Ezek közül sokat bemutattunk már a Püspöki Palotától a Svetits-bérházon át a volt Hungária Kávéházig. Most egy olyan Piac utcai ház kerül sorra, ami kevésbé van szem előtt, annak ellenére, hogy a város egyik legszebb magyaros szecessziós épületéről van szó. Ez a Killer-ház.

 

Többször esett már szó arról sorozatunkban, hogy a 20. század első évtizedét nagyszabású építkezési hullám jellemezte Debrecenben. Ez az időszak vonzotta a városba a sztárépítészeket, akiknek köszönhetően felépült a belváros látképét mai napig meghatározó számos épület. Ebben az időszakban tevékenykedett Debrecenben Pavlovits Károly nyíregyházi születésű építész is, akinek számos gyönyörű épületet köszönhet a város. Ezek mindegyike megérne egy önálló bemutatást, hiszen olyan épületekről van szó, mint a Gambrinus-közben található patinás belvárosi bérház vagy Debrecen talán legszebb szecessziós épülete, a Bajcsy-Zsilinszky és a Tisza István utcák sarkán álló Széll Kálmán-ház.

 

Szintén Pavlovits munkája a Piac utca 68. szám alatti úgynevezett Killer-ház is, mely a mai napig kitűnik magyaros szecessziós homlokzatával a körülötte található épületek közül. A ház sokáig az ország egyik legismertebb bútorgyárosa, Killer Ede tulajdona volt. Ma itt működik többek között a Benedek Elek Könyvtár.

 

 

A telek, amelyen a fennmaradt dokumentumok szerint már 1668-ban is ház állt, 1889-ben került Killer Ede tulajdonába, aki itt nyitotta meg bútorkészítő műhelyét. Az eredetileg földszintes lakóházat 1909-ben bontotta el, helyére egy kétemeletes bérházat, udvarára egy emeletes műhelyt és raktárt terveztetett Pavlovits Károly építésszel. Ebben az új épületben működött bútorgyára, ami 1910. szeptember 10-én egy nagyszabású bútorkiállítással nyitotta meg kapuit.

 

Az épületet ekképp mutatja be Gellér Ferenc a Pavlovits Károly építőművész debreceni munkái című tanulmányában: „Az alápincézett, földszint + kétemeletes ház a telekre U alakú kontúrral szerveződik, az utcai és az udvar végi kéttraktusos magas tetős épület közé pedig keskenyebb, hosszan elnyúló, félnyeregtetős szárny került, csatlakozásuknál egy-egy lépcsőházzal.

 

A 16,6 méter utcafronti szélességű tömb déli végénél nagyméretű kocsibehajtó van. A pincében zömmel bútorraktárak, a földszint utcai területén és a keskenyebb udvari szárnyban üzlethelyiségek, a lezáró hátsó részben műhelyek voltak. Az első emelet utcai tereiben az igazgatóság helységei, a hátsó traktusban két-, míg a második emeleten további négy lakást alakítottak ki. Az udvari szárny megközelítése a lépcsőházakból kiinduló tetőteraszról, illetve függőfolyosóról történt.”

 

 

A patinás épület évtizedekig volt otthona a bútorgyárnak, mára azonban eredeti funkciója teljesen megváltozott, és az idősebb debrecenieken kívül szinte senki nem tudja már, miért volt jelentős egykor. Aki mégis nyitott szemmel jár a Piac utcán, felfigyelhet az épület különleges homlokzatára, ami kilóg a környezetéből. „Az egyes elemeivel szecesszióba forduló, de összességében historizáló” homlokzatot finom virágminták, szív alakú motívumok, indák és hullámvonalak, kovácsoltvas díszítésű erkélyek, míves ablakkeretek, és keleties hatású íves tetőlezárás díszíti, melynek köszönhetően Debrecen egyik legszebb magyaros szecessziós épületeként tartják számon.

 

A Killer-házat érdemes nemcsak kívülről megcsodálni, hanem bemenni a kapualjba is, ahol folytatódik a szecessziós díszítőelemek sora. A bejárat két szemközti falán egy-egy népies életképet ábrázoló relief kapott helyet, melyek egyike nagy valószínűséggel Jancsit és Juliskát ábrázolja.

 

 

A témaválasztásukban bájos, stukkózott domborművek érdekessége, hogy Tóth András szobrászművész alkotásai, akinek számos debreceni épület homlokzati dísze őrzi a keze nyomát. Tóth András pedig történetesen nem más volt, mint a jól ismert költő, Tóth Árpád édesapja.