EÉ: - Nemsokára húszéves lesz a rádió, és a közelmúltban több olyan fontos változás is érintette, amelyek indokolttá teszik az elmúlt évekkel való számvetést. Te a kezdetektől fogva a rádió munkatársa vagy! Hogyan tekintesz vissza az eddigiekre?

- A frekvenciaengedély már 2001-ben megvolt, de a műsorszórást 2002 januárjában kezdte el a rádió, hiszen meg kellett teremteni az induláshoz szükséges technikai feltételeket és humán erőforrásokat. Akkor még Friss Rádió néven működtünk (2013-tól használatos az FM90 Campus Rádió megnevezés – a szerk.), Váradi Feri az egyik ősalapító, a kezdeti csapatot rajta és rajtam kívül mára már csak Varga Kincső és Ó Nagy Feri képviseli. A rádió akkori tulajdonosai mindenben támogatták az elképzeléseinket, persze ennyi év után azért kijelenthető, hogy még lelkes amatőrök voltunk. Bár mindenki mögött volt már több év újságírói vagy rádiós szerkesztői múlt, mégis meg kellett teremteni ennek a fajta tematikus rádiózási formának az alapjait. Például mindent igyekeztünk saját erőből összehozni, Feri még a padlószőnyeget is maga ragasztotta a Zeneművészeti Kar épületének kilencedik emeletén, ahol a rádió székhelye volt korábban, Béres Zsuzsa hírszerkesztő a saját írógépén írta a híreket. Ebben az értelemben a rádió története egy kicsit a mi történetünk is, hiszen nem túlzás azt állítani, hogy menet közben sajátítottuk el a szakmát, ezt nem lehetett és nem lehet ma sem tankönyvekből megtanulni. Voltak persze nehezebb időszakok, hiszen két tulajdonosváltáson vagyunk túl, de összességében véve nagyon jó érzésekkel tekintek vissza az elmúlt két évtizedre, különösen azért, mert mennyi nagyszerű kollégával, mennyi ismert és ismeretlen vendéggel kerülhettem kapcsolatba ennyi idő alatt!

EÉ: - Milyen célkitűzésekkel kezdtétek a munkát annak idején?

- Az volt a célunk és a vállalásunk, hogy ne kereskedelmi, hanem közösségorientált rádiózást folytassunk. Vagyis röviden lefordítva több szöveges tartalommal akartunk dolgozni az általánosan vett rádiózásban megszokottnál. Az adásunk hatvan százalékát különböző közszolgálati műsorok teszik ki a mai napig, a maradék negyven százalékot a zenék. Akkoriban ez az arány tulajdonképpen hátrányt jelentett, hiszen kevesen merték és tudták elképzelni, hogy például így is fenn lehet tartani egy rádiót. Ugyanakkor tény, hogy korábban még más volt a rádióhallgatók elvárása is.

EÉ: - Hogy értve?

- Az emberek többnyire a zenehallgatás és a friss hírek céljából tekertek egy frekvenciára, idegen volt számukra a nagyobb odafigyelést igénylő szöveges tartalom, persze nem számítva a kivételeket, például a népszerű reggeli műsorokat. Az elmúlt kb. két-három év statisztikáin azonban már határozottan látszik, hogy a zenei streamingszolgáltatások térnyerésével megváltoztak az emberek rádiókkal és rádiózással kapcsolatos igényei is. A zenehallgatás könnyebbé vált a saját válogatások alapján – hiszen nem kell állandóan tekergetni hozzá a rádiót –, ezzel megoldódott a változatos, elvárt zenei kínálat hiánya. Éppen ezért ma már sokkal többet számít a sokszínű tartalomszolgáltatás, felértékelődött a közvetített szöveg, a műsorgyártás, és ezzel együtt a műsorvezetők szerepe is. A statisztikák szerint ugyan kevesebben hallgatnak rádiót, de aki hallgat, az átlagosan több időt tölt rádióhallgatással, mint előtte, és oda is figyel a műsorokra. Tíz évvel ezelőtt például nem volt ennyire fogékony a szöveges tartalmakra a hallgató, mint manapság. Ma a rádiókat érintő kritikákban is a többség a kínált zenei paletta változatosságát, annak hiányát sérelmezi. 15–20 éve elkészült egy zenei szerkesztésre vonatkozó sablon, amit korábban az országos kereskedelmi rádiók találtak ki úgy, hogy lényegében magyarosították a nemzetközi trendeket, ők erőltették rá a hallgatókra, mi a jó és mi a divatos, majd azt mondták, hogy ezt mutatják a zenei tesztek, erre van igény, minden más pedig nem kerülhet adásba, mert azok növelnék az elkapcsolási faktor. Ezt a vidéki kereskedelmi rádiók hamar átvették, így vált kissé egysíkúvá a rádiózás, amiben ma sem sok rugalmasság, bevállalás van, persze tökéletesen működik így is, szóval nem azt mondom, hogy rossz, de talán lehetne valóban változatosabb, nekem hiányoznak a tematikus csatornák. Ami bennünket illet, mi már a kezdetek kezdetén eltértünk a bevett irányvonalaktól, nem akartunk az ötödik ugyanolyan debreceni rádió lenni, és elkezdtünk olyan zenéket is sugározni, amelyeket a szakmában akkoriban jellemzően nem preferáltak. Ezzel a döntéssel nagyon nehéz utat választottunk, de, hogy akkor jól döntöttünk, azt évek múlva egyébként a Petőfi Rádió sikere igazolta vissza. A Petőfi ugyanis hasonló elveket követett, így lett kedvelt, népszerű zenei csatorna. Ez az irányvonal minden egyes korszakában megmaradt a rádiónak. A tulajdonosainknak, vezetőinknek szerencsére mindig is nagyon szimpatikus volt a törekvésünk, sosem akarták megmondani, hogy mit csináljunk. Ezért is tudott kialakulni egy jó közösség a rádióban.

