Az apamondta.hu című műsor egy éve olyan generációs mintákat próbál bemutatni, amelyek akár tudatosan, vagy tudat alatt is átöröklődnek. Vannak családok, ahol konkrét szándék tovább vinni a családi vállalkozást, aztán vannak olyanok, amelyek esetében elkanyarodik ez a szándék és később találnak vissza ahhoz az ősi szakmához, amit rájuk hagytak nagyjaik.

Négy generációval ezelőtt, 113 éve indult útjára családi vállalkozásotok és baromfi tenyésztéssel foglalkozott már a dédnagyapátok is. Ketten testvérek, jelenleg ennek a cégcsoportnak fiatal vezetői vagytok. Mi volt az az első impulzus, amire vissza tudtok emlékezni, ami meghatározó volt abban, hogy ezt a családi vállalkozást válasszátok. Elvárás volt-e ez valamilyen módon édesapátok részéről?

Bárány László: Ennek a generációváltásos dolognak nagyon komoly tudománya van a nagyvilágban, főleg az USA-ban. Több mint negyven éve vizsgálják azt, hogy mitől lesz sikeres egy generációváltás, és miért van az, hogy három családból kettőnél nem sikerül továbbadni a stafétát. Több megállapítás született ugye negyven év alatt; az egyik az volt, hogy a korai bevonás az egyik titka ennek.

Bárány Péter: Igen, tehát az, hogy ha nem sikeres egy generációváltás, az nem azt jelenti, hogy az a cég, az megszűnik létezni, hanem azt, hogy kikerül a család kontrollja, irányítása alól, és gyakorlatilag eltávolodik a család attól a cégtől, attól a szakmától, ami korábban a családot végig kísérte. A korai bevonás igazából azt jelenti, hogy korai gyerekkortól kezdve kell kezdeni megteremteni a kapcsolatot a gyereknek a szakmával, a céggel, mint ahogyan ezt tette a mi esetünkben is édesapánk, és mint ahogyan ezt mi is elkezdtük a mi gyermekeinkkel.

Ezt konkrétan hogy képzeljük el? Édesapátok – ha jól tudom - egy Barkas-szal– gyakorlatilag egy garázsból indította el a vállalkozást.

Bárány László: Hát igazából '87-ben ott hagyta az állami szektort, ugye akkor minden állami volt.

Igen. Az még a rendszerváltozás előtt volt pont.

Bárány László: Így van, és az akkorra már recsegő-ropogó rendszerben lehetett maszeknek – így hívták akkor - ...kis maszeknek lenni. Egyébként ő termelési igazgató volt akkor Kisvárdán. Ezt a széket hagyta ott, és akkor költöztünk egyébként vissza Debrecenbe, mert a családunk innen származik. Akkor vett egy Barkast, csinált egy garázsban egy keltetőt és ebből a keltetőből kikeltetett napos csirkéket, terítette a falvakat, amiért a korábbi kollégái megmosolyogták, sőt, volt, aki nevetett is rajta, hogy hát hogyan lehet egy igazgatói széket feladni és egy Barkas volánra cserélni. Amit nem tudtak, hogy akkor ő gyakorlatilag a korábbi fizetésének közel százszorosát kereste meg ezzel a munkával és mire megjött a rendszerváltás, addigra rendelkezett elég tőkével ahhoz, hogy gyakorlatilag egy ugyanilyen profilú, csak onnantól már egy céges keretek között működő vállalkozást indítson.

Mennyi idősek voltatok ti ekkor?

Bárány László: Tízéves.

Az egy akkora korú gyerek, mint Laci, a te kisfiad most körülbelül.

Bárány László: Így van. És tízéves voltam és arra emlékszem, az apámat alig láttam, mert egyfolytában dolgozott. Reggel elment hat órakor és este nyolcra ért haza, és igazából, amikor együtt tudtunk lenni vele, az hétvégenként volt, de ő akkor is dolgozott, és elvitt magával bennünket...

A gyerekek élvezik ezt ám. Ti is így voltatok ezzel?

Bárány László: ... hol együtt, hol felváltva ültetett be maga mellé a Barkasba, és...

Bárány Péter: És akkor vitt ki bennünket, hogy szedjük a tojást, válogassuk a csibét, szortírozzuk szét a rekeszekbe a csirkét a vevőknek, felcímkézve. Ezért Piroska néni jön, azért Marika néni jön...

Játékként éltétek meg ezt?

Bárány László: Igen, de azért ahogy teltek az évek, azért ez munka volt. Hazajöttünk az iskolából, megjött az édesapánk este hatkor a csirkékkel. Tele volt az egész Barkas csirkével, rekeszekkel, és a pingpong asztalra volt kirakva és jöttek a vevők a családi házhoz és onnan adtuk ki azoknak a debreceni kertvárosi családoknak. Akkor ez még azért szokás volt.

Bárány Péter: Összeírtuk, hogy kinek kell érte jönni, mennyi kell, melyik fajtából, pénzzel elszámolni, stb. Laci lehetett olyan kilenc, én meg hét éves, amikor édesapánk kirakott bennünket a piacra négy láda tojással, hogy adjuk el. Utólag elmondta, hogy azért egy kapualjból lesett bennünket.

A kontrollrendszert már beépítette akkor, ahogy kell.

Bárány Péter: Figyelt bennünket, de igazából ránk bízta, hogyan adjuk a tojást és hogyan számolunk el vele. 

