A Szex és New York rebootja idén, And Just Like That címmel jelenik meg az HBO Max-on. A munkában nem csak az eredeti producer, Darren Starr, de az egyik főszereplő, Kim Cattrall (Samantha) sem tér vissza. Casey Bloys, az HBO programigazgatója így magyarázott egy interjúban: „Barátságok halványulnak el és születnek helyettük újak.”  
A színésznő nem indokolta a döntését. Nem titok, hogy a négy színésznő nem állt olyan közel egymáshoz a valóságban.
Sara Jessica Parker, Cythia Nixon és Kristin Davis executive producerként is dolgozik a produkción. Írja, a Cosmopolitan egyik cikke.
Az indoklás első pillantásra még elfogadható is lehet. Számomra azonban felvet némi kételyt. A legkézenfekvőbb forgatókönyv változtatási módszer, a halál beemelése a történetbe.Az alkotók, ebben az esetben nem így látják. Általánosságban, kegyetlennek tűnik ez a módszer, de egy álszent hazugságnál is rosszabb volna? Samatha, a női szexuális szabadság zászlóvivője, úgy vonul ki a Szex és New York érájából, mint egy tünékeny, felületes barátságot ápoló ismerős. Olyan, aki hol felbukkan, hogy eltűnik az ember életében. Ez természetesen szebben hangzik, mintha elütné egy busz.

De a sorozat ismeretének a fényében biztos, hogy hiteles így kiírni a sorozat negyedik bástyáját?
Azt, aki az egész történet alatt, a legracionálisabb karaktert hozta?

Legyünk őszinték. Samantha volt a négy nő közül az, akinek az élete nem a nyavalygásról szólt. Tudta, hogy hogyan rendezze be az életét, ellenállva mindenféle elvárás rendszernek, aminek a barátnői képtelenek voltak megfelelni. Samantha életmódja meglehetősen maszkulin alapokra helyeződik. Nőként, férfiakra jellemző életstílust képvisel, amelyre (nem megbántva egy karrierista nő érzéseit sem) születni kell. Miranda is erre hivatott, talán még ő volt olyan potens, hogy ebben otthonosan érezte magát, amíg anyává nem vált, és fel nem fedezte magában a „nőt”. Charlotte az illúziók világában él, szinte végig. Carry pedig egyszerűen alkalmatlan arra, hogy kompromisszumokat kössön, nem hogy egy másik emberrel, de még saját magával sem.
A sorozat mondanivalója az, hogy a nők égessék ki magukat mind érzelmileg, mind szexuálisan, de csak negyven éves korukig. Utána ciki, ha ebből az elhasznált felmosórongy állapotból nem menti meg őket Mr. Big. Az alkalmi randizással töltött 20 év alatt belefér egy-egy sikeres válás is, hogy megfelelően legyen finanszírozva a heti öt napos étteremben evés, és a sok Manolo Blahnik a szekrényben. Addigra Mr. Big nőjön fel érzelmileg, legyen még gazdagabb, még befolyásosabb, és még jobb az ágyban.

Fotó: Hbo/Darren Star Productions/Kobal/Shutterstock

A négy barátnő üres fecsegéseinek, mély érzelmi töltetét a „lelki társak vagyunk” felszólítás teszi bensőségessé, megpecsételtté, és örök érvényűvé. Ezt négyen jelentik ki, négyen ölelkeznek össze és négyen tartanak ki a legnagyobb érzelmi (vagy financiális) posványban is. Ezek után, az alkotók szemrebbenés nélkül írnak ki egy fő karaktert azzal a dumával, hogy a barátságok jönnek-mennek. Tudjuk, hogy ez igaz, de a fent leírtak tükrében igazán kiállhattak volna a hazug élethelyzetek mellett, amelyeket húsz éve, gátlástalanul nyomnak le a nők torkán.
Jobban illene ebbe a felszínes csöpögésbe, ha Samantha közszeméremsértésért börtönben ülne, vagy a PR cége Tokióba költözne, és onnan küldene a három barátnőjének képeslapot „Lelki társatok, Samatha” aláírással.

Kővári Piros