszín, ahol még öt darabban vagyok benne. Most nem is tudom, melyik marad és melyik nem majd a COVID után. Ugye az Operettszínházban is dolgozom meg a Pesti Magyar Színházban is elvileg. Bár ott nem tűzték ki még azt a Sun City című darabot, amiben játszottunk. Meglátjuk, hogy a COVID után ki merre, meddig. Nekem is szerintem egy picit most új utakat kell nyitnom magam előtt mindenképpen, talán színházilag is. Számítok azokra a helyekre, főleg a Játékszínre, ahol nagyon jól érzem magam, de nem tudom. Igazából mi sodródunk most egy picit, mert nem lehet tudni azt, hogy majd, amikor tavasszal esetleg, vagy nyáron újra a régi kerékvágásba lendülünk, akkor mik azok a helyszínek, amik megmaradnak és melyek, azok, amik ugyanúgy dolgoznak tovább. Vagy, azt hogy mindannyian folytatjuk-e a pályát, vagy pedig esetleg lesznek olyanok, akik rákényszerülnek egyfajta váltásra. Ezt pedig nem lehet tudni. Szóval sok minden kérdőjel van még itt szerintem, amibe nem túl kellemes belegondolni. Én azt hiszem, hogy pont azért, mert azért jó pár éve most már igyekszem több lábon állni, szerintem azért ez valamilyen szinten biztosítékot ad arra, hogy tudom folytatni azokat a dolgokat, amiket megszerettem, meg amit elvárnak tőlem.

A Játékszínben

Aki követ téged a közösségi médiában az látja, hogy nagy celebvadász vagy. Képeket csinálsz, akár idősebb színészekkel is. Ők nem gondolják azt, hogy mit akar ez? Miért dugja az arcomba a telefont?

Nem, nem. Én a rajongásomat soha nem felejtem el. Mindig furcsa dolog találkozni, vagy együtt dolgozni velük, mert ez a fajta rajongás nem múlik el.  De igen, a közösségi médiában a jelenlét az nagyon lényeges azt hiszem, mindegy, hogy hány évesek vagyunk. Most, 2020-ban, '21-ben itt tart a világ. Nekem kötelességem valamennyire ezeket megismerni, követni. Bele kell tanulnom egy picit. Van egy hivatalos Facebook, Instagram és TikTok oldalam is, amiket én kezelek. Ki gondolta volna, hogy a TikTokon, ami alapvetően mégiscsak azért a fiatalabbak platformja, ott most már 121 ezer követőm van, ami azért egy óriási szám. Mielőtt valaki gondolkodik azon, hogy lehet- e ezzel pénzt keresni. Én azt mondanám, hogy nem. Viszont nagyon sok, rengeteg pozitív visszajelzést, üzenetet kapok, ami jól esik. Szeretik a rajongóim, a kollegáim is. Nekem ők a mérce, a kontroll, hogy meddig lehet elmenni. Föltöltöm ezeket a privát oldalamra és a kollegáim reagálnak rá, hogy ne hagyd abba, folytatnod kell, stb,. Ezek ilyen Mónika show-s meg Vámpír Ági videók. Tehát mindenféle szinkronvideóim. A tavaszi karantén alatt is volt Csonkarantén, volt Csonkitchen, volt Csonka Család Csodái, volt Csonkamera, most van Csonkkardió. Sok hülyeséget kitalálok azért, hogy szórakoztassam magamat a leállás alatt is. Meg persze azokat is, akiket érdekel.

Akkor ez nem unaloműzésből indult, hanem egyszerűen csak haladtál a korral, felvetted a tempót.

Igen-igen. Meg élveztem. Ez egy játék, amit szeretnék megismerni. Sajnos nehezen tanultam meg a vágást. Sőt, alapszinten tudok csak. Fiatalokkal akarok együtt dolgozni. Ők azért ezt kirázzák a kisujjukból és egész máshogyan gondolkodnak. Szeretnék például a TikTokban is egy kicsit fejlődni, úgyhogy keresek olyan fiatal kreatív csapatot, akik ebben partnereim lehetnek.

Domszky László

Fotók: facebook.com/CsonkaAndrashivatalos, TV2, LifeTV