Annak kapcsán, amit most meséltetek felmerül a kérdést, hogy bármilyen korán is vonod be a gyermeket, biztosan rendelkezik-e olyan kompetenciákkal, ami szükséges, személyiségénél fogva alkalmas-e az adott feladatra. A családotokban felmenő ágon fiúgyerekek vitték tovább ezt a fajta vállalkozói mintát, családi bevonódást. Elképzelhetőnek tartjátok, hogy változott annyit a világ, hogy esetleg valamelyik lánygyermeketek fogja ugyanilyen elánnal, ugyanilyen felelősséggel és elszántsággal és tudatossággal vinni tovább a vállalkozást? Laci, neked van egy lányod és egy fiad, Péter nektek pedig három lányod.

Vagy az édesapátok fejében forog-e bármilyen forgatókönyv ezzel kapcsolatban?

Bárány László: Az édesapánk már továbbadta a vállalkozást… nekünk. Ötödik generációnál, hogy hogyan fog megtörténni a generációváltás, ezt majd az idő eldönti. Szerintem a világ is nagyon sokat változott, tehát, abszolút nem zárja ki a női vezetőket, és maga a cégcsoportunk is elég szélesen diverzifikált és azt gondolom, hogy van helyben lehetőség.

Bárány Péter: Különböző személyiségűek ugyebár a gyerekek. Vannak köztük nyilván hasonlóságok, de különböző területekre, szakmai területekre azért különböző habitusú emberek szükségesek. Más habitus kell, ha mondjuk, valaki a pénzügyekkel foglalkozik, más a kereskedelemhez, stb. Azt gondolom, hogy a gyerekeknél meg lehet találni azokat a készségeket, képességeket, amelyek a különböző területeken lehetővé teszik, hogy ott dolgozzanak.

A telephelyek nem Debrecenben vannak, hanem pontosan hol is?

Bárány László: Három megyében, sőt, több országban, így Magyarországon, Vietnámban, Szlovákiában vannak kirendeltségeink.

Ez azért bizonyára ad lehetőséget arra, hogy sokkal korábban nyitottabbak legyenek a gyerekek is a világban zajló folyamatokra. Mutat bármelyik gyerek már most érdeklődést a vállalkozásban rejlő feladatokkal kapcsolatban?

Bárány László: Nálunk a fiam az, aki már kijelentette, hogy ő itt szeretne dolgozni.

Bárány Péter: Náluk mindig egy fénypont az, amikor elviszem magammal őket és akkor kiviszem a telepre, vagy elviszem őket a keltetőbe és akkor ott lehet a kiscsirkéket simogatni, meg játszani velük, de igazából azt gondolom, hogy náluk is nyilván a kor előre haladtával egyre mélyebben lehet őket bevonni. Egy hat-hét éves gyereknek, vagy egy hét-nyolc éves gyerek ennek igazából még csak a „szexi” oldalát látja a szakmának. Azt, hogy milyen aranyosak a kiscsibék. És aztán utána lehet majd továbblépni szépen.

Ebbe a folyamatba bekapcsolni a gyerekeket valószínű, hogy lépésről lépésre lehetséges. Lehet azt mondani, hogy széles vertikumban lefeditek a gyártási folyamatokat, gyakorlatilag a szántóföldtől egészen a vásárló asztaláig viszitek akár már félkész állapotban feldolgozva a terméket. Mit is jelent ez pontosan a gyakorlatban?

Bárány László: Egy komplett vertikális integrációt működtetünk. Takarmányt gyártunk, szülőpárokat gyártunk.

Bárány Péter: Tenyésztünk, keltetünk...

Szülőpárokat? Ez mit is jelent?

Bárány László: Ez azt jelenti, hogy a kakasokat és a tyúkokat - illetve amíg nem ivarérettek, addig jércéknek hívják őket - azokat tartjuk. Előállítják, megtojják ugyebár a keltető tojást, amit berakunk a keltetőbe, kikeltetjük, felhizlaljuk ezeket az állományokat, mind a szülőpár, mind a hízóállományokat takarmánnyal látjuk el. Tehát mi állítjuk elő a takarmányt, és gyakorlatilag az ezt kiszolgáló szervizrendszer és logisztikával, a takarító brigádokkal, az állatorvosokkal, a saját akkreditált laboratóriummal és vágóüzemmel.

Világviszonylatban és dobogós helyen vagytok. Számokban ez mit jelent?

Bárány László: Nemcsak Magyarországon, az egész régióban a legnagyobb és a világon is a top3 közé tartozik. Tizenötezer csirkét vágunk óránként 4,5 csirke/ másodperc és 70 millió/év, és ennek a 70%-a exportra kerül. És ezen kívül van továbbá feldolgozó üzemünk, ahol panírozott termékeket gyártunk, félkész, kényelmi ételeket, elsősorban exportpiacokra, és megvettük ugye januárban a Ságát.

Ami egy nagy lépés előre. A jövő. Most felcsigáztad az embert a félkész, a panírozott ételekkel. Magyarországra is szállítotok természetszerűleg. Milyen áruházláncokban lehet a termékeiteket keresni vagy megtalálni?

Bárány László: Mindegyikben. A belföldi értékesítés az összértékesítésünknek a 30%-a, a maradék 70% az egész világ, ebből azt mondanám, hogy a 70-ből körülbelül 50 az Európa, és 20% az Európán kívülre megy. Kanadába, ázsiai országokba, Japántól, Szingapúrtól, Hongkongon, Vietnámon keresztül sok helyre szállítunk és...

Bárány Péter: Afrika.

