Nem tudom, mikor indult be ilyen mértékben az edzőkeringő Magyarországon. Még azt sem mondhatnám, hogy ebben világelsők vagyunk. Jellemző tendencia ez világszerte. Jönnek – mennek az edzők és némi túlzással időnként kár megjegyezni az aktuális csapatukat, mert jön másik.
Az említett NBI-ben mostanság az Újpest, Mol Vidi és a Kispest (ott cserélték le Pisont Istvánt) háza táján volt edzőcsere. Borítékolható, hogy a bajnokság végéig lesz még változás. Zalaegerszegen szinte biztos. A nagy kérdés, hogy van-e értelme. Még nagyobb kérdés, hogy az edzők miért olyan optimisták, hogy egyáltalán kipakolják a bőröndöt egy új állomáshelyen. Mert azt nekem ne mondja senki, hogy, például Márton Gábor elhitte, hogy ő még májusban is edző lesz Fehérváron.
A tapasztalt fociszurkoló tudja előre, hogy ki, meddig húzza egy csapatnál. Legalábbis, aki tapasztalt fociszurkolónak képzeli magát. Látni, hogy az NBII-ben (ott is volt edzőpörgés rendesen) frissen kinevezett új DVSC edzővel kapcsolatban olyan kommentek születtek, (gyakorlatilag a kinevezése percében) ami minimum ízléstelen. Huszti Szabolcs még edzést sem tartott a Lokinak, de posztolók egy része már most úgy érzékeli, alkalmatlan a feladatra.
„Tapasztalatlan, nem ős-debreceni, a játékosok megbuktatják…” és talán még ezek a legfinomabbak.
Nem elég az edzőkre gyakorolt tulajdonosi teljesítménykényszer, még a szurkolók is ellene dolgoznak. Néha még a játékosok is. Aztán a statisztikákat böngészve később kiderül, hogy tök értelmetlen volt az egész, hisz a csapat az új edzővel is gyengén muzsikál. Én hoznék egy szabályt. Edzőt csak a bajnokság végén lehet cserélni. Játékosokat viszont bármikor.
Aztán végre az edzők kipakolhatnák a bőröndjüket. Ha már az igazságot nem pakolhatják ki.