A Debreceni Egyetemen végzett, biológusként dolgozó Löki Viktor neve sokaknak lehet ismerős. 2017-ben indult Streets of Debrecen című projektjét az Egyetemi Élet mellett számos helyi és hazai médiafelületen bemutatták már, a debreceni cívisházakról és lakóiról készült fotósorozata pedig Debrecen után jelenleg Budapesten látható. A mindennapokban az Ökológiai Kutatóközpont Vizes Élőhelyek Funkcionális Ökológiai Kutatócsoportjának tudományos munkatársaként dolgozó fotós évek óta járja Debrecen utcáit azzal a céllal, hogy Debrecen összes utcájáról készítsen legalább egy digitális fényképet.

 

„A fotósorozat, habár elsősorban művészeti projekt, igyekszik a lehetőségekhez képest tökéletességre törekvő földrajzi reprezentativitás mellett úgy megörökíteni a várost, hogy annak jellemző értékei, és jellegzetességei jól kidomboruljanak” – írja projektréről Viktor, aki munkája során egyaránt fontosnak tartja lefotózni a Debrecen utcáin látható apró érdekességeket, utcarészleteket, és a város lakóit, műemlék épületeit, élővilágát.

 

 

Fotóit böngészve egyértelmű a néző számára, hogy kedvenc témái, helyszínei közé tartoznak a debreceni kertségek, ahol elmondása szerint temérdek fotótéma tárul elé. „Ugyan nincs a kis városunkban se hegy, se folyó, se „semmi”, de van helyette sok minden: műemlék jellegű cívisházak százai a belvárosban, újrahasznosított dolgokból épült baromfiudvarok a hátsó kertekben, panellabirintusok a Fényes udvarban, Józsa-Ondód-Pallag-Macsok, nyírségi sívó homok és végtelen kis apró hangulat, részlet, történés.”

 

Löki Viktor rendszeresen járja a várost, a jól ismert helyszínek mellett legszívesebben a város széli kertségeket, ahol nemcsak lencsevégre kapja a számára izgalmas részleteket, jeleneteket, hanem szóba is elegyedik az ott élőkkel. Fotóihoz rendszeresen mellékel képleírásokat, történeteket, személyes reflexiókat, szépirodalmi idézeteket, sok esetben pedig azokat a párbeszédeket, amik a kép készítése közben elhangzottak közte és fotóalanya(i) között.

 

Ezeket olvasva válnak képei hasonlóvá a kiváló cseh író, Bohumil Hrabal novelláihoz, amiknek történeteit szintén a mindennapi élet, Prága és Kersko szűkebb és tágabb környezete ihlette. Hrabal kerskoi novelláiban a kertség lakóinak látszólag egyszerű életét korántsem eseménytelenül ábrázolta. Történeteinek szereplőivel sokat beszélgetett, majd a beszélgetésekből és megfigyelésekből születtek abszurd és szürreális elemekkel teleszőtt írásai.

 

 

Rávilágított arra, hogy bárkivel történhetnek talányos dolgok, amik elemelhetik őket a valóságtól. Ugyanezt a módszert alkalmazza Löki Viktor is, akinek célja vizuálisan megörökíteni a debreceni utcákon, kertségekben látottakat, legyen az egy kutyájával egyedül élő rokkantnyugdíjas, aki szinte mindig csak májkrémes kenyeret eszik, vagy a kertajtójában bámészkodó férfi, aki elmeséli, hogy a városrészben a hatvanas évek elején még csak legelők meg kertek voltak.

 

Hrabal novelláihoz hasonlóan Löki Viktor fotóportréi mögött is sajátos párbeszédek húzódnak: ki az udvarába engedi be, ki a kerítésen át válaszol a kíváncsi kérdésekre: „Tiszteletem, megkérdezhetem, mit ültetnek? – Jó napot. Most éppen török szegfűt. – És miért pont azt? – Mert keveset kell foglalkozni vele, keveset kell kapálni. – De a krumplit például kapálni kell, és látom van az is. – Jó, hát azért van ebből-abból egy kevés. Itt, ebben a fóliában például csak paprika van, itt meg van elöl karalábé is. Idősnek néz ki, de valójában friss, fiatal. – Én szeretem a karalábét. Otthon felvágom, megsózom, és úgy eszem. – Kérsz egyet? – Kérek. – Tessék. Késed van? – Nincs, nem szoktam hozni magammal. – Na, hallod, miért nincs nálad kés? Egy rendes ember hord magával kést.” - így zajlik egy párbeszéd a Bayk András kert egyik udvarán. És megpillantva az optikába néző, gumicsizmás gazdát, amint kezében karalábéval és késsel közeledik a fotóshoz, a beszédes embert azonnal a szívébe zárja néző. Ez a közvetlen személyesség lehet az egyik oka, hogy Löki Viktor – akárcsak Hrabal – nagyon szerethetővé teszi a kisbetűs élet egy-egy édes-bús pillanatát.

 

 

A Kersko Debrecenben című kiállítás november 16-án délután nyitott a Batthyány utca 24. szám alatti régi cívisház udvarán, ahol a szabadtérben kiállított képeket színházi reflektorok és mobiltelefonok fényében, forralt borral a kezünkben nézhettünk végig. Burai Árpád abszurd hangvételű megnyitója után, ami sajátos módon reflektált a kiállított fotók tematikájára, a DESzínház tagjai keltették életre a képekhez mellékelt párbeszédeket, így kicsit úgy érezhettük magunkat, mintha nem is egy kiállítás megnyitóján lennénk, hanem egy különleges színházi performanszon.

 

Löki Viktor Kersko Debrecenben című kiállítása december 12-ig volt látható a DESz24 udvarán (Batthyány utca 24.).