Bárány László: Afrikai országokba, ott nagyon sok helyre. Nyilván nem a mellfilét adjuk el Afrikába. Azt szoktam mondani, hogy a Föld kerek, mindig süt valahol a nap és valahol mindig nyár van és az emberi fogyasztói szokások is azért eléggé szépen eloszlanak, tehát megvan minden terméknek a helye. 

Ez nagyon tudatosan. El tudjátok látni a hazai piac szükségleteit, igényeit is. Az exportot jelentősen erősítettétek és a megnövekvő exportigénynek is eleget tudtok tenni. Az Európai Unióban talán az elmúlt tíz évben majdnem negyedével, tehát 24-25%-kal nőtt a baromfifogyasztás per főre lebontva. Egy ilyen adat nyilván azt mutatja, hogy van piaca ennek külföldön, de azt is lehet látni, hogy fontos nektek az, hogy a magyar piacra is tudjatok termelni. Bár szakértők szerint túltermelést is okozhat a piacon, hogyha nem tudja egy adott vállalat balanszban tartani a termelést.

Bárány László: Először is, mi sokat utaztunk a világban, hogy rájöjjünk, hogy hogyan lehet ezt a legjobban csinálni és láttuk, hogy mi az a méret, amivel az egész világon versenyképesnek lehet lenni. Viszont tudomásul kell venni, hogy a mi országunk egy alig tízmilliós ország. Most már sajnos így kell, hogy mondjuk, és ahhoz, hogy mi azt a mérethatékonyságot elérjük, amivel a nyugati, meg a globális versenytársaink rendelkeznek, ahhoz ez a piac kicsi, és azért kényszerültünk az exportra. A baromfihús-fogyasztás, az egész világon folyamatosan nő. Ennek két oka van. A jóléti országokban, ahogy nő az embereknek a jóléti szintje és persze globálisan, ahogy nő a Földön az általános jólét - ez pedig tény -  ezzel egyenes arányban nő a húsfogyasztás. A csirke és a hal az, amelyiket semmilyen vallás nem tilt, és a csirke a legolcsóbb.

Bárány Péter: A leghatékonyabb állati fehérjeelőállítás, az az étkezési tojás, utána jön a hal, az aquakultúra, és utána jön a csirke. És utána van egy óriási szakadék, jön a pulyka, a sertés a sor legvégén pedig a kecske mega bárány. Tehát számokban egy élő kiló testtömeg előállításához egy csirke az másfél kiló takarmányt fogyaszt, míg mondjuk, egy marhának ehhez nyolc-kilenc kiló takarmányra van szüksége. És gyakorlatilag ez tükröződik az árban is, ráadásul a termelési ciklusa a csirkének jóval rövidebb, ugyebár három hetet tölt a tojásban, a keltetőben, amíg kikel a csibe, utána hat hét alatt vágáséretté válik az állat. Egy marhánál azért ez sokkal hosszabb periódus, a vemhességel együtt ez közel egy év, vagy több mint egy év. Tehát igazából ezért vált sokkal olcsóbbá és elérhetőbbé a csirke a többi húsféléhez képest.

Bárány László: A túltermelés pedig, az abból fakad, hogy ez, ahogy az öcsém mondta, nagyon gyors piac. Úgy hívjuk ezt mi, hogy egy nagyon forró piac, és ezért nagyon gyorsan túl lehet fűteni ezt a kazánt és nagyon sokan akár a sertés szektorból is próbálnak ide átjönni, mert ebben még az elkövetkezendő 25-30 évben is évi közel kétszázalékos növekedést prognosztizálnak globálisan. Ugyanakkor ez egy szabad piac, tehát ez nem egy kartell, ahol le vannak osztva a lapok. Nem szoktak a versenytársak, főleg nem globálisan egyeztetni, hogy akkor ki mennyivel növeli a termelését, és bizony ebből kialakulhatnak túltermelések, mint ahogy egyébként egy ilyen pandémiás helyzet, ahol gyakorlatilag eltűnik egy teljes szektor. Itt vannak a hotelek, éttermek.

Az egész turisztika iparágat érinti, sajnos negatív transzferhatásai vannak más területen is.

Bárány László: A HORECA szektor gyakorlatilag ledermedt, több mint felével esett a fogyasztás ebben a szektorban. Ez minden iparágat megráz. Hiszen erre nem volt felkészülve senki sem. Erre megint a baromfiipar tud válaszolni, mert ugye nagyon gyorsan tudunk reagálni. A sertésipar, a marhatenyésztés nem tudja ezt ilyen gyorsan lereagálni.

Mindketten a Debreceni Egyetemen végeztetek, Laci te agrármérnökként. Péter, te pedig gazdasági agrármérnökként. „Amit megeszel, az vagy!”  - hangzik el oly sokszor. Mindig van egyfajta vita vagy polémia akörül, hogy a gyorskaják mit tartalmaznak, no és mennyire egészségesek.  Foglalkoztat-e benneteket az a természetszerű kérdés, hogy mi az, ami egészséges és mi nem. A magyarországi és az Európában található McDonald's üzletekbe ti szállítjátok a csirkehúst. Akkor most nyugodtak lehetünk, hogy ezek az éttermek jó minőségű árut tesznek elénk? Meg tudjátok ezt erősíteni?

