Debrecenben, 50-100 példányban terjesztette hagyományos ragasztásos technikával készült lapját Rácz Mihály, hogy „vágást ejtsen” a hivatalos kultúra testén, ám a csekély példányszám, valamint az azok többségét precízen begyűjtő debreceni rendőrkapitányság élénk figyelme és fenyegetései miatt az "első fecske" nem sokáig repdesett a honi légben. 1988-tól Második Látás címmel új fanzint jelentetett meg Misi, melynek utolsó száma 1999-ben látott napvilágot.

Interjú Rácz Misivel, aki maradt az undergriund vonalban. Egy zenei cégnél dolgozik és rendszeres szerzője a Lángoló Gitároknak. 

Hogy emlékszel vissza a kezdetekre? 

Nagyon lelkes idők voltak, tele tett- és közlési vággyal. Valami motoszkált bennem a 80-as évek közepén, aztán erre rímelt néhány kezembe került nyugati fanzin, és elkezdtem összerakni a sajátot: írógéppel, ragasztóval, fénymásolgatva, rajzolva, szerkesztgetve. Vélemények, érdekes lemezek, koncertbeszámolók, versek, karikatúrák jöttek össze első körben, megalapozták az arculatát a dolognak. Gyakorlatilag már az elején körvonalazódott az irány és a tematika: olyan zenékről írni, ami érdekel, nem foglalkozni semmi egyéb berögzült hagyománnyal, újságírói technikával, csak ami jön belőlem. Aztán ebbe belejátszott még némi gyerekkor óta dédelgetett irodalmi ambíció, és vizuális kreativitás is. 1986-ban kezdtem bele, 87 januárjában jött ki az első, fénymásolással sokszorosított pártucatnyi darabszám, tavasszal a második és nyáron a harmadik Mély Vágás. 88-tól Második Látás néven folytattam, miután rendőrségi ügy is lett a Mély Vágásból, valamiféle szamizdatnak nézték. Pont jött a rendszerváltás, elmosta az ügyemet, pedig láttam a vastag aktámat, amikor behívtak 87 nyarán a rendőrségre vallomást tenni. Aztán úgy hozta a magánéletem, hogy elköltöztem Budapestre, és a Második Látás onnantól kezdve már ott folytatódott.

Meddig tartott a Második Látás? Mikor jott ki az utolsó szám ?

Egészen az ezredforduló küszöbéig, a 16. lapszám 1999-ben jött ki, két évvel az azt megelőző után. Ekkor már belassultam, a kor is változott, és az érdeklődés is lanyhult iránta. A korai kilencvenes években, amikor beindult itthon a fanzin élet és egyre többen csináltak saját lapot, a legkülönbözőbb tematikákkal és módon, én is a legtermékenyebb korszakomat éltem, évente 2-3 lapot is kiadtam, tele interjúkkal, recenziókkal, versekkel, dalszövegekkel és úgynevezett artwork oldalakkal, ezek amolyan vizuális bombák voltak, montázsok, kép és szöveg egymásra hatásával operáló gondolatébresztők.

Beszéljünk a jelenről. Online formában elérhető lesz a fanzine, sőt könyvterv is van.

Igen, nyomdász és műszaki szerkesztő barátaim segítségével be lettek szkennelve a lapszámok, illetve van még hátra némi javítani való, és amikor megleszünk vele, felrakjuk egy tárhelyre, így olvasgathatóvá, kutathatóvá válik. Felmegy a három Mély Vágás és a tizenhat Második Látás lapszám is. Tervbe vettünk egy könyvformátumot is, de még nincs eldöntve, hogy egy az egyben facsimile kiadvány legyen-e, mert ez bőven ezer oldal fölött lenne, vagy inkább csak egy különben is vaskos válogatás a színe-javából. Azért is nehéz döntés, mert van aki az akkori kazettaterjesztési reklámoldalaknak is örülne, egyrészt azok is kortörténeti érdekességek és hírt adnak azóta elsüllyedt dolgokról, másrészt emlékeztetők régi kedvencekről, amiket már el is feledett az ember. Többen mondják, hogy időnként előveszik még a saját példányaikat és rákeresnek a recenziók közt böngészve bandákra a zenemegosztókon, mi hogyan szól mai fejjel. Szóval ez még nincs lefutva. Mindenesetre idén felkerül a netre az egész, a nyomtatott formát pedig majd kitaláljuk hozzá.