Kizárólag emberi gondozásban él világszerte alig 200 egyede mindössze 36, többségében az európai programban részt vevő állatkertben. Mivel a kezdeményezés végső céljához, a vadonba történő visszatelepítéshez először stabil és genetikailag életképes állatkerti populációt kell létrehozni, igen örvendetes, hogy hazánkban egyelőre egyedüliként a debreceni kert is csatlakozott a tartóintézmények köréhez, és a remények szerint a jövőben egy tojó fogadásával az állomány gyarapításába is bekapcsolódhat majd.
A socorrói gerlét (Zenaida graysoni) hivatalosan 1972-ben figyelték meg utoljára élőhelyén, a Mexikó nyugati partjánál fekvő Socorro szigetén, a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) pedig 1994-ben nyilvánította vadon kihaltnak. A természetben jellemzően magányosan, esetleg párokban élt, feltehetően mert egyedüli természetes ellenségei a ragadozómadarak voltak, amelyek sokkal könnyebben boldogulnak a csapatosan előforduló prédával. Ebből adódóan a szigetre betelepített és visszavadult házimacskák hatalmas pusztítást végeztek a velük szemben felkészületlen állományában – valószínűleg elsődlegesen ez vezetett a kipusztulásához, de az erdei aljnövényzetet megritkító birkalegeltetés is szerepet játszhatott benne. Ez a viszonylag kistermetű, alig 200 grammos galambfaj főleg a talajszinten tölti idejét, egykori élőhelyén pedig pótolhatatlan ökológiai szerepet játszott, mivel a fák lehullott terméseinek elfogyasztásával és a magok terjesztésével hozzájárult több őshonos faj szaporodásához.