Egyetemi Élet
2022-12-27

Szörnyen jó karácsony

A kuckózásra alkalmas téli hideg beköszöntével, s az év végi, lazább időszak eljövetelével talán több időnk van most arra, hogy filmekben, sorozatokban mélyüljünk el. A Netflix kínálatában mazsolázva akadnak olyan szériák, amelyek bizony könnyen behúzzák a gyanútlan fogyasztót.

Férfi ismerőseink közül többen poszt-VB szindrómában szenvednek. Miután hetekig meccseket néztek rogyásig, esélyeket latolgattak, fogadtak és elemeztek, most hirtelen nem igazán tudják, mit kezdjenek magukkal.
 
Penteleki Pöpi barátom év elején még azon pampogott, hogy a szokásos nyári időpont helyett miért ilyen későn lesz a VB, aztán végül mégis valami előkarácsonyi ajándéknak fogta fel az egészet. Bánatos honfitársainknak azt javasoljuk, gyógyuljanak izgalmas sorozatok nézegetésével.
 
Itt van például mindjárt az a nyolcrészes széria, amit csak az kerülhetett ki, akinek magánrepülőgépe egy olyan lakatlan szigeten hajtott végre kényszerleszállást, ahol nincs semmiféle telekommunikációs eszköz. Igen, a Wednesday című alkotásról van szó, mely a múlt század harmincas éveiben eredetileg képregényként indult Addams Family kamasz lánykájára összpontosít.
 
Akik népmeséken edződtek kisgyermekkoruk óta, tudják, hogy a rettegéshez, izgalomhoz, fölöttünk álló megfoghatatlanhoz való vonzódás egyidős az emberiséggel. A klasszikus felállásban általában elkülönül egymástól a jó és a rossz, a hős és ellensége ádáz csatát vív, hogy aztán a pozitív szereplő kerüljön ki győztesen a csatából. A „boldogan éltek, míg meg nem haltak” mondattal lezárt történetek kora mára lejárt, legalábbis ha sorozatokban gondolkodnak az alkotók. Már most mérget vehetünk arra, hogy ezt a nyolc részt folytatás követi majd, amiben új kalandok felé veszi az irányt a főhősnő.
 
 
A nem mindennapi Addams család kezelhetetlen – vagy épp stílszerűen: rémes – kamasz lányát egy olyan bentlakásos iskolába küldik, ahol hozzá hasonló furcsa szerzetek tanulnak. A Nevermore diákjai vérfarkasok, sellők, s egyéb, a horror-kelléktárban nélkülözhetetlen szereplők, akik különleges képességekkel rendelkeznek. Ettől függetlenül ugyanúgy szeretnek, harcolnak vagy rivalizálnak egymással, mint hétköznapi – ahogy a sorozatban emlegetik őket: normi – hasonló korú társaik.
 
A különcök között is különc Wednesday egy gyilkosságokat elkövető szörny ügyében kezd nyomozni, s a sztori során a maga módján egyre szimpatikusabbá válik mind a film szereplői, mind a nézők számára. A Tim Burton bábáskodásával készült alkotás annyira látványos és profin összerakott, hogy még a logikai bukfenceket és máshonnan átemelt elemeket is megbocsájthatjuk.
 
Már a helyszín, s az alapján, hogy itt is négy, egymással nem mindig felhőtlen viszonyt ápoló diáktársaság van az iskolában, egyből a Harry Potter ugrik be mindenkinek. A kiszámítható fordulatok, sőt a keresett bűnös személyének viszonylag könnyen sejthető mivolta sem rontják el az élményt. Nagyon jók a színészek, de hát ez alap egy ilyen produkció esetében, a romániai forgatási helyszínek pedig remekül illeszkednek a történethez.
 
Érdekességképpen megemlíthetjük, hogy a Danny Elfman által írt filmzenét magyar nagyzenekar, a Budapest Scoring kelti életre. Wednesday csellófutamait pedig Ölveti Mátyás játszotta fel, aki – ha már itt tartunk – főszerkesztőnk unokatestvére. A lényeg: ez a miniszéria úgy magába szippantja a nézőt, hogy azok tűkön ülnek, várnak majd a 2024 elejére ígért folytatásig.
 
Akik minden karácsonykor mindig megnézik az Igazából szerelem című filmet, ne mulasszák el a hatrészes norvég sorozatot, a Karácsonyi vihar-t. Garantáltan nem csalódnak ebben a történetben, mely feszesre vágva mozifilmként méltó társa lenne az előbb említett angol kult-alkotásnak.
 
 
Az alaphelyzet eleve hálás: szenteste előtt egy nappal a hatalmas hóvihar miatt egy reptéren rekedt ismeretlen emberekkel ismerkedhetünk meg. Az alkotók, ahogy az ilyenkor lenni szokott, jó érzékkel és bőven adagolják az érzelmes – érzelgős? – fordulatokat. Ezek során új ismeretségek szövődnek, új szerelmek kapnak lángra és a történet során az eredetileg kevésbé szimpatikus szereplőket is megkedveljük.
 
Az írók és a rendező nem találták fel a spanyolviaszt, érezhetően arrafelé görgetik a sztorit, amerre titkon mindenki szeretné és ez kifejezetten jólesik a hétköznapokból kiszakadni vágyó néző számára. Jó elmerülni abban a hangulatban, ami azt sugallja, hogy nem tűnt még el világunkból a mindent felülíró szeretet, hogy van még az emberekben szolidaritás a másik iránt és hogy hagyhatjuk magunkat időnként az érzelmeink által vezetni. A Storm for Christmas nem világmegváltó attitűddel készült, de kétségtelenül szórakoztató és szívmelengető sorozat.
 
Vigyázzanak egymásra és magukra, a reklám után visszajövünk, ha nem eszünk túl sok bejglit az ünnepek alatt.
 
Pukkel Péter

Álompár

Egyetemi Élet

Szerző
Hasonló cikkek