Bárány László: Így van, a McDonald's amellett, hogy ezt nem kommunikálja, nyilván, mint a világ egyik legismertebb márkája, rendkívül odafigyel arra, hogy mit ad a vevőinek, és messze megelőzi a legtöbb piaci szereplőt a felelősségtudatos gondolkozásban. Akár az élelmiszerbiztonságra gondolunk, akár a környezetvédelemre és arra, hogy például már tíz évvel ezelőtt sem lehetett az Amazonastól elvett területről szóját venni, nem használhatunk semmilyen GMO-s alapanyagot a Ságánál, nagyon-nagyon transzparens módon zajlik ez.
Amikor valaki ekkorára nő, mint egy Meki, ott nagyon nehéz közkedveltnek lenni. Tehát az emberek nem mindig szeretik a nagyot. Ez egy emberi tulajdonság, éppenséggel amúgy sokkal nagyobb felelősséget kell neki viselnie, hiszen nem adhatják fel a labdát! Egyébként az, hogy mennyire egészséges, nyilván más kérdés, hogyha az ember naponta benyom öt Bigmacet. Azt a Meki is állítja, hogy az nem egészséges, de hogy nagyon biztonságos és nagyon jó minőségű alapanyagból készülnek a termékek, az biztos. Tőlünk több száz tonna mellfilét vesznek hetente. Gondolom, hogy azt nem étterem mögött dobják ki.

Ti szoktatok amúgy a Mekiben járni?

Bárány László: Így van.

Bárány Péter: Természetesen.

Tudom, hogy a struktúra, aztán a trendek, illetve a kapacitás kérdése a ti tevékenységetek során - akár még édesapátokra vagy a dédnagyapátokra is visszatekintve - nagyon fontosak. Ezt nagyon jó ütemben, valahogy jó érzékkel sikerült mindig kialakítanotok és működtetnetek. Játsszunk el ezekkel a szavakkal családi viszonylatban egy kicsit, hiszen a családban is szükséges egyfajta struktúra a működéshez, a kapacitás kérdése nap, mint nap felmerül a családi feladatok vonatkozásában. A trendek vonatkozásában a hagyományokon alapuló, de mégis modern felfogás jellemző a vállalkozásotokban. Megjelenik ez a családi modell működtetésében is?

Bárány Péter: Azt gondolom, hogy az alkalmazkodás egy nagyon fontos dolog, mind a magánéletben, mind a cég életében, hogy hogyan tud az ember az újabb és újabb kihívásokhoz alkalmazni. Mert azok folyamatosan jönnek, nyilván a mi életmódunk és a mi tempónk nem az a hétköznapi. És ahogy fejben nem tudunk leállni a munkával, miután hazaértünk sem, ezt gyakorlatilag a feleségek akceptálták és a gyermekek is.

Két kiváló feleség van egyébként az oldalatokon, nélkülük, talán ez nem is menne.

Bárány Péter: Igazából ez egy életforma, hogyha az ember vállalkozó és hogyha az ember egy nagyobb céget irányít. Ehhez kell hozzáigazodni a családnak is.

De ha egy kicsit konkrétabban nézzük! Van nálatok valamiféle szabály az üzleti élet és a családi élet összehangolására a családi találkozók alkalmával? Akár az, hogy „Félre tesszük a mobiltelefont és munkáról nem beszélünk!”

Bárány László: Nálunk pont nem ez van. Nálunk pont az van, hogy vasárnapi ebéd, együtt ül a család, akkor a második kanál levesnél már elkezdődik a megbeszélés arról, hogy múltkor ezen a helyen ez történt, azon az történt, ezt mit hogyan kéne máshogy csinálni, más fejlesztések, stb. Tehát igazából a családi ebéd, az gyakorlatilag olyan, mint egy másik cégnél egy igazgatósági ülés.

Részetekről tudatos, hogy az étkezések alkalmával a gyerekek előtt elhangzó kimondott gondolatok, üzleti jellegű megnyilvánulások vitatkozások, egyezkedések természetes részei legyenek a gyerekek bevonásának?

Bárány László: Ahogy Péter mondta; nekünk, ez az életünk, tehát nagyon idilli dolog lenne, hogy lerakjuk a telefont, asztalnál munkáról nem beszélünk. Mi nem így működünk. Azon szerencsés emberek közé tartozunk, akiknek a szakmájuk a hobbijuk. Szerintem az nagyon szerencsés ember, aki ezt elmondhatja magáról, mert annak a munka az nem teher. Nálunk egyébként van természetesen egy minta, amit követünk, tehát a miénk alapvetően egy konzervatív felépítésű család, ahol a családfő az édesapánk, akinek tekintélye van. Ugyanakkor a céget és a döntéshozatalt - ez igazából neki köszönhető -  nagyon demokratikusan végezzük, ugyanis amikor úgy érezte, hogy elkészültünk szakmailag és felkészültünk a feladatra, akkor átadta a stafétát. Ebben megelőzte a korát és kiemelkedik a korosztályából, hiszen ő egész fiatalon - még nem volt hatvan éves – adta át a stafétát. Természetesen, ahogy utána erről beszélgettünk később, benne is voltak kételyek, hogy mit fog ő most csinálni, de azt is fölismerte, ha most ő nem lép egyet hátra és nem engedi a fiait egyet előre, akkor ott viszont kiveszhet az ambíció, mint ahogy számtalan ilyet látunk a nagyvilágban. Nem engedi oda a kormánykerékhez a gyerekeket és utána az öreg tatát nyolcvan x évesen úgy kell kitolni, és egy hatalmas űr marad mögötte. Szerencsénk volt azzal, hogy mi is odaléptünk a kormányrúdhoz, vagy inkább mi így mondjuk, hogy a hámhoz.