EÉ: - És ez a közösség nyitott, hiszen folyamatosan vonjátok be az újabb és újabb hallgatókat a munkába.

- A Debreceni Egyetem rádiójaként gyakorlati helyként is működünk, illetve nekünk is gondoskodni kell az utánpótlásról. Az elmúlt évben például 12 hallgató fordult meg nálunk, ebből ma már négyen a stáb tagjai. Annak érdekében, hogy naprakészek legyünk, követnünk kell a fogyasztói szokásokat, mind zenében, mind pedig tartalomban figyeljük a trendeket, akár olyan szinten is, hogy évről-évre hogyan alakul a hazai koncert- és fesztiválpiaci kínálat, vagy hogy milyen új hazai előadók lehetnek hamarosan népszerűek. Tanulunk mi is a fiatal generációtól, például a social media platformokat ők már annyira természetes módon kezelik, hogy a rádió kommunikációjában máris sokat segítenek. Nem ülhetünk az elefántcsont tornyunkban, soha nem dőlhetünk hátra elégedetten, hogy milyen jól végezzük ezt a munkát, hiszen nem magunknak rádiózunk, hanem a hallgatóságnak!

EÉ: - A fiatalok iránti nyitottság befolyásolja a műsorstruktúrát is?

- Természetesen, és nem csak a témaválasztás, vagy zenék tekintetében. Bárki keres meg minket az egyetem hallgatói közül valamilyen téma ötletével, mindig azon vagyunk, hogy elérjünk a megvalósításig. Közben volt egy arculatváltásunk az elmúlt egy év alatt, szlogenben, hangnemben, lendületben, weboldalban. Elsődlegesnek azokat a tartalmakat tekintjük, amelyek az egyetemi polgárság számára érdekesek lehetnek, de természetesen kellően súlyozzuk őket például városi vagy az országos ügyekkel, hírekkel, de igyekszünk a kultúra és a sport témájában is kiemelt forrás lenni.

EÉ: - Konkrétan hogyan igyekeztek megszólítani az egyetemi hallgatókat?

- A DE Hallgatói Önkormányzattal 2019 végén elindult egy komoly egyeztetés, amelynek az volt a célja, hogy kidolgozzuk a lehetséges válaszokat például erre a kérdésre is. Valamivel könnyebb a dolgunk, mert így, hogy a ZK épületéből átköltöztünk az egyetem főépülete melletti I. számú villába, még közelebb kerültünk az egyetemistákhoz, mondhatni bekerültünk a vérkeringésbe.

EÉ: - Gondolom, a járvány igencsak lelassította az egyeztetéseket.

- Egyébként is nehéz ez a feladat, hiszen nagyon gyorsan változnak a trendek, ráadásul a járványügyi helyzet többek között ezeknek a kezdeményezéseknek is gátat szabott. A koronavírus egyébként a rádiózást is megnehezíti, hiszen csakis telefonos interjúkat készíthetünk, ami elviekben nem jelent problémát, de ez egy sokkal személytelenebb megoldás. Ezt különösen sajnálom, hiszen a közelmúltban történt korszerű és modern infrastrukturális fejlesztéseknek köszönhetően a rádió két évtizedes fennállása alatt most először dolgozhatunk olyan körülmények között, amelyek versenyképesnek számítanak a vidéki adók felszereltségéhez viszonyítva, tehát aki eljön hozzánk egy nagyon kellemes és barátságos környezetbe kerül, a vendég otthonosan érezheti magát. Egyébként el is indítottunk egy műsort, a Zétert, amely kifejezetten az egyetemisták problémáival foglalkozott, de a pandémia miatt ez csak két adást ért meg, átmeneti időre felfüggesztettük. Viszont, hogy jót is mondjak, januárban elindult DEmedia.hu néven weboldalunk is, amely egy olyan magazin, ahol nemcsak a rádióműsorainkról lehet többet megtudni, hanem önálló tartalmaknak is helyet ad, első kézből nálunk lehet olvasni a Debreceni Egyetem aktualitásairól, az oldalon van három, különböző stílusú online rádiós streamingszolgáltatás, és vannak saját podcast-ek is.

EÉ: - Reméljük, csillapodik annyira a helyzet, hogy a huszadik évfordulót már meg tudjátok ünnepelni úgy, hogy a rádió székhelyén való személyes találkozások is lehetővé válnak!

- Mi is nagyon reméljük! Kitartást kívánunk minden kedves hallgatónknak és az Egyetemi Élet olvasóinak a nehézségek leküzdéséhez. Bízunk abban, hogy hamarosan visszaállnak a dolgok a normális kerékvágásba!

Juhász Tibor, fotó: Csontos Máté, Löki Viktor