Kerti rozsdafarkúak, kerti poszáták, nagy fülemülék, kormos légykapó is átvonulnak hazánkon, valamint az apró füzikék is. Utóbbiakat csak kevesen ismerik. Apró termetű, 6-12 grammos madarak, színezetük egyszerű, mégis szépek. Még kevesebben tudják, hogy hazánkban három fajuk is fészkel, vonulási időszakban pedig tömegesek, mindenütt láthatóak. Vannak ritka, Észak-Európában fészkelő füzikék, melyek néha Magyarországon is felbukkannak: általában csak 1-1 egyed vonulási időszakban, megpillantásukhoz óriási szerencse kell. Ilyen faj a vándorfüzike vagy a királyfüzike. Minden füzike a poszátafélék családjába tartozik.

Minden füzikefaj a talajon fészkel a magas fű védelmében. Fészkük gömb alakú építmény egy bejáró nyílással. Mivel a talajon sok veszélynek van kitéve, ezért gyakran kifosztják a vaddisznók, erdei siklók, szajkók. A fák és bokrok ágain keresik a táplálékukat, és ott is énekelnek. Rovarevők, élénk, nyughatatlan kis madarak, folyamatos mozgásban vannak, de bizalmasak, az embert közel engedik.

A leggyakoribb hazai füzikefaj a csilpcsalpfüzike. Nevét jellegzetes, folyamatosan ismételt ,,csip-csup” énekéről kapta. Március második felétől lehet hallani, az erdők egyik legfeltűnőbb madáréneke. A csilpcsalpfüzike rövid távú vonuló, a telet Dél-Európában tölti, de enyhébb teleken több egyed is áttelel. Mindenféle erdőben, parkokban, kertekben költ, ha megfelelően sűrű aljnövényzetet talál. Kerti madáritatókon is megfigyelhető. A fészekben a tojó egyedül kotlik, a fiókák 12-14 nap alatt kelnek ki, és ugyanennyi idő alatt elhagyják a fészket. Évente kétszer költ.

A fitiszfüzike tavaszi és őszi vonulás során nagyon gyakori, mindenütt lehet vele találkozni. Mint fészkelő viszont ritka, nagyon kis számban költ hazánkban. A fitiszfüzike sárgásabb színű, mint a csilcsalp, lába világos, élénk szemöldöksávja is feltűnőbb. Észak-Európa egyik leggyakoribb madara, erdőkben, ligetekben, kertekben költ. Fészkelése megegyezik a csilpcsalpnál leírtakkal.

A sisegő füzike a legnagyobb hazai füzikefaj. Domb- és hegyvidéki erdőkben gyakori, különösen bükkösökben, de kisebb számban fészkel az alföldi erdőkben is. Vonulási időszakban pedig szintén mindenütt látható, még kertekben is. Gyakran egyhelyben lebegve repül a levelek előtt, így kutatja át őket. Hasa alja tiszta fehér, melle élénksárga, háta és szárnyai zöldesek. Az előző két fajtól könnyen megkülönböztethető.

Forrás: futureofdebrecen.hu