Hogy néz ki a munkamegosztás? Miben segít most édesapátok? Részt vesz például a beruházásokkal kapcsolatos döntésekben?

Bárány László: A cég növekedésével édesapánknak nemhogy kevesebb munkája lett, hanem több.

Bárány Péter: Jelenleg, úgy áll fel a rendszer, hogy a bátyám, Laci felügyeli az élelmiszeripart, tehát a vágóhíd kapujától a tovább feldolgozótól most már a Ságát is. Én hozzám tartozik az agrárterületek és a gazdasági dolgok és az édesapámhoz tartozik a beruházásoknak a felügyelete. Kapott magának homokozót, ezt ő így hívja, egy olyan új szegmenst kezdtünk el a tavalyi év folyamán, ahol a telepekről begyűjtött baromfitrágyából csinálunk gyakorlatilag növényi tápanyagot.

Bárány László: Granulált, tehát géppel is lehet szórni.

Ez egy teljes innovatív termék, innovatív folyamat. Mit lehet tudni erről a termékről?

Bárány Péter: Hobbikertészetekben el lehet használni, akár ipari körülmények között, tehát olyan nagy kultúráknál, és gyakorlatilag ez jelenleg Magyarországon az egyetlen biominősítéssel rendelkező növényi tápanyag, ami elérhető. Úgyhogy a biokertészetek is szeretettel használják.

Ma azt lehet hallani, hogy csak tudatosan, projektekben gondolkodva lehet és kell csinálni a dolgainkat. Elhangzott itt sok minden, ami nagyon jellemző a családi vállalkozásotokra. Minden folyamat mögött azonban ott áll valami más is; az ember, akinek a kétkezi munkájával, a fejében lévő gondolatokkal, szívével-lelkével működik egy vállalkozás, a mindig megújulás képességével. Édesapátok személyiségében is érezhető egyfajta erős tudatosság, megújító, innovatív gondolkodás, ugyanakkor hallgat a megérzéseire, amelyekkel mintha a jövőbe látna. Ezt a habitust örökölte valamelyikőtök édesapátoktól?

Bárány László: Igen, ő nagyon intuitív ember, de azt gondolom, hogy ez a mi DNS-ünkben is van a megújulásra való vágy, és az innovációra való szándék, ugyanis a dédnagyapánk, aki Magyarország első mesterséges keltetőállomását megcsinálta Békés megyében 1932-ben.

Dolgozott Széchenyi gróf udvarában is, ha jól tudom?

Bárány László: Igen, Széchenyi gróféknak. Majd megcsinálta akkoriban az első olyan fejlesztést, amelyhez akkor megfelelő technológia Amerikában volt, és ő ment utána. Megvannak azok a levelek, amelyekben lelevelezte az amerikai Ohio-ban lévő céggel a dolgokat és megvannak azok a tervrajzok.

Bárány Péter: Kézzel rajzolt kék, indigószerű papírra, ezek megvannak.

Bárány László: És akkor még azért nem volt olyan, hogy most kiguglizom, hogy melyik cégtől vegyem meg. Oké, megnézem a Youtube-on, hogy néz ki az a gép. Mit írnak róla, és akkor küldöm a pénzt a telefonos appon keresztül, hanem azért ez akkor eleve egy komoly dolog volt, felkutatni, megtalálni, lelevelezni. Az a vágyunk, hogy ezt tovább vigyük.

Közgazdászként hogyha egy koordináta rendszerben kellene a családon belüli szeretetet ábrázolnotok, akkor az hogyan nézne ki? Hogyan tudnak azok az értékek, amelyekről beszélgettünk átöröklődni? A nagyapa odafigyel az unokákra, tanítja, okítja, a nagymama főz? Tehát, milyen formában is?

Bárány Péter: Ha koordináta rendszerben kell ábrázolni, akkor a szeretet az az origó, tehát az a kiindulási pont. Azt tudom mondani, vagy úgy tudnám jellemezni a családunkat, hogy egy összetartó és egy erős család vagyunk. E nélkül ez nem is működhetne.

Bárány László: Úgy szoktuk mondani, hogy egy erős családnak lehet csak erős cége. Apánk nagyon gyakran játszotta azt mikor gyerekek voltunk, hogy fociztunk és mindig mi ketten voltunk Péterrel együtt és ellene. És ha valamelyikünk mellé rúgott, nem jött be, akkor, ugye mint a gyerekekre jellemző, veszekedtünk, és egész kicsi kortól állandóan azt sulykolta belénk, hogy ő még nem látott veszekedő csapatot nyerni. És ez annyira belénk ivódott. Ezt nyilván nem egy ilyen alkalommal, hanem ezt egy egész gyerekkoron keresztül hallgatni. Viták mindig voltak és vannak, hogyne lennének. Megtanított minket a konszenzusra.

Bárány Péter: Arra is nevelt bennünket, hogy mi ne veszekedjünk soha, vitatkozni lehet, de veszekedni nem. Ez a lényege. És gyakorlatilag ebben a szellemisében neveljük a gyerekeket, ugyebár egymás mellett lakunk.

Van átjáró kapu?

Bárány Péter: Van átjáró kapu. A két nagylányaink között van egy fél év, Lackó meg Zsuzsu között is van egy félév, egyben nőttek a gyerekek, nagyon jó közösségben élnek, mint a féltestvérek.

