Egyetemi Élet
2022-12-12

Biztos pont a DESzínház életében - Dr Szaffkó Péter

Dr Szaffkó Péter tanár úr évtizedek óta munkálkodik különböző pozíciókban és területeken azon, hogy az egyetemi színjátszás a Debreceni Egyetemen is elnyerje az őt megillető rangot és támogatást. Minden egyéb elfoglaltsága mellett, az utóbbi években mondhatni mindennapossá vált jelenléte a DESzínház életében, hol fesztiváljaink zsűritagja, hol dráma fordító pályázatunk alapos bírálója, hol fordítói projektek kidolgozásának segítője.

- Kérem, vázolja fel az Egyetemi Élet olvasóinak pályájának legfontosabb állomásait.
 
- 1978-ban végeztem angol-orosz szakon a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, és attól az évtől kezdődően gyakornokként, tanársegédként, adjunktusként, majd docensként dolgoztam az akkori Angol Tanszéken, a későbbi Angol-Amerikai Intézet oktatójaként. 1998-ban lettem az intézet vezetője, ezt a posztot 2009-ig töltöttem be. Ebben az évben felkértek a Debreceni Nyári Egyetem igazgatói feladatainak ellátására, amit elfogadtam, és jelenleg is ott dolgozom. A tudományos élet szükséges létráit bejártam a habilitált docensi fokozat elnyeréséig, de a kezdetektől fogva nagy lelkesedéssel fogtam bele tudományszervezői feladatokba. Előbb hazai, majd nemzetközi konferenciák szervezésében vettem részt, ezek közül kiemelkedett az 1997-ben több mint 600 résztvevővel Debrecenben megtartott európai anglisztikai konferencia. Az oktatás mellett műfordítóként, hivatásos tolmácsként és fordítóként is sokat dolgoztam. 1999-ben az a megtisztelő feladat ért, hogy segítsek létrehozni a nagyváradi Partium Keresztény Egyetemen egy Angol Tanszéket, amelynek egy évtizeden át voltam a vezetője.
 
- Szakmai előmeneteléhez mit adtak hozzá a külföldi egyetemeken eltöltött hónapok?
 
- Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy 1981 óta egyre gyakrabban nyílt lehetőségem külföldi egyetemeken tanítani, ami óriási kihívás is volt. Bloomingtonban magyar lektor voltam két éven keresztül, aztán Torontóban oktattam két szemeszterben európai színháztörténetet. Ezek után következett London, Graz, Poznan, majd ismét Torontó. Ezek a tapasztalatok segítettek abban, hogy egy olyan oktatási rendszert ismerjek meg, amelynek egyes elemeit itthon is érdemes volt meghonosítani. Így Debrecenben elsőként egyfajta angol nyelvű színházi képzést indítottam el, ami hamarosan elvezetett az 1999-ben elsőként megrendezett angol nyelvű dráma fesztiválhoz.
 
 
- Mit jelent Ön számára a színház és mi a speciális az egyetemi színjátszásban?
 
- A színház egy olyan közeg, amely az életet mutatja fel az életben előforduló emberi tevékenységek kézzelfogható valóságában, még akkor is, ha az abszurd vagy a szürreális világba viszi el a nézőket. A színház olyan emberi örökség, amelyet ápolni és szeretni kell. Éppen az a fantasztikus benne, hogy a játék az mindig itt és most történik, és olyanokat tudunk vele átélni, amire máshol talán sohasem lenne esély. Ezért az egyetemi színjátszás számomra mindig is kulcsfontosságú volt. Angolszász országokban járván mindig csodáltam, hogy a színjátszás - vagy ahogy nálunk nevezik, a drámajáték, mennyire szerves része az oktatásnak. És úgy gondolom, hogy az egyetem az egyik legjobb közeg ahhoz, hogy idővel nálunk is olyan természetes legyen, mint Angliában, Kanadában vagy ez Egyesült Államokban.
 
- Tapasztalata szerint mi a hozadéka az idegen nyelven való játéknak?
 
- Azt szokták mondani, hogy az egyik legfontosabb dolog nyelvtanulás esetén, hogy lehetőleg az adott nyelvterületen töltsünk el minél több időt. Ugyanakkor az én tapasztalatom az, hogy azok a hallgatók, akik lelkesen vállalták/vállalják az idegen nyelven való színjátszást, és megfelelő körülmények között van lehetőségük az önfeledt, de egyben igényesen megformált színpadi játékra, sokkal mélyebbre tudnak hatolni a nyelvtanulás bugyraiban, mint bármilyen más módszer segítségével. Ha a játék egy társadalom kulturális valóságának fizikai elemeiből tevődik össze, akkor az csak abban az esetben lesz hihető és hatásos, ha az idegen nyelv használata is megfelel az adott közösségben használt kommunikációs valóságnak. Vagyis: el kell hitetni a közönséggel, hogy a játszók ugyanúgy gondolkodnak, beszélnek és cseleksznek, mint azok, akiket megszemélyesítenek. Ha ez sikerül, akkor születik meg az élmény.
 
- Mikor került kapcsolatba a DESzínházzal és milyen kapcsolatokat ápol velük?
 
- Lakó Zsigmond, a DESzínház vezetője, tanítványom volt a kétéves angol nyelvű színházi képzésben, amit 1999-ben indítottunk el az Angol-Amerikai Intézetben, és bizonyos értelemben ő vette át a helyemet, amikor a Nyári Egyetem igazgatója lettem. Rendkívül büszke vagyok rá, mert amit ő csinál, arra nagyon kevesen képesek. És ha volt abban részem, hogy vállalta ezt a hatalmas feladatot, akkor volt értelme annak, amit elkezdtem. Azóta partnerek, barátok vagyunk, és sok közös dolgunk volt és lesz, ami kívülről talán nem is mindig látszik.
 
- Hogyan látja az egyetemi színjátszás jövőjét, vannak-e tervei e téren?
 
- Nagyon örülök annak, hogy a DESzínház beépült a Debreceni Egyetem életébe. Emellett olyan újdonságokkal is fogják tudni tarkítani Debrecen város színházi életét, mint az idegen nyelvű előadások fokozatos bevezetése. Részemről ehhez minden segítséget meg fogok adni, ha módomban áll.
 

Megszorongattuk a címvédőt

Karácsonyi adományjóga

Egyetemi Élet

Szerző
Hasonló cikkek