„A taxis vezet, a taxis beszél: egy idősödő kisember próbálja értelmezni maga körül a világot, benne a maga helyét. Szövegeiben szokásos kocsmabölcsességek és személyes vallomások, valós és soha meg nem történt események, személyes és történelmi léptékű élmények keverednek.

A végcélhoz vezető út a saját emlékeinek labirintusává változik. A felidézett alakok, szituációk megelevenednek Budapest utcáin, a sofőr pedig észre sem veszi, hogy élete képeit az utasa elé éli. Pesti srácok és disszidens osztálytársak, megemlékezők és piknikezők, romeltakarítás és rendőri intézkedés. Emlékezetes tekintetekben megjelenő teljes emberi sorsok. Egyszerű tárgyak, magányos épületek, egy egész életen átívelő levelezés foszlányai és egy százéves zenedoboz hangja vezeti a nézőt ebben a költői filmnyelven megszólaló kisjátékfilmben.”