Szabó Magda ízig-vérig Debrecenhez kötődik. Az ajtó című műve kapcsán Csíkos Sándor mondta, aki rendezte is és játszott is a darabjaiban, hogy Magdánál a kapuk szerepe nemcsak térelválasztó, hanem sokszor sorselválasztó is volt. Egymás mellett laktok, a kapu, ott van, amit persze az ember néha be tud zárni és ki tud tárni, mégis van egyfajta átjárhatóság. Falun, több generáció együtt élve, mennyire sok mindent tudott adni egymásnak. Volt ebben némi családi minta esetleg?

Bárány László: Érdekes, nem volt ez ennyire tudatos. Így kezdtünk el lakni, egymás mellett és ezt mi annyira megszoktuk és megszerettük, hogy nem is gondolkodtunk szerintem soha másban.

Édesapátoktól jön és viszitek is tovább a mecenatúra terén való szemléleteteket, azt hogy néha a kevésből is lehet adni. Amikor kevés volt, akkor is adott és most is jelentősen hozzájárul itt Debrecenben a város sportéletének vagy más területnek a támogatásához. Miért fontos ez a ti életetekben?

Bárány Péter: Sportoltunk fiatalon, de nem, versenyszerűen soha. Egyszerűen szeretjük a sportokat. A sporton belül is az utánpótlást kiemelten támogatjuk, azért mert azt gondoljuk, hogy a sportnak van egy nevelő szerepe. Mindamellett, hogy vannak olyan gyerekek, akiknek a sport tesz egy olyan lehetőséget a kezükbe, hogy azáltal tudnak majd később érvényesülni.

A gyerekkel, családdal elutazni teljesen más élményt ad, mint a vállalati teendők. Hogyan, mikor, mivel kapcsolódtok ki? 

Bárány László: Majdnem visszakérdeztem, hogy mi az, hogy kikapcsolódás, a munka nekünk nem teher. Ez az életünk része, mint az oxigén, tehát nem gondolkozunk azon, hogy most vettem egy levegőt, teljesen úgy élünk, mint mindenki más. Mi is szoktunk meccsre járni, mi is szoktunk kirándulni, nyaralni, sportolni, stb. Amikor az ember focizik, vagy a moziba ül, akkor nem a cégen gondolkozik. Viszont, ha olyan helyzet van, akkor szóba kerül azonnal, de mondjuk miközben a karácsonykor sütögetjük a harcsát, akkor nyilván nem a problémákról beszélünk, inkább a távlati terveket szövögetjük.

Bárány Péter: Akkor szoktak előfordulni olyan beszélgetések, amelyek tényleg olyan szikrákat gyújtanak, amiből utána lehet tovább építkezni. 

Az embernek az az érzése, hogy valójában nem választható külön a ti életetekben a munka meg a család, szóval hogy ez így egyben kerek. Van Pilinszkynek egy olyan idézete, hogy „Meg kell tanulnunk vágyakozni azután, ami a mienk.”. Még a tervekről beszéltetek egy picit, hogy most is vannak. Ha vannak, lehet tudni róluk többet?

Bárány László: Mindig vannak. Mindig ötéves terveket csinálunk és ez mindig tolódik ki. Tehát most is tudjuk, hogy az elkövetkezendő öt évben mit szeretnénk megvalósítani. Aztán ezt az élet mindig azért...

Bárány Péter: Módosítja, felülírja, mint ez a koronavírus is. De az nagyon jó, hogyha van az embernek egy sorvezetője. Két évvel ezelőtt még nem volt benne az ötéves tervben az, hogy megvesszük például a Ságát. Ha van lehetőség, nyilván azzal élni kell.

A vírus kapcsán a munkaerőpiacon sokak nehézségekkel szembesültek. Mennyire tudtok invesztálni esetleg abba, hogy az innovatív munkaerő is bevonódjon a cégetek munkájába, hiszen 2600 alkalmazottal dolgoztok együtt.  Tudatosan van az utánpótlás nevelésére vonatkozó programotok?

Bárány László: Igen, édesapánknak ez még egy másik homokozója. Az utánpótlásképzést gyakorlatilag egy úgy nevezett akadémista programmal támogatjuk. Ezt ő kitalálta és létrehozta több évvel ezelőtt, és másfél-két évente indítunk egy korosztályt, amiben először 100-200 főből szűrünk le 30 főt, amiből személyes interjúk alapján kiválasztunk 6-8 embert, amiből mondjuk, a végére 4-5 megmarad. Ezek olyan menedzserek, akiket kvázi magunknak képezünk ki, és végig járják a teljes cégcsoport teljes integrációját, megismerik a teljes rendszert, és utána közösen választjuk ki azt, hogy melyik területen helyezkedjenek el. És ez egy egyéves képzési program.

Bárány Péter: Ez is az édesapánk víziója és annyira bejött, hogy ez alapján megyünk, tehát mi magunknak nevelünk menedzsereket, úgy mondjuk, hogy „bárányosítjuk” őket. Ahhoz, hogy hosszú távon együtt tudjál valakivel dolgozni, annak úgy kell gondolkoznia, ahogy te gondolkozol, és nyolcvan százaléka a menedzsmentünknek saját nevelés, és nincs fluktuáció, nem akarnak elmenni, jól érzik magukat.

Bárány László: A másik zsenialitása édesapámnak az, hogy gyakorlatilag ő akkor kezdte el ezeknek a menedzsereknek a képzését, amikor azt láttuk, hogy még pont nincsen rá szükség. És mondta apu, hogy ne aggódjatok, egy év mire ezeket a srácokat kiképezzük... És akkor majd lesz helye, de még most csak kettőnek látjuk a helyét, majd megtaláljuk annak a másik háromnak is, és ez mindig így van.

