Persze, ha nézzük a műsort, az első évad első pár részéből kiderül, hogy itt valóban nem egy kis korrektorról és szempillaspirálozásról van szó, hanem az eleven „vászonra” felvitt textúrák megjelenítéséről, kifinomult technikákról, és a sminkmesterek egyéniségének megmutatásáról.
Mindkét évadban szereplő versenyzők, egytől egyig érdekesek és elképesztő ügyesek. Nagy részük saját magán tanult meg sminkelni. A sminkelés az egyik legősibb szépségápolási praktikák közé tartozik, csak úgy, mint a parókák vagy póthajak viselése, a körömdíszítés, a szőrtelenítés vagy a test illatosítása.
Tehát nem új keletű dologról beszélünk. A különbség a múlt és a jelen között, hogy ma akkora kereslet van a sminktermékekre, amekkorát komplett globális multi-milliárdos cégek, túltermeléssel sem biztos, hogy kiszolgálnak. Hiszen, ha csak a „civil”, átlagos sminkelést vesszük alapul, a nők nagy része nem készít magának egy teljes alkalmi sminkeket a hétköznapokra, mert se idejük, se türelmük, se eszközeik, se kézügyességük, se motivációjuk nincs arra, hogy ezt nap mint nap megtegyék.
A sminkelést magától értetődőnek és egyszerűnek állítja be a szépségipar, pedig ez igen sok gyakorlást és odafigyelést igénylő művelet, temérdek hibalehetőséggel.

Ne vegyük számításba azokat a fiatal nőket, akik a nőiességük felfedezése részeként, hol precízen, hol sajátosan festik ki magukat. A testkép változékonysága, az önbizalom ingadozása is nagyban befolyásolja a nőket, mikor élnek a lehetőséggel, hogy eltakarják magukat. Nagy különbség van az arc szépségének kiemelése, és a bőrhibák eltakarása között.
Léteznek olyan szélsőséges smink trendek, ahol szó szerint, maszkmesterek módjára egy másik arcot kreálnak maguknak a nők.* De ezeket korántsem tartanám trendnek, inkább egy felkapott technikai bravúrnak, amely inkább egy cirkuszi sátor mögötti lakókocsiba való, nem egy szalagavatóra vagy a párizsi divathétre.

A sminkelést azért érdemes megtanulni, (már akit érdekel a téma) mert kétségtelenül önbizalmat ad és kreatív időtöltésnek is beillik. Egy szép szemhéjpúder, vagy egy jó rúzs is megváltoztathatja az egész napunkat, hiszen szépnek látjuk magunkat tőlük. Sok férfi azonban nehezményezi, ha egy nő túlzásba viszi a sminkelést, mert nem mindig tetszik nekik, hiába van az igényesen elkészítve. Ez talán azért van, mert ilyenkor becsapva érzik magukat. Nem azt látják, ami a valóság. Nem tudom milyen szempontból szomorúbb ez a kérdés. A nők sminkmentes arcuktól való fóbiájuk oldaláról, vagy azon férfiak oldaláról, akik nem fogadják el, hogy a sminkelés nem az ő tetszésüket szolgálja. (Sajnáljuk, de ez belénk van kódolva. Ha festéket látunk, azonnal magunkra akarjuk kenni.) Persze a mértéktartás itt sem elhanyagolandó. Különösen azért, mert a sminket lehetőségként kellene használni, és nem mentsvárként.

Az Ókori Egyiptomban, a smink viselése az uralkodói körökben nem a divat szempontjából volt lényeges, hanem komoly vallási és kulturális célzata volt. Az egyszerű emberek is viselhettek sminket, legfeljebb nem olyan ritka alapanyagokkal és eszközökkel dolgoztak. Ez manapság már csak pénz kérdése. Az önsminkeléssel szimbolizálhatunk is valamit, ami a státuszunkra vagy a gondolkodásunkra jellemző. Gondoljunk csak az újgazdag celebek legspécibb sminktermékeivel való villogásra, vagy akár egy punk csaj hangsúlyos tusvonalára.
Nagy különbség, hogy a vörös szőnyegen, a divatbemutatókon és a magazinok címlapján szereplő hírességeket és modelleket a szakma legjobbjai sminkelik, tehát a színpadi és otthoni smink világa között, ég és föld a különbség. Ők ezeken a helyeken reprezentálhatják magukat. Ez a sminkszakma csúcsa. Hogy hogyan lehet bekerülni ezekbe a körökbe, bizonyára elképesztő sok munkába, tanulásba kerül, amely tele van becsapott ajtókkal.

Kérdés, hogy hova vezet mindez? A közösségi oldalak az elmúlt 4-5 évben olyan tehetségeket termeltek ki magukból, akiknek a hozzáértése kétségtelen, viszont saját maguk reprezentálása már sokkal több nehézségbe ütközik, mint gondolnánk. A követők összeszedése önmagában csak számok halmaza, amelyből az öncélon kívül nem következik semmi. Nem mindenki kezd saját vállalkozásba, nem mindenkit kérnek fel menő kozmetikumok promózására, így a hozzáértés, a tehetség hamar pamlagon heverhet. Sajnálatos, hogy ez így van. De talán nem is kell vezetnie sehova, hiszen csupán esztétikáról van szó, amelynek feltétele a helyes kivitelezés és a stílszerűség.

Örülök, hogy a szakmabelieket mesterként, és nem művészként nevezik meg. Ez azt jelenti, hogy a szakma elfogadja a betöltött szerepét a divatban, amelyet persze művészetként szoktak aposztrofálni, de ez a szegmens alapvetően nem tud kitörni a funkcionális sémák keretei közül. Ez nem jelenti azt, hogy a sminkelés tudománya elment a falig, és onnantól nincs létjogosultsága. Eszmei tartalma valóban nincs, de ennek a szakmának talán mások megsegítése adhat táptalajt. Hiszen kevésbé éreznénk jól magunkat az esküvőnkön vagy fotózáson, ha nem kapnánk professzionális segítséget egy precíz sminkmestertől szépségünk kiemeléséhez.

Kővári Piros

Fotók: BBC