Debrecenben a sport alapvetően is virágzik, mindennek pedig szerves része, hogy a Debreceni Egyetemen hosszú esztendők óta töretlenül zajlik a sporttal kapcsolatos elméleti és gyakorlati képzés. A Labdarúgás elmélete és gyakorlata címet viselő kurzuson rendre neves sporttörténészek, sportszakemberek adnak elő a hallgatóknak. A február 14-i alkalom valamiben mégis más volt.

Bár eddig katedrára álltak már egykori kiváló Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) szövetségi kapitányok, ezúttal először a jelenleg is aktív szövetségi kapitányként a magyar nemzeti válogatott élén tevékenykedő magyar szívű olasz mesterrel, Marco Rossival találkozhattunk az egyetem teátrumában. No, persze ilyen nívós díszelőadáshoz kitüntetett alkalom és annál kitüntetettebb felvezető dukál.

 

Nem volt véletlen az időzítés. A mai nap ugyanis a Buzánszky Jenő Labdarúgó Egyetemi Kupa döntő napja, az egyetem futballünnepe. Ami pedig a bevezetést illeti, Dr. Bácsné Prof. Bába Éva a Sportgazdasági és -menedzsment Intézet igazgatója érzelmes szavakkal elevenítette fel, miként kezdődött a sporttal kapcsolatos elméleti képzés az egyetem berkein belül, és miként lettünk sportolóegyetem. Ezt követően Marco Rossi színpadra állt, és a moderátorok, Ó Nagy Ferenc és Szöllősi György felhívására a több száz vendéggel énekelte hibátlan magyarsággal a Himnuszt.

 

 

A csapat a közelmúltban számos történelmi eseményt is megélt, Európa szerte egyedülálló szurkolóival. Az Aranycsapatot egy góllal felülmúlva 4-0-ra vertük az angolokat, hazai rendezésű Eb-n szerepeltünk igen jeles eredménnyel, a Nemzetek Ligájában pedig csekély volt azoknak az ellenfeleknek a száma, akik ne rettentek volna meg a magyaroktól.

 

Marco Rossi magyar kötődése azonban jóval régebbi időkben gyökerezik. Bár – elmondása szerint nem túl sikeres – labdarúgóként az olasz élvonalban is szerepelt, nagyapjának elengedhetetlen szívügye volt a világverő Aranycsapat. Az a tizenegy, amely betonvédelmének egyik alapját Buzánszky Jenő képezte. A DESOK csarnok előtt álló Buzánszky-szobrot Rossi-mester tisztelettel koszorúzta meg az előadást megelőzően. Bár a kapitány olaszul beszélt, kiváló tolmácsának köszönhetően egy pillanatig sem ingott meg bennünk a tudat – szíve valóban magyar.

 

 

Olyan magyar szív ez, amely büszkén elevenítette fel a Dzsudzsák Balázzsal közös emlékeket, hogy milyen kellemes pillanatokat jelentett a válogatottsági rekorder debreceni középpályás nagymamájának töltött káposztája, vagy szabadrúgás góljai a románok, vagy épp portugálok ellen. E szavak hitelességét pedig kisfilmek is alátámasztották, amelyek olyan futballpillanatokat mutattak be a közönség számára, amelyet magyar szurkoló aligha felejt. Az Olasz meló Magyarországon című kötet szerzője, Ch. Gáll András megígérte Rossival együtt, hogy megírja könyvéhez a folytatást. Ennek alapja azonban az, hogy az „Éjjel soha nem érhet véget…”, a magyar futballtörténelemnek tehát folytatódnia kell.

 

Magyarországon mint kiderült, az olasz szakember nem egy újabb munkát kapott. Ez a lehetőség, amellyel hibátlanul él is, karrierje csúcsa. Ezt pedig azzal is alátámasztotta, hogy a válogatott sikere természetesen nem csupán a kapitány határozottságában rejlik. A játékosoknak éreznie kell, hogy igazán lehetnek partnerek mesterükkel, aki segíteni szeretne nekik, hogy mind előbbre és előbbre jussanak a ranglistán. A magyar nemzeti alakulat esetében ez pedig aligha lehetne vágyálom ilyen esztendő(k) után.

 

 

A mester szavaiból aztán természetesen a DVSC sem maradhatott ki, már csak azért sem, mert a színpadra is állt Dzsudzsák Balázs jelenleg is a Vasutast irányítja a pályán. Rossi biztos benne, hogy a piros-fehérek, mint a 21. század legsikeresebb klubcsapata vissza fognak térni a közeljövőben méltó helyükre, és hamarosan újra magasba emelhetik a nekik jogosan kijáró trófeát. Debrecen ugyanis ezt megérdemli.

 

Az esemény végéhez közeledve a moderátorok nézői kérdésekre is lehetőséget adtak. A jelenlévők megtudhatták többek között, hogy a kapitány a játékosok elhivatottságában látja a folyamatos fejlődés kulcsát. Nem tudna tizenegy olyan játékost kiemelni, akikből egy valaha volt legjobb válogatottat lehetne összeállítani, de Messi, Ronaldo számára zseniális, mégis Diego Armando Maradonát tartja minden idők legjobbjának – ezzel pedig ilyen példás ember, kiváló szakember, remek előadó mint Marco Rossi érveit hallva aligha volna jogos vitatkozni.

 

Az Ő számára pedig talán épp akkora emlék marad ez az este mint a közönségnek. Prof Dr. Bács Zoltán kancellár ugyanis emlékplakettet adott át a kapitánynak, amely Rossi-arckép csillog, a Debreceni Egyetem neve mellett.