Milyen kortól tartjátok fontosnak ezt a fajta szemléletformálást, nevelést elkezdeni?

Bárány László: A Debreceni Egyetemmel nagyon jó viszonyt ápolunk, hiszen mind a hárman, tehát édesapánk is itt végzett. Ő Békéscsabán született, hatéves korában elköltöztek Derecskére és ott nőtt föl és a gimibe már a Kossuthba járt. Anyai oldalról több mint négyszáz éve lakunk Debrecenben. Tehát az a nagy erős cívis elköteleződés, az az anyai nagymamánktól ered. Ica mama annyira lokálpatrióta volt, rengeteg helyi történetet hallottunk tőle.

Az erős nők! Visszakanyarodva, az egyetemet említettétek, hogy jó a kapcsolat.

Bárány László: Igen, kapcsolatban vagyunk az egyetemekkel és megkérjük az egyes tanszékvezetőket, ha látnak egy tehetséges fiatalt, akkor arra hívják fel a figyelmünket. A másik verzió, az édesapánk rendszeresen szokott állam vizsgáztatni és akkor ott, ha lát valaki tehetséges fiatalt, akkor mondja, hogy itt van a névjegykártyám. Nagyon sok mindenkit „igazoltunk” így.

Ki a tehetséges fiatal szerintetek így első ránézésre? A gondolkodása? A fellépése? A tudása?

Bárány László: Logikus gondolkodás, megfelelő bátorság, vagányság. Nagyon fontos, hogy életrevaló legyen, de nem tiszteletlen.

Bárány Péter: Megfelelő alázat, szakmai alázat legyen benne. Nagyon fontos, az állhatatosság. Nagyon nem szeretjük, hogyha valaki nagyon rövidtávon gondolkozik és azonnali előnyökért hosszú távú célokat képes feladni. Mi azt szeretjük, hogyha valakinek céljai vannak, és mindent megtesz azért, hogy azt elérje. Nyilván csak etikusan. És van benne türelem, mert az állhatatosság ugye ezt is magában foglalja. Úgy szoktuk aposztrofálni magunkat, hogy mi hosszú távú játékosok vagyunk, és ugyebár a sporthasonlattal élve a meccs akkor ér véget, amikor a bíró lefújja. Tehát igazából nem feltétlenül kell arra törekedni, hogy mindig mindent rögtön a legelején megszerezzen az ember, mert végig kell gondolni azt, hogy ennek milyen következményei vagy milyen lépései vannak még.

Ha meg kellene fogalmaznotok azt, hogy mi a közös küldetéseket ebben az időszakban, mi lenne az?

Bárány László: Egyértelműen az, hogy ezt a céget a következő generáció tovább vigye.

Bárány Péter: És megtalálják benne a helyüket.

Bárány László: Magánemberként már nem dicsekvés, de már mindenünk megvan, amire szükségünk van. Tehát az anyagi javaknak a halmozás, az nem.

Tapasztalat, tudásátadás az utókornak?

Bárány László: Így van, de azt gondoljuk, hogy a legfontosabb az, hogy ezeket a tapasztalatokat, amik most már négy generáció óta halmozódnak a családunkban, ezt át tudjuk adni az ötödik generációnak is.

Bárány Péter: És ők megtalálják a saját helyüket a cégcsoporton belül, és olyan pozíciót, olyan helyet találjanak maguknak, ahol ők is ki tudnak teljesedni.

Bárány László: És legvégsősorban ezt a tapasztalat halmazt, amit generációk raknak össze, ezt a közösség és a társadalom szolgálatába állítani, és ezek nem ilyen nagy szavak, de hát mi mást tehetne az ember. Tehát hosszú távon nem az egyénnek a gyarapodása lehet a cél, nyilván az is fontos. De nagyon fontos, hogy az ember közösségnek és a társadalomnak is adjon ebből vissza.

Az a szakmai út, az a cégcsoport építés, amit elkezdtek generációkon át az elődeitek, abban egy sor olyan szakmai szemlélet, olyan tapasztalat van, ami lehet, hogy a mostani generáció számára nagyon hasznos lehet. Gondolkodtatok már azon, hogy valamilyen könyv formájában átadnátok ezt a tapasztalatot és tudást? Egy könyv, amivel visszaadnátok az egyetemnek valamit, amit kaptatok, vagy azoknak a fiataloknak, akik ugyancsak koptatják a padokat, ahogyan anno ti is.

Bárány László: Van ez a mondás, hogy akinek sokat adnak, attól sokat várnak. Mi abban hiszünk, akinek van, annak igenis felelőssége van abban, hogy ebből juttasson másnak is. Eddig ezt általában anyagi minőségben tettük be, de ezt a könyv dolgot majd átgondoljuk. Végig kell gondolnunk, hogy hogy lehet egy könyvben összeszedni azt a 113 évet, amit összehordtak az egerek.

Bárány Péter: Szellemi táplálékot nyújtani. Ráadásul van egy olyan része is ennek, igaz a mondás, miszerint gyereket nevelni nem 18 éves korban kell elkezdeni.

Bárány László: Igen, ez nagyapánknak a mondása. Mint ahogy dolgozni se akkor kell megtanítani.

Bárány Péter: Gyakorlatilag azért van egy csomó olyan dolog, ami már kvázi belénk épült személyiségi jegyek, amit gyakorlatilag gyerekkortól hozunk.

