Magyarországon az első táviratot 174 éve, azaz 1847-ben Bécs és Pozsony között továbbították.

Eleinte csak hivatalos táviratokat adtak fel, majd hamarosan megnyitották a lehetőséget a magánforgalom előtt is. A távirat a maga korában óriási jelentőségű információtovábbító médium volt, de jelentősége előbb a telefon széleskörű elterjedésével fokozatosan, majd az internet fejlődésével párhuzamosan drasztikusan lecsökkent.

MÍG 30 ÉVVEL EZELŐTT ÉVENTE MINTEGY 8 MILLIÓ TÁVIRATOT KÜLDTEK EGYMÁSNAK ÜZLETI ÜGYFELEK ÉS MAGÁNSZEMÉLYEK, AZ UTÓBBI ÉVEKBEN MÁR CSAK AZ ÉVI TÍZEZRES NAGYSÁGREND VOLT JELLEMZŐ.

A távirat lényegében egy rövid szöveges üzenet, melyet a Posta meghatározott időn belül kézbesít a címzettnek. Az egyszerű levéltávirat mellett népszerű volt az úgynevezett dísztávirat is, amikor a feladó a rövid szöveges üzenet mellett képet, rajzot vagy fényképet is küldhetett a feladónak.

A távirat magyarországi kivezetése nem példa nélküli, számos európai országban, köztük Ausztriában, Csehországban, Németországban, Hollandiában, Franciaországban és Szlovéniában is megszűnt.

A távirat-szolgáltatás kivezetése a Magyar Posta modernizálási programjához illeszkedő változás, hiszen a vállalat vezetésnek célja az ügyféligényeket lefedő termék- és szolgáltatáskínálat kialakítása, figyelembe véve a gazdaságossági szempontokat, írja közleményében a Magyar Posta.

 2020-ban összesen 23 ezer volt a feladott táviratok száma. A Magyar Posta a táviratot, mint egyetemes szolgáltatást 2600 postán kínálta.