Melyik nő nem képzelte el magát kendővel a fején, napszemüvegben, egy dögös kabrióban Toscana vagy a Francia Riviéra girbegurba útjain furikázva a forró szélben? Melyik nő érzi magát kellemetlenül, ha egy férfi mindent félre dobva a segítségére siet, ha meglátja a nőt egy nyitott motorháztető mellett?
Vannak, akiknek a nőszemély, az anyósülésen ülve, vagy a motorháztetőn fetrengve kompromisszumos megoldás, egész élvezhető képet nyújt számukra. De volánnál a legszörnyűbb rémálmaik egyike. Számtalan vicc született a női vezetésről, pont azért, mert annyira általánossá vált sztereotípia, hogy a feszültséget csak röhögéssel lehet feloldani.

A sztereotípiák nem évülhetnek el az évek során?
Az autóvezetés mára már alapvetés, így kikerülhetetlen, hogy nők is a volánhoz üljenek. Amíg a társadalmi berendezkedés nem igényelte, hogy mindenkinek saját autója legyen, addig természetes volt, hogy a nőknek kevesebb rutinjuk volt a mindennapi furikázáshoz. Érthető tehát, hogy ők adott esetben többet „bénáztak” az utakon.

Az is világos, hogy az autó és motorsportokban a férfiak vannak az élmezőnyben. Az állítást, bármely sportcsatorna alátámasztja.
A gépek iránti vonzódás és szeretet alapvetően a férfiakat jellemzi, de ez nem jelenti azt, hogy nem léteznek női autóversenyzők, akik férfi sporttársaikat megszégyenítő módon manővereznek, mint például, Maria Teresa de Filippis, Lella Lombardi, Desiré Wilson, Michele Mouton, Lyn St. James, Jutta Kleinschmidt, vagy Danica Patrick*, csak hogy a legnagyobbakat említsem.

Persze a professzionális autósport korántsem hétköznapi dolog. A kérdés inkább a mindennapi rutinról, a KRESZ szabályok betartásáról és közúti közlekedésről szól. Ahogy a férfiak nem értik, hogy a nőket miért zavarja, ha a függöny anyaga nem illik az ágytakaróhoz (a színekről nem is beszélve), úgy a nők sem feltétlenül értik, hogy a férfiak hogy képesek hétvégéket eltölteni a koszlott garázsban, olajban fetrengve egy bizonytalan képességű jármű alatt.

Az, hogy a pasikat miért nyűgözi le bármilyen mozgó jármű, annak egyszerű oka van. Ők találták fel őket.
A nők számára az esztétika, a kényelem, a biztonság és esetleg a fogyasztás kap nagyobb hangsúlyt, ha autót választanak maguknak. Ezek a szempontok a mindennapi használatra vonatkoznak, hiszen a nők számára az autó csak eszköz, amellyel eljuthatnak „A” pontból „B” pontba. Tulajdonképpen nem kell érteniük hozzá, mert tudják, hogy a közelükben élő férfiak közül egy biztosan tud segíteni, ha valami gond lenne vele.

A férfiak az autókban és a motorokban önkifejezést, státuszdemonstrálást, hierarchiát és potenciált látnak.

A robbanómotor hangja, kinézete, teljesítménye a tesztoszteron manifesztációja. Félreértés ne essék, ez nem pejoratív meglátás. A gépek összerakása, kipróbálása, úgymond életre keltése egy teremtő folyamat, amely mentén átélhetik az alkotás örömét. Természetesen nem mindenki saját kezűleg rakja össze az autóját, vagy a motorját, de a szalonokban megvásárolt járművek használata, karbantartása, óvása ugyancsak hozzáértést és gondos figyelmet igényel.

A rendszeres, vagy nem megfelelő használattal, illetve elhanyagolásával a tárgyak tönkremennek. A gondoskodással és az ápolással meg lehet tartani az egyensúlyt. Ebbe a rendszeres szervízelés, bütykölés, adás-vétel is stratégiát igényel. Ezek meglehetősen egzakt dolgok, amelyek a teljesítményen kívül, élményeket is adnak. Vannak például olyan férfiak, akik kimondottan nem szeretik az automataváltós kocsikat, mert úgy érzik, az elektronika kiveszi a kezükből az irányítást, és elveszi tőlük a vezetés élményét. Feltételezem, hogy a nőket ez nem érdekli. Talán még örülnek is, ha nem kell váltogatni.

Ami a vezetés technikát illeti, ezt a kérdéskört, felesleges nemekre bontani. Ahhoz, hogy az ember rutint szerezzen, gyakorolni kell. Minél több közlekedési szituációban veszünk részt, annál hamarabb sajátíthatjuk el a vezetés dinamikáját. Embere válogatja, hogy kinek van több érzéke és ki tud hamarabb ráérezni a vezetésre. Hiszen, ahogy pocsékul főző nők, úgy szabályosan parkolni, indexelni képtelen férfiak is léteznek, pedig a sztereotípiák mindkét nemről az ellenkezőjét hirdetik.

Ami biztos, hogy a közlekedést komolyan kell venni. Felelősségteljesen volánhoz ülni, vigyázni egymásra, nemektől függetlenül.

Kővári Piros