Sok cég próbál képzések, tréningek révén szervezetet fejleszteni, ti meg kialakítottátok a saját kis lean rendszereteket. Mennyire volt ez tudatos?

Bárány László: Azért van ezekre szükség ezeknél a cégeknél, mert ezek, hívjuk úgy, hogy multicégek - bár igazából mikor Vietnámba kimentünk, akkor szembesültünk, hogy a vietnámiak szemében mi is multicég vagyunk - hiszen több országban vagyunk jelen. Mi valójában családi cégként működünk, az a nagyon fontos, hogy mi ott dolgozunk minden nap és ott vagyunk a kollégáink között. Tehát nekünk nincsen szükség ehhez tanácsadókra, nem mondom, hogy nem használtunk már, nem vettünk igénybe tanácsadókat. Alapvetően mi azért pontosan látjuk, hogy milyen problémák vannak, és folyamatosan gyakorlatilag katalizátorai vagyunk annak, hogy egy problémánál ne a felelősöket keressük, hanem a megoldást. Rengeteg energia és idő megy el arra, amikor állandóan felelőst akarnak keresni. Nálunk ez, ami szerintem nagyon viszi előre a cégünket, hogy erre nem megy el energia. Édesapánk ezt úgy szokta mondani, hogy több gőz megy a hengerbe, mint a dudába.

Bárány Péter: Nálunk eleve az a szemlélet, és ugyebár az adódik is abból, hogy egymásra épülő ágazati elemekből épül össze a cégcsoport, és tudják azt, hogyha valahol valakinél történik egy hiba, mert hibázni bárki tud... Mondjuk egy tenyésztés részén, annak lesz kihatása a keltetésre, a hizlalásra, a vágóhídra, és gyakorlatilag úgy is építettük fel a rendszerünket, hogy az információ a lehető leggyorsabban és minden olyan helyre eljusson, ahová ez szükséges, és ez már önmagában egy fél megoldás.

Olyan fejlődés tapasztalható nálatok, ami természetszerű folyamat volt, sokan mások folyamatosan ezt keresik külső tanácsadók révén és néha lehet, hogy ott van a szemünk előtt a megoldás, ami saját magunkban rejlik. Eszetekbe jut-e bármi olyan mondat, vagy történet, vagy élmény, amit édesapátoktól, nagyapátoktól maradt itt rátok, akár a mindennapokban. Vagy olyan, amit apától, nagyapától hoztatok, vagy amit ti használtatok már, és esetleg a gyerekek már mondják vissza, hogy na, mert apa mindig azt mondja. És ez lehet mondat, történet, élmény, bármi, ami beugrik

Bárány Péter: Hát mondjuk ez egy ilyen családi történet, amikor édesapámék még Békéscsabán laktak, és a nagyapánk pedig Dunántúlra járt ingázni, mint ugyebár a Szibériából visszajött, gulágról visszajött ember nem kaphatott a szakmájában, az adott területen állást. És minden héten elment, elutazott vasárnap és szombatra érkezett vissza. Egyszer elaludt a vonaton és már ment tovább, elindult a vonat Békéscsabáról, amikor felriadt, hogy gyakorlatilag neki itt le kéne szállnia, és akkor nem volt mit tenni, fogta az egy szem kis bőröndkéjét, amibe mindig az adott heti holmija volt benne és kidobta és mondta, hogy most, kidobta a bőröndjét, innentől fogva már utána is kellett ugrania, mert mindene benne volt. És ez egy ilyen családi mondás, hogy most ki kell dobni a bőröndöt, és menni kell előre. 

Bárány László: És ezt mai napig, mikor bátorságot kell meríteni, akkor azt mondjuk, hogy na akkor most dobjuk ki a bőröndöt.

Bárány Péter: Ez annyira gyerekkortól velünk van ez a sztori, hogy én ezt körülbelül két évvel ezelőtt, tehát már negyvenéves elmúltam, mikor rájöttem, hogy ezt emberek nem értik. Nekünk ez annyira természetes volt, hogy akkor most kidobjuk a bőröndöt.

Bárány László: Az összes menedzserünk, kollégánk ismerik ezt a sztorit...

Bárány Péter: És használják is.

Bárány László: Nagyon sok ilyen családi mondás van.

Ezeket kezditek írni, vagy a fejetekben megvan?

Bárány László: Apánk azt mondta, hogy apám mondta, megígérte mondta és megígérte, hogy le fogja ezeket írni és tele vagyunk ilyen aranyköpésekkel. Az egyik kedvencem a százszor inkább legyen az ember gazdag és egészséges, mint egyszer beteg és szegény.

Bárány Péter: Édesapánk mondta, hogy még a Barkasos időszakában rendszeresen ment el egy szabolcsi kis falu mellett, és ott ki volt rakva az út mellett egy feszület, és alá volt írva, hogy az élet áldozat. Minden reggel, amikor hajnal fél hatkor arra ment, mindig elolvasta.

Vannak bizony igazságok. Köszönöm szépen Nektek a beszélgetést! Az ember töltekezett a gondolatokból, amelyeket megosztottatok, meg abból a személyiségből és azokból az értékekből, amelyek kirajzolódtak. Gratulálok ahhoz a családi összetartó erőhöz, amit kaptatok. Bízom benne, hogy ezt sikerül továbbadni és tényleg azzal a felelős tudattal éltek, hogy nektek több dolgotok van itt a világban. Felelősség nemcsak a saját utódaitoknak átadni ezt, hanem a társadalom nagyobb, vagy szélesebb köreinek is.

Porkoláb Gyöngyi